osztatlan közös

Nagymuzsalyi adománykörúton Vas Vármegyésekkel

2011-03-05T01:20:00.000-08:00

Jótékonykodás vármegyésekkel.

Kárpátaljai portya VasiHazafival, avagy ahol Antall Jóska biztosan nem járt

2011-02-01T09:22:00.000-08:00

Élménybeszámoló Kárpátaljáról.

Frei Tamás: A Megmentő

2011-01-18T11:56:00.000-08:00

Karácsonyi meglepetés kielemezve, avagy egy jó könyv margójára.

Kutyák!!!

2010-11-25T11:00:00.001-08:00

Eladó egy kis moszkvai őrkutya!!!

Maderspach Viktor II. rész

2010-11-01T07:37:00.000-07:00

A beígért folytatás, az "Oláhölők vezéréről".

Ősz

2010-10-16T04:30:00.000-07:00

A képek természetesen a Szombathelyi Erdészeti Zrt. területén készültek. Meg hozzá egy cikk a vasihazi-n. Mennyi reklám?!?

Az oláhölő "Vadmagyar", avagy Maderspach Viktor csodálatos élete

2010-10-15T10:58:00.000-07:00

Nem mindennapi ember életútjának első része a vasihazafi-n.

Airsoft

2010-10-07T13:59:00.000-07:00

Paintball mániákusok orvosi felügyelettel olvassák, ha lehet!

Vaspapucsosok 2010.

2010-09-13T00:29:00.000-07:00

A tavalyi miskolci salakmotoros élmények arra buzdítottak, hogy ismét kilátogassak egy futamra. Mivel hozzánk nem messze rendezték meg idén először a nagy GP egyik futamát, így választásom egyértelműen a muracsányi futamra esett. Mivel jó barátom, és mentorom E. is nagy rajongója a vaspapucsosoknak - és nem mellékesen kiváló alkalma nyílt itt új fényképezőjének tesztelésére - így ketten neveztünk be a rangos eseményre. E. hosszasan ecsetelte blogján - és jól - a hétvégét, én csak szűkszavúbban tényszerűbben írtam a versenyről, versenyzőkről. A lényeg egy: eszméletlen mit művelnek, Gollobék, valami azért biztos hibádzik náluk...

A utolsó két kép E. műve (én lusta voltam beüzemelni a gépet).

Pofonok

2010-09-07T03:04:00.000-07:00

Egy kis foci, aki még hisz a csodákban!

BenX

2010-08-05T11:28:00.000-07:00

Egy filmről melyből sokat tanulhatunk. Ismét a vasihazafin.

Pars Krisztián inetrjú plusz egy cikk

2010-07-30T12:09:00.001-07:00

Két részben került fel a honlapra az interjú (I., II.). Örömteli hír, hogy Krisztián azóta harmadikként végzett a barcelonai ebén.

Trianon Múzeum

2010-07-04T00:25:00.000-07:00

Várpalota, Trianon Múzeum, 2010. június 18. Beszámoló itt: vasihazafi.hu. Képek alább:

A bejárat

Nem mindegy!

Ez meg pláne nem!

Ez nekem Selmec!

Voltam Selmecen, de erre nem emlékszem!

Ja, már értem...

"Amikor még minden tiszta volt"

Miért nem lepődök meg?!?

Szép!

Menekülő magyarok

Mindent vissza!!!

Kihagyhatatlan

Ha kilépsz a múzeumból, a következő házfal ez!

I. Kőszegi Trianon túra

2010-06-08T05:19:00.000-07:00

A cikk ismét a vasihazafi-n jelent meg. További képek alább.

Gyöngyösi csárda, Vindornyaszőlős 2010. május 23.

2010-06-06T14:16:00.000-07:00

Endlösung

2010-06-06T14:09:00.000-07:00

Kaptam néhány kritikát, mely szerint kedves kis blogom teljesen feleslegessé vált, mivel minden a vasihazafin van fenn.
Igaz.
De! Végső megoldásra szántam el magam. Úgy gondolkodtam, hogy azokat a képeket amelyek helyszűke miatt nem kerülhetnek fel a fent nevezett oldal hasábjaira, azt itt ki tudom tenni!
Nos hát a kis blog ezután képeskönyv funkciót fog betölteni, és látni lehet majd az általam művészinek (amúgy nem azok, még!) nevezett fotókat. Csakittcsakmost!!!

Betyárkodás

2010-06-04T13:04:00.000-07:00

Rég nem írtam, koncentráltam, Savanyú Jóskára.

Elmaradt a csoda

2010-04-29T07:22:00.000-07:00

Ljubljanában voltunk szurkolni a szokásos kis csapatunkkal, sajnos elmaradt a feljutás, de nekünk így is nagy élmény marad.

Érdemes???

2010-04-13T11:59:00.000-07:00

Vélemény az Ismerős Arcok fideszes fellépéseiről a vasihazafin.

Keleti-Kárpátok csúcsain

2010-04-01T05:24:00.000-07:00

2007, Erdély, Brassó-Sopron, felejthetetlen élmények. Ennyi.

Egy éve

2010-03-25T10:39:00.000-07:00

Egy kicsit átírva, egy kicsit frissítve:
RIP ifj Ocskay Gábor.

Erdély kicsit másképp

2010-03-23T06:46:00.000-07:00

Egy régi-régi erdélyi történet a vasihazafi-n.

Interjú Wéber Attilávval

2010-03-09T04:13:00.000-08:00

Sikerült interjút készítenem kedvenc zenészemmel: Wéber Attilával a vasihazafin.

Hivatalos közlemény

2010-03-01T05:34:00.000-08:00

Nos, pont egy hónapja, hogy nem született új bejegyzés. Oka nagyon egyszerű: vasihazafi.hu .

Ha valaki figyelmesen követi a honlapot észrevehette, hogy több cikk megegyezett az itt leközöltekkel. Az elmúlt egy hónapban sikerült riportot készítenem Göbl Gáborral , írtam a pingvinekről, és újra kirándultam egyet Szatmárban. Jelenleg egy Wéber Attila interjú van soron, csak az alany a jól megérdemelt szabadságát tölti. Szóval nem tűntem el, sőt még át sem alakultam, csak Örökmozgó lettem...

Ki is az a Rockenbauer Pál?

2010-02-01T04:15:00.000-08:00

A Magyar Vándor emlékére

Az idősebb olvasók némelyikének biztosan dereng valami a ködös régmúltból, e név hallatán. A fiatalabbak nagy valószínűséggel csak FankaDeli Magyar Földre című album egyik nótájában találkoztak vele. De ki is Ő, akit Fanka is megszemélyesít, és minden elismeréssel illet?

Rockenbauer Pálban a magyar természetjárás egyik atyját tisztelhetjük. 1933-ban Budapesten született, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem földrajz-biológia szakán szerzett tanári oklevelet. Ezután kezdte meg filmes pályafutását a Magyar Televíziónál. Forgatott a világ minden táján, vízen, földön, és „levegőben”, a teljesség igénye nélkül: Nepál, India, Óceánia, Észak- és Dél Amerika, Pamir, Kilimandzsáró, első magyarként filmezett az Antarktiszon, és a sort még lehetne folytatni. Munkássága nem csak a filmvásznon teljesedett ki, több könyv szerzőjét is tisztelhetjük benne (Amiről a térkép mesél, Magyarok az Antarktiszon, stb.).

Neve egybeforrt a Kék túrával

Több külföldi természetfilm és könyv mellett igazán a Másfélmillió lépés (a film címét leszámítva helyesen így kellene írni: másfél millió) című gyalogos országjáró túrasorozattal vált híressé. A műsort kétéves előkészítő munka után forgatták az Országos Kék túra útvonalán, amelynek hossza akkora már elérte az 1100 km-t.

Az útvonal, amely az első hosszú távú turistaútnak számított Európában is, Szent István halálának 900. évfordulójára 1938-ra készült el. Akkori hossza „csupán” 910 km volt (a kék jelzés felfestése 10 évbe tellett). 1977-ben a Sümeg - Nagy Milic távot megtoldották még 100 km-rel, így a túra megyénkbe is ellátogat azóta: a vasfüggöny leomlásáig a Szent Vid Kápolnáig tartott, mely mögött egy emlékmű is hirdeti ezt. A határzár megszűnése után a túrát kibővítették még egészen az Írott-kőig, azóta ez a hivatalos táv. Rockenbauer és csapata tehát 1979 júliusában ennek az 1100 km-nek a megtételére vállalkozik gyalogszerrel, melynek végére, 2 és fél hónap alatt felfedezik Magyarországot. A túrát egyszer sem szakították meg, a 10 fős stáb egyenként 20-22 kg-os hátizsákot is mindvégig önerőből hordta, kánikulában, esőben, szélben, aludtak turistaházban, sátorban, szabad ég alatt. Útjuk során nem csupán hazánk természeti értékeit mutatják be a nézőnek, hanem a lakosság szemszögéből is megismertetik az aktuális vidék életét minden szépségével és nehézségével. Bemutatják hagyományaikat, műkincseiket, templomaikat, mindennapi életüket…

Akik a legérdekesebb történetekkel szolgáltak (bal oldalt Sinkó László)

Segítségül hívva a kor legelismertebb tudósai - Zólyomi Bálint, Pócs Tamás, Bándi Gábor és még sokan mások - mellett a legegyszerűbb paraszti embereket is beleértve, kik hol dalra fakadva idézik fel a múltat, hol egy kihalófélben lévő szakmát elevenítenek fel. Rockenbauer szenvedélyesen járja a filmben hazánkat, tájbemutatásaiból átérződik a vidék, a természet szeretete, élés kritikákat fogalmaz meg, kikelve bírálja a szemetelőket a környezetre veszélyt jelentőket, mellette igyekszik háttérben maradni, nem főszereplőnek lenni. Útjuk során rengeteg „kéktúrázóval” találkoznak, kik sportkörökbe tömörülve járják hazánk erdeit, de találkozhatunk kisiskolásokkal is, akik tanárjukkal fedezik fel országunkat. És ez lenne a film valós mondanivalója is, a kulturált természetjárás, hazánk megismerése nem csak tankönyvekből, képekről, dokumentumfilmekből, hanem barátainkkal és saját tapasztalatokkal fedezzük fel hazánk minden kincsét, így mind inkább megszeretve, megbecsülve azt! Mert ahogyan a filmben is elhangzik a túrázáshoz nem kell más, mint egy pár jó túrabakancs. A kalandnak ősszel lett vége, mikor megérkeztek a Kőszegi-hegységhez, így a stáb több hónapos kemény munka után hazatérhetett. A munkálatok azonban még két évig tartottak, míg 1981-ben végre bemutatásra került. A narrátor a Kossuth-díjas Sinkó László lett, aki a túrát kisebb-nagyobb megszakításokkal végig is járta. 1996-ban Magyar Örökség díjjal tüntetik ki a sorozatot. A film zenéje a Romantikus Erőszak által is feldolgozott „Indulj el egy úton” című népdal lett.

A Rockenbauer által tervezett esőruhában a Mátra viharában

Rockenbauer azonban ezt követően sem állt le, 7 évre rá megalkotta az 561 km-es Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalat. A túra ezúttal a Velemtől, az Őrségen, Göcsejen, Belső-Somogyon át egészen Szekszárdig tart, melyet a Még egymillió lépés című sorozat mutat be. Ebben a művében még inkább középpontba kerül az ember, bemutatásra kerülnek a városiadás jegyei, a kádár-korszak vidéki életével együtt.

Életútjában a következő bejegyzés a tragikus 1986. november 26., ekkor ugyanis rejtélyes körülmények (hallani balesetről, és öngyilkosságról is) között egy túra folyamán a Naszály tövében, Szendehely - Katalinpusztán teljesíti utolsó távját…

Örök megnyugvásra kérésére a zengővárkonyi több száz éves szelídgesztenyés alatt talált végül.
Emlékét őrzi munkássága mellett, az 1989-től a Kék Túra részeként a róla elnevezett Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra, a halála után az Ő tiszteletére készült Kerekek és lépések, mely az Ő szellemiségében kerékpárral forgatott, a sírjától Nagy Milicig tartó film, így bezárva a „kék” kört. Számunkra legyen Ő a Magyar Vándor!

Suhancossal egyetértve:
„Nekem nem tetszik, hogy mindenhol azt látom, hogy alig vágják mi az a Másfélmillió lépés Magyarországon.
Rockenbauer Pál, innen küldöm tiszteletem, egyenesen kimondva, én így szeretem”

A cikk apropójául szolgál, hogy hétfőn, 13:45-ös kezdettel vetíteni kezdik a sorozatot az m2-ön. Használjuk ki a „közszolgálati” TV azon pillanatait, amikor valóban értéket sugároznak! Ezenkívül megtalálható még az MTV internetes filmarchívumában is.

Nagy Laci és barátai

2010-01-25T12:59:00.000-08:00

Nagy László szívcserére készül

Kedd este kicsit irigykedve figyeltem a kézilabda válogatott EB meccsén megjelent magyar drukker-hadat. És ami a legjobban zavart, hogy nincs is igazán messze Bécsújhely. Aztán ahogy egyre másra lőttük a gólokat az olimpiai címvédő franciák ellen, nem hittem a szememnek. Ismét egy újabb csodát láthattunk, hiszen döntetlenre hoztuk a végére a mérkőzést.

Másnap, szerdán a spanyolok vártak a mieinkre. De ez a mérkőzés nem csak erről szólt. Van egy játékos aki a magyar kézilabda legnagyobb tehetsége, de mégsem játszik 2009. június 19-e óta a válogatottunkban. Ő, aki a maga posztján a jobbátlövőn, a világ legjobbja, klubjával a Barcelonával Bajnokok Ligája, EHF kupa győztes, kétszeres spanyol bajnok, és háromszoros spanyol kupagyőztes, 2009-ben Magyarországon az év kézilabdázója, a magyar válogatott csapatkapitánya (már ha jelen van). Mert jelenleg családi okokra, és kisebb sérülésre hivatkozva nincs ott az ausztriai EB-n. Ez bejelentés december 8-án látott napvilágot. Jelenleg barcelonai otthonából követi az eseményeket.

A fent említett mérkőzésre reagálva csak annyit mondott, örül neki és gratulált egy-két magyar játékosnak, de felhívta spanyol csapattársait is. Hogy jönnek képbe a hispánok? Úgy, hogy László a 2012-es olimpiát már piros-sárga mezben képzeli el (a Marca című spanyol szaklap tényként közli a hírt). Felmerül a kérdés: miért? A magyar csapat is minden világversenyen képviselteti magát, igaz nem olyan erős mint a spanyol (bizonyíték erre a szerdai 9 gólos vereség is tőlük, majd a pénteki kudarcos vereség a csehek ellen).

Nagy Laci magyar-gól-öröme

De ha nem lenne ott a csapat egy világversenyen? Akkor az a járható út, hogy leigazolunk egy másik nemzeti csapatba? Sajnos a szabályok lehetővé teszik ezt. Tehát szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy „szenyor” Nagy akár már Londonban a másik oldalon ostromolhatja Fazekas kapuját. Lelke rajta, már ha ebben az esetben beszélhetünk erről. De mi lehet a motiváció? Pénz? Siker? Tényleg ezek többet érnek mint a becsület, a hazaszeretet?

Számomra a sportolók mindig példaképek voltak, olyan emberek, akik milliók arcára mosolyt tudnak csalni. Megismételhetetlen élményekkel, könnyfakasztó pillanatokkal lettünk általuk gazdagabbak. Ki ne emlékezne Talmácsi világbajnoki címére, vagy vízilabdás fiúk triplázására, és még lehetne sorolni mikor felforgatott kis világunkba, napjaink egyetlen legális hősei örömöt, boldogságot hoztak. Ilyenkor persze jönnek a szokásos okosságok, ez az Ő élete, el kell fogadni a döntését. Nem, nem kell elfogadni döntését, lehet nem egyet érteni vele, sőt azt hiszem kell is, hogy elutasítsuk az e fajta nemzetromboló hatásokat, egyéneket. Mi lett volna, ha mondjuk Rákóczi átáll a Habsburgok oldalára, mert ott jobbak a feltételek? Soha, de soha semmire nem vittük volna, ha mindig a könnyebb utat választjuk. De sajnos nem Nagy Laci az első (de reméljük utolsó) ebben a műfajban, bár az Ő esete legkirívóbb, mivel neki biztos helye lenne a nemzeti csapatban. Sokan azért váltottak, mert nem kaptak lehetőséget a válogatottunkban, mások külföldön mentek férjhez és férj mellé állampolgárságot is kaptak. Nézzük, tehát az elmúlt évek, évtizedek váltásait, pro, és kontra.

Válogatott légiósok

Kezdjük a legnépszerűbb sporttal a labdarúgással. Sajnos napjainkra a magyar a labdarúgók ázsiója jócskán lecsökkent, így csupán egy játékos nevénél merült fel váltás, az ukrán nemzetiségű ám már Szombathelyen nevelkedett Koman Vladimir körül alakult ki kisebb herce-hurca, de egyelőre úgy tűnik az U20-as válogatott csapatkapitánya kitart a magyar csapat mellett. Viszont a mi keretünkbe érkeztek ketten is a közelmúltban: a román Vasile Miriuta aki 2000-2003 között volt tagja a válogatottnak, és a brazil Leandro, aki 2004-ben szerepelt először a nemzeti tizenegyben. Sowunmi nigériai származású, de magyar állampolgár volt már mielőtt képbe került volna Bicskeinél. Az MLSZ megkörnyékezte a Nyíregyházán játszó japán Homma Kazuot is, aki annyival (nagyon helyesen) lerendezte a dolgot, hogyha az embernek sok útlevele van, túl könnyen elhagyhatja egyiket, Ő pedig ezt semmiképpen nem szeretné.

„Vízilabdában mi vagyunk a császárok”, ennek megfelelően tárt karokkal várnak minden magyart pólóst. Szerencsére nem sokan adják a fejüket a légióskodásra válogatott téren. Valkai Erzsébet a Nápoly csapatát erősítette eleinte csak, aztán az athéni olimpia után ment férjhez Olaszországban, és azután már a saját testvére ellen is harcba szállt olasz válogatott színekben (Ő legalább a piros-fehér-zöldhöz hű maradt). Kovács István edzőként vállalt állást, méghozzá a román válogatottnál! Megbízatása 2008. év végétől a londoni olimpiáig szól, fogadja innen is gratulációmat eme „tisztes szerep” okán.

Jöjjön kedvenc sportom a jégkorong. A 2008-ban A osztályba jutó, hokis berkekben csak Szapporói hősként emlegetett csapatban négy nem tipikusan magyar név szerepelt. Vaszunyn Artyom gyerekkora óta hazánkban él, édesapjával – aki a Jászberényben játszott – jött Magyarországra.

Holéczy Roger Chicagóban magyar család sarjaként látta meg a napvilágot, és csak később került haza, pontosabban a Volánba. Ennefati Omar édesapja marokkói, anyukája viszont magyar, az egyetemi éveitől él Magyarországon. A csapat edzője Patt Cortina, aki olasz kanadaiként segítette hazánkat a bravúrhoz. Jelenleg is több játékos honosításáról lehet hallani. A székely Mihályi Árpádot mindenki tárt karokkal várná a válogatottba, a szlovák Dubek, és Sikorcin, valamint a kanadai állampolgár Martz honosítása felöl több magyar jégkorong szaktekintély is aggályát fejezte ki (Kercsó Árpád, Kangyal Balázs).

Bodrogi László a Tour de France eddigi egyetlen magyar résztvevője, a magyar kerékpársport legeredményesebb versenyzője, többszörös magyar bajnok (2003, 2004, 2006), világbajnoki bronz- (2000), és ezüstérmes (2007). Valószínű, hogy az országúti kerékpárverseny alkalmával annyira megtetszett neki a gallok földje, hogy úgy döntött már haza sem jön. Így lehet, hogy 2008-tól hiába láthatjuk a Laszlo Bodrogi nevet a Tuor-on, még sincsen mellette a piros-fehér-zöld kis zászló, ellenben a francia trikolorral. Váltásához a magyar kerékpársport hányatatott helyzete is nagyban hozzájárulhatott, de azért neki is jár a gratuláció, hogy pont a franciákhoz sikerült leigazolni.

Térjünk vissza azonban a kézilabdához ismét. Ki ne emlékezne Görbicz hibájára a zágrábi női kézilabda VB-én, melynek eredménye nemcsak a játékszer elvesztése lett, hanem egyben a világbajnokságot is elbuktuk, így a serleg a franciák kezébe került. Minden magyar, aki látta rémálomként emlékszik vissza e fájdalmas mérkőzésre. Egyet kivéve, aki az egészet elég közelről szemlélte. Szabó Melinda, vagy ahogy manapság hívják: Melinda Jacques.

Melinda ugyanis francia mezben tepert lányaink ellen, és lett csapata legeredményesebb játékosa 6 góllal(!). Remélem büszkén állt a dobogó legfelső fokán, a gall kakassal a keblén, aranyéremmel a nyakában a Marseillaise-t hallgatva, a jelenlévő csaknem 9000 magyar szurkoló búslakodása mellett. Neked is minden elismerésünk Melinda!

Kindl Gabriellára nem kapott elég lehetőséget a magyar kézi-válogatottban, így kapóra jött neki, hogy Zsiga Gyula lett a moldávok szövetségi kapitánya. És ha már úgyis moldáv klubban játszik, miért is ne játszhatna a moldáv válogatottban? Így történhetett 2009. márciusában már be is mutatkozott a Zsiga által vezetett moldáv csapatban.

Presztízs helyett tolmács

De kanyarodjunk vissza a férfi kézilabda válogatottunkhoz, akik sajnos a csoportkört követően búcsúzni kényszerültek az EB-től. A sorsdöntőnek bizonyuló csehek elleni vereségnek a szövetségi kapitány Csoknyai az egyik indokként a gyenge átlövő játékunkat, másiknak pedig az igazi vezéregyéniség hiányát említette. Nagy Lacit mind a kettő a szerepkörben el lehetne képzelni. De ostobaság lenne csak az Ő nyakába varrni ezt a kínos kudarcot, bár tény, a siker érdekében Ő tette legkevesebbet. A válogatottban játszó honosított szerbekre nem lehet panaszunk, hiszen a Puljezevicsen, Krivokapicson és Eklemovicson tényleg nem múlott semmi. De ismét fel kell tenni a kérdést: megéri szerepeltetni őket? Nem kellene inkább a magyar tehetségeket szerepeltetni? Bár Csoknyai szerint ma nincs kiemelkedő magyar játékos.

Mégis mi a cél? Persze jó lenne, ha megnyernénk mindent, de mérlegelni kell milyen áron. Legjobb példa erre a francia labdarúgó válogatott, ahol annyi francia van, mint ahány fehér játékos: nem sok, de ott lesznek azért a VB-én (bár lehet, hogy megint csúfosan lebőgnek).

Az lenne a legjobb, ha mindenki saját nemzetéért küzdene, érnének még azok a szavak valamit, hogy nemzeti csapat, hogy a Himnuszt tudja mindenki énekelni a mérkőzés előtt, legyen presztízse újra a címeres meznek, és ne kelljen senkinek külön tolmács az edzői utasítások megértéséhez. A felsorolt „eligazolt” játékosok mindegyike állhat előttünk példaként, mindenki döntse el milyen előjellel…

Nagy Lászlónak és barátainak azért egyet tudniuk kell:

„szívet cserél, aki hazát cserél…”

Pokoljárás Tarantinoval

2010-01-19T07:04:00.000-08:00

A Pokoljárás címet látva először azt gondoltam valami horrorra bukkantam. Aztán mikor megláttam az eredeti címét a Hell ride-ot, kezdett gyanús lenni a dolog, hogy ez az a motoros film, melynek Tarantino a producere. Egyik cimborám kötelező „irodalomként” tüntette fel számomra a 2008-ban forgatott alkotást, így nem sokat haboztam a beszerzésével. Egy-egy ilyen motoros filmnél mindig kis kétely merül fel bennem, bizakodom, hogy nem rontják el a sok kamu motoros jelenettel. De Tarantinoban ismét nem kellett csalódnom, sőt…

Bár QT csak a háttérből figyelte az eseményeket, de stílusa egyértelműen érződik a filmen: túlfűtött erotikus jelenetek, véres leszámolások, nagy fordulatok, mesteri zenék követik benne egymást. A szereposztást ezúttal sem bízta a véletlenre, hisz olyan színészek szerepelnek, akiket már jól ismert: Michael Madsen, David Carradine, Denis Hopper (cikk írásakor olvastam, hogy Őt is legyőzte a rák, a hír szerint napjai, hetei lehetnek csak hátra), valamint Larry Bishop. A nagy nevek mellett pont a főszereplő, Bishop neve lóg ki a sorból, de ha hozzávesszük, hogy Ő egy személyben a rendező is, így már kicsit érthetőbb a szereposztás. A Hopper, és Madsen „jelentkezési lapján” az is nagyot dobhatott, hogy mind a ketten rendelkeztek már motoros múlttal. Míg Hopper a felejthetetlen alapműben az, Easy Rider-ben, addig Madsen a Pokol angyala című filmben „koptatta a gumit”.

Azt hiszem azon senki nem fog meglepődni, hogy a film kezdő jelenete valójában időrendileg a legutolsó cselekmény. A történet több szálon fut: napjainkban, és ’76-ban párhuzamosan játszódnak az események, a kettőt összerakva érthetjük csak meg a filmet. A jelenben játszódó konfliktusoknak okai a 70-es években gyökereznek. A probléma fő oka, a filmben szereplő két motoros banda, a Victors MC és a 666-osok rivalizálása. A Victors banda feje Pistolero (Bishop) igyekszik bosszút állni megölt barátaiért, és szerelméért, de mindezek előtt saját portáján kell rendet tennie, vagyis leszámolni saját clubján belül az árulókkal. Mindebben segítségére van a banda másik két elkötelezett tagja, az Úrfi (Madsen), valamint a fiatal Comanche (Eric Balfour). A 666-osok feje Szárnyas Billy, akit a Guy Ritchie filmekből jól ismert Vinnie Jones alakít. Jones-nak meglehetősen jól áll a szerep (ugyanezt a magyar hangjáról nem lehet elmondani), az egykori angol focista remekül feltalálja magát a bandavezér bőrében. Megvannak tehát a felek, kezdődhet az öldöklés, melyeket westernes köntösbe bújtattak, hiszen a filmzene, a kietlen sivatag, valamint az útszéli poros kocsmák mind-mind a 60-70-es évek vadnyugati filmjeinek hangulatát idézik.

A különbség csak annyi, hogy itt a lovak helyett motorokkal cirkálnak főhőseink. Pozitívum mindenképpen a felvonultatott géppark, nem a gyárból kitolt szériamotorokról van itt szó (mint pl. a Faterok motoron-ban), hanem mindenki egyéniségéhez passzoló vasakról. A régmúlt csodáit idézi a ’76-os jelenetben mutatott kézi váltós Harley, valamint a nagy öreg Hopper motorja is egy muzeális értékű gyönyörű oldalkocsis Indian (amit ugye már nem is gyártanak). A jelen bandatagjainak motorjai közül nekem egyértelműen az Úrfi merev vázas, magas kormányos, springer villás „rockmotorja” viszi a pálmát, de Szárnyas Billy vasa is szemet gyönyörködtető. Pistolero gépe pont a személyiségéhez passzol: piszkos, öreg, leélt gép benyomását kelti, ami alázatosan szolgálja gazdáját, teljesen a háttérbe szorulva. A motoros jeleneteket jól megcsinálták, az ember legszívesebben kitolná gépet a garázsból egy körre a hóba. Hiányérzetem talán csak az elmaradt nagy összecsapás miatt van, a rendezők elég rövidre zárták a két banda párharcát, ez talán több időt, és több ötletet igényelt volna.

Összegzésképpen elmondható hogy a film nem lesz a motoros filmek „number one”-ja, arra ott az Easy Rider, és nem hagy kitörölhetetlen foltot a mozi történelemben sem, de annak akit érdekel egy kicsit is a motorozás, kötelező darab (főleg így az otthon ülős téli napokon). Aki pedig nem motorozik, annak talán a szereposztás miatt érdemes megnézni, ha másért nem is, talán mivel két kiváló színész egyik utolsó szerepeinek egyike...

A szlovén jegymaffia bukása

2010-01-15T12:47:00.000-08:00

Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, lassan már majdnem két éve csoda történt. Szapporóban a magyar jégkorong válogatott kivívta a feljutást a legmagasabb szintre, az A csoportba. Ennek eredményeként hatalmas hadak követték hőseiket tavaly a nem túl messzi Svájcba, hogy biztathassák kedvenceiket. A biztatás megvolt, de a csapat sajnos kiesett, így idén ismét a feljutásért küzdhet. A legfontosabb, hogy a helyszín áprilisban a közeli ljubljanai Hala Tivoli csarnok. A feladat egyszerű: ott kell lenni.
Levél a szövetségnek november elején még, hogy, mikor, hogyan lehet jegyet venni a meccsekre, főleg az utolsó, várhatóan mindent eldöntő utolsó szlovének elleni meccs lenne érdekes ( a feljutásra a két legesélyesebb csapat a mienk és a szlovén). December közepétől az Ibusz utazási irodákban lehet jegyekhez jutni. Mi sem egyszerűbb, az Ibuszba lassan már úgyis ismernek, hajrá. December közepétől minden héten betértem, s így január közepe felé kezdtek megismerni, megutálni. Felajánlottam telefonszámom, hogyha bármi van rögtön szóljanak, mert ha nem lesz jegyem a meccsre úgy járnak mint a Hollán Ernő utcai kollégáik.
Hétfőn jött is a telefon, holnap 12 órától várnak sok szeretettel, mert elkezdik árusítani a jegyeket. Mondanom sem kell 12:05 perckor megjelentem a helyszínen jegyigényemmel, ami a tavalyi jól bevált csapatnak kellett (F-ke sajnos nem tud jönni, így csak 4 leszünk). Kis nehézségek árán behozza a hölgy a stadion rajzát az online "jegyrendeldében". Meglepődve tapasztaljuk, hogy kb 250-300 db jegyet tartanak fenn a "hungary-fan"-oknak. Mondom ez nem lesz sok, hiszen tavaly 3000-4000 magyar szurkolóról beszéltek Svájcban. Gyorsan foglalunk a 3. sorba 4 db jegyet. Megelégedve veszem kezembe a jegyeimet, melyet már legszívesebben most odaadnám a jegykezelőnek Ljubljanában. Kérdezem a hölgyet, hogy a többi mérkőzésre is csupán ennyi jegyet bocsátanak a magyaroknak? Azt Ő nem tudja, mert arra a szlovén jégkorong szövetség nem küldött jegyet. Közben meg bámulja a monitort, mintha az ötös számait mutatnák. Kisvártatva megszólal:
- Ilyet még nem láttam, nézze csak, hogy fogynak a jegyek!
Rátapadok én is a monitorra, és valóban, mintha valaki torpedót játszana, egyre másra váltanak át a szabad helyek foglaltra. Mélyen a zsebembe csúsztatom a jegyet, nehogy valaki még csak egy kósza pillantást is vetni tudjon a kis szemem fényeire.
Haza fele azon morgolódok mekkora egy f@szok ezek a szlovének, hogy beszartak, hogy hazai pályát csinálunk a Hala Tivoliban is, és ilyen aljas dolgokhoz folyamodtak. Otthon első dolgom a jegyeket légmentesen elzárni a külvilágtól. Utána érdeklődésképpen irány a jégkorongblog ott biztos van valami okosság a történésekről. Ismét nem kell csalódnom, egy poszton vagy már félszázan fórumoznak. Hivatalosan csak az Ibuszban lehet jegyeket venni (ahol közben elfogynak a jegyek 5 és fél óra leforgása alatt), mert a szlovén jegyárusító honlapon ellenőrzik az IP címeket, és a magyaroknak nem lehet a magyar-szlovén meccsre jegyeket venni. Na mondják ezt egy olyan embernek, aki elkezd remegni, ha meghallja, hogy nem lehet ott ezen a sorsdöntőnek vélt találkozón. A magyarok megkezdik felvásárolni a hivatalos magyar szektor melletti helyeket. Fogynak mint a cukor. Kedd este tehát nyugtával dicsérték a napot a magyar szurkolok, hogy a szlovének hiába ármánykodnak, bő nyállal bevehetik, megint mi leszünk többen!
Másnap akcióba lép a szlovén szövetség. Hiba történt, minden jegyet amit a neten vettek, vissza fognak rendelni, mert azokat az Ibusznak szánták. Újabb roham az Ibuszba azért a pár száz jegyért amit még senki nem foglalt le a neten, estére persze megint nincs jegy. Közben teljes a káosz, aki megvette, kifizette a jegyét, hogy meri tőle elvenni a szlovén szövetség. Közben a Magyar Jégkorong Szövetség mélyen hallgat, egyetértésben a "nemzeti" sport című szaklappal.
A dolgok mostani állása szerint azonban bármekkora szlovének erőfitogtatása, nem fog sikerülni sem a jegyeket visszakuncsorogni, sem a Ljubljana áprilisi magyar megszállását megakadályozni, mivel már senkit nem érdekel semmi, mindenki veszi a szlovén honlapról ezerrel a jegyeket. Szóval kedves szlovénok, ahogy mifelénk mondták: "ezt elkúrtátok, nem kicsit, nagyon!"

Jövünk!!!!!

Kincs ami van!

Hétköznapi fasizmus

2010-01-03T12:58:00.000-08:00

Erre a szemet gyönyörködtető címre bukkantam az egyik ingyenes helyi lapban. Távol áll tőlem az ingyen beszerezhető lapok olvasása, de egyik kollégának (vagy inkább volt csoporttársamnak) kellett albérletet keresnem Szombathelyen. Szóval már jó előre kiszúrtam a cikket, és szerzőjét is aki egyben a helyi roma holokauszt elnöke. Sokáig bírtam magammal, és még véletlenül sem olvastam el, de egyik óvatlan pillanatban mégis megtört a jég. Lenne egy-két észrevételem.
Abba nem is szeretnék belemenni, hogy a fasizmus szót már megint rosszul használják, mint a gonosz jobboldaliak gyűjtőfogalmaként. No, de ehhez már hozzászokhattunk, haladjunk tovább. Az elején ecseteli, hogy az oroszok kis hazánkban már réges rég létre hoztak fasiszta szervezeteket. Ha olyan rég volt, akkor inkább legyenek szovjetek. Sőt " a Vér és Becsület fasiszta szervezet Oroszországban jött létre". Ajánlom szíves figyelmébe pl. Sziva Balázs 15 év nemzeti rock című könyvét, vagy csak egyszerűen a wikipediában is rákereshetett volna...
Ezek után kitér a szlovák és az ukrán nyelvtörvényre, bírálva azokat. Bravó ebben egyetértünk. Romániái atrocitásokról is beszámol (itt inkább Erdélyt írtam volna).
Na és megkezdődik a fröcsögés: "az orosz titkosszolgálat által létrehozott Magyar Gárda próbálja terrorizálni a romákat". Ismét a jó öreg ruszkik. Szegény Ivánék most jól megkapják. Azt azért nem értem mi előnye származik ebből az oroszoknak??? Elképzelem ahogy Vona oroszul mondja majd az igét, ha átveszi a hatalmat, és mindent kiszolgáltat majd moszkvának. De most jön a kedvencem: " a fasizmus egyébként az emberiség egyik súlyos perverz elmebeteg vállfaja. Jörg Haider Európa legnagyobb fasisztája homoszexuális volt, Hitler anyai ágon zsidó volt, noha erről a történészek hallgatnak". Pfö, kezdjük az elejéről: a válfaj szó egy "l" (tudom én is hibázom, de én nem vagyok olyan okos), hogy Jörg mióta a legnagyobb fasiszta azt csak ő tudja. Itt viszont azt próbálja meg bemutatni, hogy a fasiszták elmebeteg perverzek, ennek bizonyításául lebuzizik, valamint lezsidóz egy fasiszta vezetőt. Nagyon csodálom, hogy szegény melegek, és a vörös tengerészgyalogosok miért nem sipákolnak ilyenkor. Amúgy meg tetszik, hogy szerinte a ratyik, és a zsidók elmebeteg perverzek. Jön az összeesküvés elmélet újabb gyöngyszeme, hogy a történészek titkolják Hitler zsidóságát. Ha ez így van, vagyis zsidó volt akkor azt legjobban a zsidók titkolnák, mert az egész második világháborúról (is) egy bibsi tehetne. Szerintem amúgy ebben is az orosz titkosszolgálat keze lehet. Azt azért becsülöm, hogy ilyen forradalmi, és a történelem menetét megváltoztatni bíró kijelentéseket felfed az író. Hitlerről amúgy már sok mindent olvastam: egy heréje volt, a barátnője Éva Braun volt zsidó, nem is halt meg Berlinben stb. stb.
De nem adja fel, jön a következő bomba: "az ősmagyarok és a romáknak közös gyökereik és eredetük van. Mindkét népcsoport Ázsiából jött a Kárpát-medencébe". Ühüm ennyi erővel a kínaikkal, a sziámi kassziafával, valamint az argali juhhal is rokonságban vagyunk. Azt ugye mindenki tudja, hogy a dzsibuk Indiából jöttek. Mi meg nem. Ha azt a távolságot, ami akkor a két nép között volt (vagyis az Ural - India távot), ma is tartani tudnánk, semmi bajunk nem lenne vélhetően a cigányokkal.
No, de ne ragadjunk le, gyerünk tovább: "a magyarországi romák pszichológiai és szociális helyzetéért 1945. óta a mai napig minden párt felelős, MSZMP, MSZP, SZDSZ, FIDESZ". Tehát a cigányok áldozatok, nem ők tehetnek arról, hogy milyen helyzetbe is hozták magukat. Ha ennyire szar itt a helyzetük, miért nem takarodnak végre el? 64 év alatt senki nem értette meg őket. Normális emberben ilyenkor felmerül a kérdés: ilyenkor ki is a hibás??? Én viszont adnék egy jó tanácsot: a felsorolt pártok között nem látok, egy ma egyre nagyobb népszerűségnek örvendő pártot: a Jobbikot! Tessenek arra szavazni, hátha ők rendbe raknák a dolgokat!
Egy kis pihenés következik: "primitív cigányokat helyeztek el a parlamentben". Egyrészt egyet értek, de jön megint a kérdés: kik??? Ki a fő gonosz már megint??? Kaptak lehetőséget, sok pénzt, hatalmat, és ez sem jó??? Bár szerintem ebben is az oroszok keze lesz. Tovább viszi a fonalat: "két előző ember - mármint a primitív cigányok - már meg is lopta a romákat". Erről is mi tehetünk. Persze. Mondjuk nekem tiszta minden, romára pénzt bízni...
És itt a spanyol viasz is: "rendeljenek minden problémás család mellé szociális munkásokat, ők be tudnak vásárolni, és a súlyos mentális helyzet felszámolásában is segítségül lehetnek a családoknak". A minden problémás család alatt értsük azt, hogy az összes putriba tuszkoljunk be egy diplomás embert szart takarítani, meg bevásárolni? Mifelénk ezt bejárónőnek hívják, és fizetni kell érte. Ebben a megoldásban gondolom az állam fizetné a nörszöt is, és a bevásárlásokat is. A súlyos mentális helyzettel egyetértek, bár lehet erre tényleg végső megoldást kellene találni... Elképzelem egy napját a szerencsétlen szoc munkásnak. Reggel kitakarítja az ürüléket és hányást a szoba közepéről az esti daj-daj után, haza szállítja a zenekart az X5-el, elmegy bevásárol az itallerakatba, beszedi a védelmi pénzeket, megnézi, hogy virágzik-e már a bodza, elmegy kicsit vasazik, megélezteti kardokat, bicskákat, majd lemossa gépparkot (körlámpás merdzsót, meg Xéket) este.
Nézzük mi van még a tarsolyban: " A záróra című műsorban egy kultúrantropológus hölgy beszélt arról, hogy szociális munkás csapatával 8 ezer km-t utaznak Afrikába, Kongóban, hogy az ottani néger gyermekeket civilizálják, [...] Magyarországon miért nem lehet megcsinálni, mert a magyarországi romákkal a politikusoknak nem az integráció a program". Biztos rengeteg állami támogatást kapott a hölgy, másrészt meg teljesen egyetértek, a romák színvonala megegyezik az afrikai népekével. Itt lenne még egy ötletem: ha valóban erre a gondoskodásra vágynak, menjenek ki Kongóba, ezek szerint ott megkaphatják!!! De rajtuk miért kell segíteni??? Ők miért nem tudják megoldani saját gondjaikat??? Miért??? Mert nem is akarják....
Éles váltás következik, ismét egy kis fröcsögés, szinte keretbe foglalja a kis monológját a következőkkel: "a Magyar Gárda Sajóbábonyban vonult fel rendőri támogatással, a gárdatagok betörősapkában voltak, amit a magyar törvények az októberi 23-i tüntetések után tiltanak, a rendőrség mégsem tiltotta be a Magyar Gárdát és a maszkot sem vetették le róluk". Na már most, ha jól emlékszem, a Gárda ott nem vonult fel, hanem lakossági fórumot tartott a Jobbik, amire a cigók fokozott figyelmet kezdtek tanúsítani, és csak ekkor jöttek rendőrök, valamint az erősítés a Gárdától, de tény, hogy nem voltam ott, bár egyetlen egy felvételt sem láttam betörősapkás gárdistáról. Az viszont tény, hogy egy Gárdista autója pórul járt...Itt szerintem érdemesebb lett volna kitérnie az egyenruhájukra, ami szintén be van tiltva elvileg. Ja, és a rendőrség csak oszlathat, be nem tilthat (bármennyire is szeretne) egyetlen egy szervezetet , megmozdulást sem.
És jön az I-re a pont: " amennyiben fokozódik a Magyar Gárda és a magyarországi romák konfliktusa, a Jobbik és a Magyar Gárda vezetői nem ússzák meg a felelősségre vonást". A konfliktus egyetlen okozója tehát a Gárda. Csak bennük keresendő a hiba. Ha az ő megközelítését nézzük, akkor az orosz titkosszolgálatot akarja felelősségre vonni, ami nem kis meló lesz.
Összegezve az egészet, egy értelmetlen vádaskodás, amiben ide oda cikázik éles váltásokat eszközöl tér és idő között egyaránt. Hamis állításait jogi úton bőven meg lehetne támadni, és történészi mivoltát is erőteljes kérdőjellel kell illetnem. Más megközelítésből meg örülök ennek a kis fröcsögésnek, vádaskodásnak fenyegetőzésnek, mert talán érzik, könnyen, nagyon könnyen fordulhat a kocka, ha májusban mindenki jól totózik, vagyis ikszel!!!

Zsiga bácsi szilvaaszalója

2009-12-05T03:22:00.000-08:00

A lényeg 1:30-nál kezdődik, és úgy kb. 4:00-ig tart. Ehhez, azt hiszem nem lehet, és nem is kell semmit hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy Isten éltesse az öreget, persze ha még él szegény...
Sajnos nem tudtam belinkelni így a linkre kattintva lehet behozni az mtv videótárát, ahol kis türelem segítségével lehet megnézni Zsiga bácsit:
Kerekek és lépések 19. rész: A beregi Tiszaháton
Érdemes...

Miből lesz a cserebogár?

2009-11-27T03:35:00.001-08:00

Mindig minden szinten fontos a jó utánpótlás. Szerencsére a jégkorongban úgy néz ki nincs hiány. A képen a magyar utánpótlás egyik nagy reménysége látható, aki kellően átérzi a hoki szellemét.
A videón a New York Islanders utánpótlás edzése látható, amint a TV-ben látottakat próbálgatják a jövő nagy reménységei. Az Islandersre rá is fér az erősítés, hiszen a felnőtt csapat csak 15-dik a 30 csapatból a verekedéseket illetően. A gyerekeket nagy valószínűséggel Colton Orr "játéka" bűvölhette el, aki (mint a neve is mutatja) felettébb szereti rendezgetni ellenfelei orrszerkezetét.

szólj hozzá: Hokis verekedés kicsiben

Amazon

2009-11-12T04:34:00.000-08:00

Először is kezdjük a szó jelentésével. Röviden annyit tesz, hogy "harcias, férfias nő". Nos ha egy kicsit jobban bele szeretnénk mászni a dologba akkor az amazonok görög mitológiai alakok, akik harciasságukkal, erős testalkatukkal, befont copfúkkal és levágott jobb melükkel vívták ki a történelem megbecsülését. A jobb mellüktől azért szabadultak meg, mivel így könnyebben tudtak az íjjal bánni. A mitológia szerint (aminek úgye elvileg van egy kis valóságtartalma) férfiakkal csak akkor érintkezhettek, ha a cél a fajfenntartás volt. Azonban ezzel az opciós lehetőséggel csak azok a nők élhettek akik már legalább egyszer öltek embert (hát szerintem előbb utóbb mindenkit rávenne a lelkivilága a dolog érdekében). Ha megvolt az első gyilkosságunk, jöhetett tehát az első szexuális élmény is, azonban, ha a "végeredményként" egy fiút sikerült összehozni jöhetett a következő gyilkosság ( a férfi partner további sorsáról nincsenek információk). Az amazonok következetesen minden fiú gyermeküket kirakták a Tajgetoszra, vagy ami épp közel esett hozzájuk. Arrafelé tehát minden babakocsi rózsaszín metált fényt kapott, és a kék rugdalózó sem volt divat. Baba-mama torna helyett baba-mama-karate, védőoltás helyett védőfelszerelést kaptak a babák, cumi helyett fogvédő. Még az első nyíl megkapása lehetett cinkes: ne örülj kislányom inkább vágd le a jobb melled.
Na térjünk vissza a jelenbe, ahol is megtalálták az amazonok egyik leszármazottját. Elizabeth Lambert aki a texasi főcsoport iszapbirkózásának győztese, és ösztöndíjjal került a New Mexico női focicsapatba. Ahol is komoly munkát végez:

Két dolog merült fel bennem az eset kapcsán: hogy a pi..ba nem állították ki a kis Elizabeth-et, a másik pedig, hogy ki vagy mi húzta fel ennyire? Erre próbáltam néhány lehetőséget felvázolni:
- megjött neki
- nem jött meg neki (mármint az ösztöndíj)
- rájött, hogy a barátja megcsalja az anyjával (rosszabbik esetben az apjával)
- import magyar csokit kapott
- rájött, hogy Izaúra nem is vak
- elfogyott a kedvenc szemspirálja
- kotta részeg

- elgurult az a fránya gyógyszer
- kedvenc játékosa a jó öreg marco materazzi
- lehet, hogy magyar, és olvasta imre kertesz szülinapi interjúját (ebbe két irritáló dolog van: amit nyilatkozott, meg hogy megélte a 80. szülinapját).

Testközelből

2009-11-10T01:45:00.000-08:00

Már régóta esedékes volt a magyar jégkorong válogatott újabb fellépése, mely szerencsére nem is oly messze került megrendezésre tőlünk, nevezetesen Fehérváron. Mi sem egyszerűbb, jegyeket kell szerezni, és indulás. Ilyenkor jönnek jól az egyetemi barátaink, akik Fehérváron laknak, és nem mellékesen nagy Alba Volán szurkolók. Nos ezeknek a feltételeknek maradéktalanul,csak K. felelt meg így vele vettem fel a kapcsolatot. K. készségesen rendelkezésemre is állt, és szerzett jegyeket a horvátok elleni meccsre. Egy rövid de annál durvább fehérvárcsurgói kis pince buli után érkeztem meg Fejér megyei székhelyre.
K. az állomáson várt, majd jobbnak láttuk, ha az autót letesszük. Így K.-éknál autó le, pálinka fel (ami a későbbiekben nagy szerepet fog játszani a szurkolási intenzitásunkban). A csarnokhoz megérkezve beszereztük még a szurkoláshoz nélkülözhetetlen utolsó kellékünket: egy doboz sört fejenként. Miután eme bonyolult műveletet is megoldottuk, következett a nap első meccse, az olasz-szlovén. Mivel K.-nak és baráti társaságának névre szóló helye van, így meglehetősen jó helyről nézhettük a meccseket. Mondhatni testközelből. A harmadok elejét sajnos rendszeresen lekéstük mivel akkor szereztük be a következő játékrészre szükséges mennyiségű, és minőségű folyadékot (meg persze a mellékhelységet is látogatnunk kellett). Nos mire vége lett az első meccsnek, mi már megfelelő állapotba kerültünk a szurkoláshoz, és a pálinka muníciónk is jelentős veszteségeket szenvedett. Elérkezettnek láttuk az időt a magyar meccs előtt, hogy az addig megszokott 1 per 1-es taktikánkat felhagyva, váltsunk és az 1 per 2-es felállást részesítsük előnybe, ezzel jelentős sorban állást tudtunk megspórolni a sörökért.
Így már, teljes lelki nyugalommal várhattuk a meccset: sör, pálinka, és persze frissen elvégzett kisdolog. A meccs előtt igazán beleadtak mindent a szervezők lézersó, majd a beérkező játékosok kis kölykök és tűz kíséretében érkeztek meg. Persze csak a magyarok, szegény horvátok csak statisztaszerepet kaptak. Szerencsére ez a meccsen is folytatódott, és fölényes magyar győzelem következett: a végén 7-1-et mutatott a javunkra az eredményjelző. Na nézzük meccsen készített képeket:

Buli van

Itt épp az első gól ünneplése folyik

Elkaptuk a medvét, nem volt kis munka...

Utánpótlás meccs a szünetben

Akcióban a minikapus

Ez már Szuper Levi

Ez meg Hete

Újabb buli

Kézfogás az ellenféllel

Egy-két szó essen azért a játékosok teljesítményéről. A tornát az új vezetőedző az amerikai Ted Sator a fiatalok kipróbálásának szentelte elsősorban. Az eredményekből is kitűnik, hogy a fiatalok nem vallottak szégyent. Sőt Hegyi, Kiss és Sofron is parádézott nem beszélve a ketrec előtt munkálkodó Hetényiről. Van tehát jövője a magyar jégkorongnak, és ha mostani A csoportot megjárt klasszisok (akikben a szakemberek még 2 évet látnak) átadjak azt a temérdek tapasztalatot amit eddig sikerült felhalmozni, akkor nagyon is optimisták lehetünk. A másik nagy kérdés persze az volt a tornán, hogy mit játszunk a szlovénokkal ugyanis a jövő évi szlovéniai Divízió I-es vébén ők lesznek a fő ellenfeleink. Nos, ami igaz az igaz, a torna záró napján 3-1-es vereséget szenvedtünk a szlovénoktól. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik azonban az is, hogy meglehetősen kiegyenlített meccsen a vége előtt 3 perccel kaptunk egy eléggé megkérdőjelezhető gólt 1-1-es állásnál, amiből nem kis vita keveredett. A meccs képe alapján azonban nem lehet panaszunk. Egyébként csak halkan jegyzem meg, ha netán sikerülne kivívnunk a csoport elsőséget Ljubljana-ban, akkor az A csoportos vébé amire ugye feljutnánk, az északi "szomszédainknál" (szlotákia) kerülne megrendezésre, vagyis ha úgy nézzük magyar földön...

Tour de France 1940

2009-11-04T01:19:00.000-08:00

Aki ismer, az tudja, hogy nagy sportrajongó hírében állok. A következő kép egy igazi kuriózum. Az 1940-es tuor-ról való. Amikor a sportot még nem rontotta el a pénz szaga, a média nem loholt a versenyzők nyakán a kamerás motorokkal, autókkal, és a legfontosabb: a dopping esetektől sem bűzlöttek a versenyzők. A képen a német nemzeti válogatott látható, akik hosszú felkészítés után indultak a nagy megmérettetésen. Bal elől, a szökésben lévő Lance Armstrong papája látható, amint tetemes előnyre próbál meg szert tenni (beépített ügynökként próbált meg rájönni, a németek csapattaktikájára, de mivel túl gyorsan tekert, lebukott).

A kép a rajt utáni pillanatokat örökíti meg, ez jól látható abból , hogy senki nem viseli még a sárga trikót, valamint abból is, hogy a mezőny nagyon egybe van még. Érdemes megfigyelni az akkori kerékpárokat a maiak tükrében, egy sebességes, könnyített váz, valamint diszkréten felfelé ágaskodó kormány, ami gerincet igyekszik megóvni a nagyobb terheléstől. Az már a képen is kitűnik, hogy mennyire adnak a biztonságra, bár a sisakok aerodinamikailag elmaradnak a maiaktól, elnyűhetetlenségük megkérdőjelezhetetlen. A németek csapatmezén is látszik, hogy itt nem a szponzorok feltüntetésén van a hangsúly, hanem a csapategységet szerették volna kihangsúlyozni. A másik nagy különbség, hogy a versenyzők a rajtszámot nem a mezükön viselték, hanem a nyakukban található bilétán. A versenyzőket már akkor is tömegek várták Párizsban, hatalmas ünnepséget csaptak a francia fővárosban, a bevonulásuk sokaknak emlékezetes maradt.
Szóval ha netán legközelebb tuort nézünk, ezek tükrében értékeljük a látottakat, vagyis hogy mekkora fejlődésen esett át a technika, és becsüljük a régmúlt versenyzőit is, hogy dopping nélkül képesek voltak letekerni a távot.

Veszélyben a demokráciánk (még mindig)

2009-10-31T05:57:00.000-07:00

Baj van. És a baj nem kicsi. Hatalmas csapást mérnek a magyar a demokráciára. Beszüntetik a sláger, és a danubius rádiót. Ezt nem tehetik meg. Olyan országban én nem akarok élni, ahol ez előfordulhat. Én minden reggel szeretném hallgatni a borost meg a bocsit, hogy szolgálják ki a hatalmat, hogy mossák tisztára az agyamat. Mert ők nem nyalnak be a hatalomnak, teljesen semlegesek. Ők inkább gyűjtöttek a cünami áldozatainak, sem mint a székelyföldi árvíz sújtottaknak. Mi ez ha nem semlegesség, ha székelyeknek gyűjtöttek volna az már nacionalizmus lett volna, na ők aztán nem ilyenek. Vagy a kedvenc poénom mikor egy motoros halálán poénkodtak! Mekkora volt, hatalmas. És a feledhetetlen road show-k ahol a kedvenc zenekaraim léphettek fel, mind mind életem részévé vált, s őket akarják betiltani. Őket akik soha nem emelték fel szavukat, ha például rendőrterror volt, vagy az öszödi beszédre is csak immel-ámmal reagáltak, soha nem lázítottak, soha nem keresték a teljes igazságot, soha nem emelték fel szavukat magyarságot ért igazságtalanságokért (pl nyelvtörvények) soha nem tanítottak minket dicső múltunk egyetlen porszemére sem. Reklámozták viszont a multikat, a pepsi szigetet, száguldoztak a palik lacikával, meggyalázták a Szent Koronát, támogatták a vad kapitalizmust a libelarizmust. Azzal teljesen egyetértettem, hogy beszüntették a Pannon rádiót, amely csak magyar zeneszámokat játszott. Ki kíváncsi a sok ismeretlen arcra. Na de hogy őket? Hogy visszanyal a fagyi. Sok társammal együtt az utcára szeretnék vonulni én is. Tiltakozni az igazomért. Értük. Csak hát lali király azt mondta, hogy aki utcára megy véleményt nyilvánítani az rossz, csőcselék, akkor most mi van? Már csatlakoztam minden őket támogató fórumhoz, az iwiwről nem is beszélve. Minden reggelem stresszben élem, hallom-e még őket?És akik utána jönnek? Azok is ugyanilyen színvonalasak lesznek vajon? Ők is benyalnak majd a hatalomnak, ők is tudják majd vajon így mosni az agyamat, az ország tényleges baj(n)airól elvonni a figyelmet, remélem ők sem játszanak majd igazi magyar zenéket csupán republicot (kedvenc pártom kedvenc zenekarát), meg padödőt. És remélem ők is tartanak majd ingyenes nagy koncerteket.
Engem abszolút nem érdekel, hogy i gazságtalanul tartanak fogva 16 embert, minden joguktól megfosztva bizonyítékok nélkül. Azt is nagy ívből lesz@rom, hogy a felvidéken élő magyarokra milyen nyelvtörvényt szabtak ki, és hogy ezen felbuzdulva már az ukránok is szervezkednek. Az is hidegen hagy, ha verik a magyart délvidéken, vagy cigányok lincselnek idős embereket, vagy ha halálra vernek egy csángóközi magyart egy DAC-slovan meccsen. Nem érdekel sem Horák Nóra esete, sem Szögi Lajosé. És, hogy politikusaink már ellopták az országot, na ez nevetséges, és korrupció sincs. Csak őket könyörgöm őket ne tiltsák be!
Viccet félretéve: MUHAHA, MUHAHA :D :D
Az a sok igazságtalanság ami felett elsiklottak, amit elgörbítettek most velük is megeshet????
Megint csak: MUHAHA, MUHAHA :D :D
Bízom benne, hogy oda kerülnek ahol a helyük van: az utcára vágó pityu mellé (remélem azért tüntetéseken nem fognak majd feltűnni)!!! De cseppet sem lepne meg, ha minden maradna a régiben...
De ha esetleg ajánlhatok valamit:

szentkoronaradio.com

Azoktól akik a danubius rádiót hallgatják szeretnék bocsánatot kérni, biztos balázs is jól csinálja, ő messze híres a "hallgatószeretetéről".

Farkasoló

2009-10-28T12:39:00.000-07:00

Mi is az a farkasoló? Nos, a XXI. század embere rögtön rávágja: írd be a gugliba aztán majd kidobja! Ühüm, és ha a fenomenális nélkülözhetetlen okostojás gugli sem segít akkor mi van? Na akkor jövök én a képbe, mert én már rájöttem!

Minden ott kezdődött, hogy beiratkoztam angol nyelvi kurzusra. Muszáj, mert nyelvvizsga nélkül nincs igazi diploma ugyebár (gyakran kell elbeszélgetni a fákkal, hogy gyorsabban nőjenek, és az egzota fák ugye csak angolul, esetleg németül értenek). Szóval hétfőnként sztudentkedek, majd a következő 6 napban próbálom feldolgozni az ott ért hatásokat. Napokban azonban arra az elhatározásra jutottam, hogy (akárcsak Kossuth a börtönéveiben) angol szöveget fordítok. Mi sem egyszerűbb beírom a szakfordítóba a neten kiadja behelyettesítem aztán kész. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezzel a taktikával akár egy szót is meg tudok jegyezni óránként, ha az nem túl hosszú.
Letöltöttem tehát a világhálóról egy számomra szimpatikus szöveget. Ezidáig stimmelt is minden. Aztán elkezdtem tolni a szavakat a fordítóba, egy sorral végeztem is egy óra alatt. Kapóra jött öcsém, aki már vagy nyolc éve speakel angolul. Így már kevesebb szót kellet begépelnem a fordítóba. Sőt, öcsém arra is rámutatott, ha a megfelelő rubrikába a megfelelő beállítást választjuk, akkor ki is lehet mondatni a géppel az adott szót. Nos ekkor már elkezdtem komolyabban tanulmányozni az oldal paramétereit. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy nagy valószínűséggel, ezt az oldalt is pihent agyú egyetemisták szerkeszthették. Alapozom ezt arra, hogyha az ember olyan szót gépel be a rendszerbe, amit nem ismer akkor a következő mondat jelenik meg (mondjuk az általam keresett szavaknak valóban nincs értelme):
"Vagy ha semmi nem segít, akkor tessék minket feljelenteni."
Na már most, ha az ember erre ráklikkel, akkor a feljelentőgép üzemmódban találjuk magunkat ahol aztán az ember kénye kedve szerint lehet anyázni gyalázni, fikázni (mintha egy focimeccs kellős közepébe csöppenne az ember)! Na ha jól kianyáztuk magunkat akkor begépeltethetjük a szöveget és nyomkodhatjuk a TV-t (amire heves tiltakozással válaszolnak). Nekem a következő szösszenetet sikerült összehoznom:

De tegyük fel, minden rendben megy, vagyis a gép ismeri a keresett szavunkat. Ekkor az alapfelállás lép életbe: talált szavak + kiejtés jelenik meg. Így ügyeskedtünk öcsémmel a lefordítandó szöveg esetében, amikor is elérkeztünk a kulcsszavunkhoz:
"will".
Ezt begépelve rögtön megkapjuk a magyar megfelelőit. Eddig nincs is semmi érdekes, de lejjebb megtalálható a másik keresett szavunk is. A farkasoló. A willy mellett található. A fütyi, a kuki, és a hímvessző társaságában. Ezeket a szavakat persze a gép készségesen ki is mondja (ellentétben mondjuk a felette hárommal ácsorgó vedeléssel szemben, azonban ebben az esetben elnézést is kér, teljesen korrektül a gép). Na erre öcsém is elég hamar rájött, és elkezdte mixelni a szavakat: fütyi-kuki-fütyi-hímvessző stb. stb. . Na szóval így angolozunk mikor anyukám megjelent a szobába. Öcsémnek persze annyira megtetszett, hogy teljesen belefeledkezett a helyes kiejtésekbe, és nyomatta ezerrel, mire jött a jogos kérdés:
- Ti mit csináltok?
- Semmit angolozunk!
Hát, biztos hihetőnek tűnt, de öcsém akkora örömét lelte benne, hogy senkinek nem volt szíve lelőnie kedves kis játékát.
Szóval lehullt a lepel a farkasolóról. Remélem mindenki okosabb két szóval (willy = farkasoló), és a fütyi, hímvessző, helyes kiejtésével...
Ha nem tessenek gyakorolni, ahogy ezt oly sokszor hallhattuk a dicső alma materünkben...

Enédzsel

2009-10-27T14:13:00.000-07:00

Sokak nagy örömére októbertől kezdetét vette a világ egyelőre (nagyon nyomul az orosz liga a KHL) legerősebb jégkorong bajnoksága, az NHL. Még mindig nincs magyar játékosa a ligának, de Hári János erősen vajaz erre a posztra. És miért ez a legerősebb bajnokság? Egyszerű van pénz, és vannak nézők, meccsenként akár 20 ezren is bezsúfolódhatnak egy-egy csarnokba. Ehhez hozzá jönnek azok a szabályok amelyek a látványosabb, keményebb játékot részesítik előnyben, és persze az alapszakaszban elmaradhatatlan verekedések. Összegyűjtöttem egy kis csokrot az eddigi idei termésből, olyan ütközéseket, amik megosztják a hozzáértőket is, hogy szabályos volt-e vagy sem. Az európai hokiban ezek több meccses eltiltást vonnának maguk után. Azért azt érdemes megnézni, hogy a csapattársak rögtön kezelésbe veszik az elkövetőket:

Nálam egyértelműen ez viszi a pálmát, pláne, hogy még csak felkészülési meccset játszottak

Ez pediglen a kakukktojás, itt csak a résztvevők NHL-esek

Az igazmondó cigány esete

2009-10-05T03:13:00.000-07:00

Egy kis korrekcióval kell kezdenem, mivel az nem cigány, hanem roma. Ezzel a lendülettel javasolnám is a az OCÖ (Országos cigány Önkormányzat) beszüntetését, mivel felettébb rasszistának ítélem az elnevezésüket. Elnökük ellen ezt a feladatot tűzte ki célul a Vám és Pénzügyőrség, valamint a kecskeméti ügyészség is a nyomukban van. Szegények, őket mindenki csak üldözi...
A másik fele megint Canada-ban van, persze dolgozni mentek. Valószínű havat akarnak lapátolni, ott hosszabb a szezon.
Egyes győzikék aztán megint késeltek, ezúttal beérték egy főiskolással.
Ezek a szokásos hírek, semmi extra. Na de a következő videó, ez nem illik a képbe:

Felettébb őszinte. Ezt biztos sokat gyakorolhatta, vagy súgtak neki. Amit mi is sejtettünk, az most beigazolódott. Azt a keveset is kivetik magukból. Értem én.

Vaspapucsosok Acélvárosban

2009-09-30T09:03:00.000-07:00

Imádom a salakmotort. Honnan ez a nagy szeretet? Még minden 511ben kezdődött, na nem időszámítás után vagy előtt, hanem a kollégium 5. emeletén. Ott ahol Pé-vel tengettem napjaimat az elmúlt évben. Voltam ugyanis annyira lojális, hogy engedtem neki, hogyha adta a tv a salakmotor GP-et akkor azt néztük. Eleinte nem nagyon tetszett, aztán kezdtem jobban figyelni, milyen is az a salakmotor? Elsősorban Lengyelországban és a britteknél kedvelt sportág. Egy-egy nagyobb versenyen tízezrek szurkolnak a helyszínen, akár egy focimeccsen: görögtűz, zászlók sör stb. stb.. A motorokról annyit érdemes mondani, hogy 500 ccm-esek, metanollal mennek, nincs váltó, és a féket is feleslegesnek találták. 120 km/h körül mennek be a kanyarba fék nélkül... Egy motor ára 2,2 millió jó magyar Forintnak felel meg. Egy tehetősebb versenyzőnek 6-7 motorja is lehet.

Egy jó tanács, ha elkezdesz salakmotort nézni feltétlenül válassz kedvencet. Nekünk egyértelmű volt a választásunk: Emil Sayfutdinov. Minden megvan benne, ami egy fiatal salakmotoroshoz kell: tehetséges, szemtelen és erőszakos! Egy állat. Bár a hétvégén a GP összetettjében visszacsúszott a harmadik helyre, Őt tartják a jövő emberének. A magyar kedvenc: Józsika. Vagyis Tabaka József, aki tavalyi súlyos balesete után (miután elesett szinte elütötte a mögötte érkező) tette a számomra roppant szimpatikus kijelentést:

"A lányok babáznak, a fiúk fociznak, a férfiak pedig motoroznak".
Magyarországon a salakmotor egyértelműen a keleti régióra korlátozódik. Vagyis Pé-ékhez, így hamar megérlelődött bennem az elhatározás, hogy egyszer lemegyek hozzájuk egy versenyre. Nos erre egészen a múlt hét végéig várni kellett. De ami késik...
Szóval addig fajultak a dolgok amíg megint Sárospatakon találtam magam. A program a szokásos volt: megérkezés, foci, sör. Másnap át Sátoraljaújhelyre, majd szombaton irány Miskolci Népkerti Speedway Aréna. A hangulat egy focimeccsre emlékeztetett, azt leszámítva, hogy itt nincs vendégszektor, és nincs harc a táborok között. Mivel Páros EB volt ezért, szép számmal érkeztek vendégszurkolók (elsősorban lengyelek). A verseny rangosságát mutatja az is, hogy itt volt az egyéni világbajnok Kafurov, valamint a csapat VB-n bronzérmes Laguta is. A bevonulás zenei aláfestés mellett füstbombák görögtüzek, valamint pénztárszalagok kísérték. Amelyik versenyző látott még a füstbombáktól, azt fejbe dobták egy pénztárszalaggal. Néhány lopott képet is berakok:

Jöjjenek a sajátok:

A szabályok szerint minden nemzet 3-3 főt nevezhetett és Őket cserélgethették tetszés szerint. A mieinket a Magosi, Szatmári, Tabaka hármas képviselte. Aztán elkezdődött a verseny, felbőgnek a motorok, tolakodás a kanyarban, szórják a salakot az arcodba. Negyedik futamban jönnek a magyarok, zúg a RIA-RIA, ugrál mindenki, mikor az élre áll Magosi, s ott is marad. Jól kezdődik számunkra a verseny, ahol nívós mezőnyben egy dobogós hely is felért volna egy kisebb fajta csodával. A tetőpont a 13. futamban hágott a tetőfokára, amikor is kettős magyar siker született!!! Az aréna az utolsó körben majd felrobbant mindenki kiabált, ugrált rázta az öklét!
Jöjjön pár kép a versenyről:

Némi meglepetésre az első helyet a csehek szerezték meg (vagyis inkább Dryml testvérek), akik a megszerezhető maximum pontból csupán egyet vesztettek. A második helyre az oroszok futottak, be a harmadikra, nos ez csak az utolsó futamban dőlt el. Ahol is a magyar, és a lengyel csapat csapott össze. Az esélyeink egészen az első kanyarig jók voltak. De akkor sajnálatos módon Szatmári elesett s magával sodorta az egyik lengyelt is. Az esés annyira súlyosnak bizonyult, hogy a magyart kórházba kellett szállítani. Az egész nem messze tőlünk történt:

Később kiderült, hogy nincs maradandó sérülése Lacinak. A versenyt elveszítettük, mivel Magosinak egyedül (Szatmárit még ki is zárták, így Tabaka nem ugorhatott be a helyére) kellett volna nyernie, de a két lengyel mellett ez nem sikerült. Az eredmény így is figyelemre méltó, 4. hely.
Először voltam, de remélem nem utoljára salakmotoron, a hangulat egészen egyedi: a metanol szaga, a pár méterre előtted elzúgó motorok, a repkedő salakdarabok, és persze magák a futamok. Durva na...

Bánya

2009-09-19T01:31:00.000-07:00

Nos az egész úgy kezdődött, hogy eltévedtem, vagyis rossz fele indultam. De ne siessünk ennyire előre. Ez a kis túra a szomorú végkimenetelű magyar-svéd meccs előtt történt, mikor is úgy gondoltam, hogy mivel egyedül kell felmennem Tatáig, útközben beugorhatnék a Majki Remeteségbe. Na nem egy imára, hanem pár fényképre meg feltérképezni a placcot. A kolostorban kamanduli rend néma remetéi laktak. Minden rendeben is ment, Oroszlányból kifele menet Tata felé jobbra kanyar, aztán már csak a táblákat kellett követnem. Ezek után egy kavicsos útra kell rátérni, majd nem az étterem parkolójában megállni, hanem tovább jobbra fel. Na ott van az épület együttes.
Ezerrel megyek a jegypénztárhoz:
- Egy belépőt kérnék!
- Rendben legközelebb, úgy 3/4 óra múlva lehet bemenni!
Hm, mi fene, visszatértek partiznak a néma remeték, vagy mi???
- Hogyhogy nem lehet bemenni? - kérdem én.
- Mert csak a tárlatvezetővel lehet, és Ő csak akkor kezdi a műsort.
Király akkor feleslegesen jöttem, annyit azonban sikerült elérnem, hogy pár képet csinálhattam az épületekről:

Semmi baj, majd jövőre. Fel a motorra irány Tata, legalább nem kell sietnem. Ebben a tudatban indultam el Csákvár felé (pont ellentétesen Tatának). Nem jutottam messze, mivel egy igen szimpatikus táblába botlottam:

Fék, jobb kanyar. A bányához vezető út elhagyott épületek között vezetett. Nyomom a csengőt mint a süket, abban bízva, hogy itt nincs tárlatvezetés, mert arra nincs időm. Nagy nehezen előkerül az "emberem", közli nagyon szimpatikusan, hogy nyugodtan menjek körbe egyedül (bár van idegenvezetés).
Na ez a beszéd, s megrohantam rögvest a bányát. Először batár nagy gépekbe botlottam, majd egy kisebb tárnába mentem (dacolva a veszélyekkel), és megtekinthettem a különböző fejtési módokat. Az udvaron parkol a géppark egy része (ha ezt Pé barátom láthatná):

Épp ezeket bámulom, mikor megérkezik vendéglátóm, majd szóba elegyedünk. Kiderül, hogy a bányát 2004-ben zárták be, mert az orosz szén olcsóbbnak bizonyult. A szenet a bányából Oroszlányba szállították csillékkel 19 km hosszú pályán. A fejtés 230 m-re a föld alatt zajlott, és a bányát seccperc újra be lehetne üzemelni. Közben vészesen fogy az időm, jelzem neki is, hogy bármennyire is érdekel e téma, azért a válogatott meccs az válogatott meccs. Angolosan távozom, majd most sietősebben távozok Csákvár felé. Lassan, de biztosan kezdett gyanús lenni, hogy nem biztos, hogy jó irányba haladok. Egy közúti tábla ebben a hitemben meg is erősített nemsokára. Ekkor következett be a nagy hátraarc. Így rövid időn belül másodszor is sikerült megcsodálnom a nagyon dekoratív bánya csalogató táblát.

Rest In Peace

2009-09-06T09:15:00.000-07:00

2009. március 25.-e. Napsütéses tavaszi nap volt. Korán keltem fel, mert lemaradásom volt az "Utak számítógépes tervezése" című tantárgyból. Tanteremben kínlódtam a leadandóval, mikor megcsörrent a telefonom. Pé szobatársam hívott:

- Hallottad???
- Mit? Nem, mit kellett volna?
- Meghalt Ocskay...
Pf...

Egyedül voltam a teremben , de hirtelen még nagyobb csend vett körül. Rögtön internetre fel, hátha nem igaz... De az volt.
Svájci vb jegyekkel a zsebembe, lassan nagyon lassan kezdett derengeni, 19-est nem láthatom soha életemben. Őt. Pont Őt nem. A magyar jégkorong ikonját, akiről felesleges számokban beszélni. Megtehetjük, de Ő annál sokkal többet jelentett, mindenkinek aki tudja mi az a magyar jégkorong. Mert az, hogy 210-szeres válogatott, hogy 16 VB-n játszott, ott 83 mérkőzésen 48 gólt lőtt, mellé adott 58 gólpasszt szinte nem mond el róla semmit. Az, hogy 9-szeres bajnok, soha de soha nem játszott más clubcsapatban mint a Volánban, megint csak kevés, vagy hogy többszörös gól-, és pontkirály...

Az viszont, hogy halála után ezrek gyászoltak, mécsesek égtek a csarnokokban (legyen az kézilabda vagy jégkorong csarnok), a fórumokon érződött a tehetetlenség, a mély fájdalom, az hogy az NHL hivatalos honlapján vezető hírben írtak Kiscsicsóról, az hogy a MAGYAR-szlovák ellentétet félretéve a szlovák jégkorong szövetség magyarul (!!!) írt nyílt levelet a magyar kollégáinak, az, hogy a feljutástól hazai pályán elütött japánok szövetségi kapitánya sajnálatát fejezi ki az EBEL összes csapatával egyetemben, az hogy a nemzeti csapatban soha senki nem viselheti a 19-est, sőt, egyik magyar klubban se fog senki játszani mezszámában a bűvös 19-esben...

Az, hogy a fehérvári jégcsarnok már a nevét viseli, ugyanúgy mint szeretett csapata is felvette nevébe a 19-et...

Ezek mutathatnak rá sportolói, és emberi nagyságára, pótolhatatlanságára, halhatatlanságára...

Kevesebbek lettünk mióta elment, egy jelenkori hős távozott...
A nemzet 19-ese: ifj OCSKAY GÁBOR

Napokban zajlik a róla elnevezett emléktorna, és napokban hallottam először Fankadeli számát is, melynek a végét már csak homályosan tudtam követni...

Nekem mindig lesz hely a falamon a róla készült emlékposzternek.
Én mindig őrizni fogom a Nemzeti Sport 2009. március 26.-i számát, és emlékét...
RIP ifj OCSKAY GÁBOR

MAGYAR -svéd

2009-09-04T12:18:00.000-07:00

Fehér ember jegyért még nem kínlódott ennyit, mint én most. A dolog úgy kezdődött, hogy beszéltem F-kével, hogy menjünk ki a svéd meccsre. Nem jó neki mert meccse van. Ok. Kivel menjek akkor meccsre? Eszembe jutottak miskolci barátaim, s rögvest felvettem velük a kapcsolatot. Igenlő választ kaptam, megyünk P szektor. Mi sem egyszerűbb, kedd reggel a napfelkelte a szombathelyi Ibusz előtt ért. Lelkesedésemet hamar lelohasztották, hogy van jegy, de nem abba a szektorba. Na ja, ücsörögjek egyedül 42 ezer ember mellett? Haza internet. Minden lehetséges megoldás: vatera, teszvesz, express ilyen honlap olyan honlap... Semmi. Szerdán aztán megint vadászatba kezdtem. Először az iwiw-apróba akadtam 3 jegyre, de már mind elkelt mire odatelefonáltam. Nem baj, nem adjuk fel, s délután siker koronázta kitartásom: teszvesz.hu-n 3000-ért U szektor onnan szabad átjárás a P szektorba. Király, licit, ellenfél is felbukkant de lenyomtam, s 3700nél megállt a történet. Péntek 15:59 a licit vége, addig serényen nézegettem, hogy még mindig én vagyok-e a Jani. Én lettem, bingó. Miután megnyertem a rendszer elküldte a srác adatait. Békéscsaba, na fasza telefon: a hívott számon előfizető nem kapcsolható... Kezdtem már tényleg feladni, mikor beléptem a fent említett közösségi portálra, és próba szerencse rámentem ismét az apróra, péntek este 20:44-kor. És lássatok csodát "eladó jegy a P szektorba 4000 Ft-ért". Füstölt a telefon billentyűzete, rögtön telefonáltam, és legnagyobb örömömre (és meglepetésemre) meg volt még a jegy, amit hamar le is foglaltam. Ez nagy elégedettséggel töltötte el közvetlen környezetemet is, akiket lassan kezdtem őrületbe kergetni a jegy miatti aggodalmaimmal...

Akkor, most nézzük, hogy jutok fel Pestre. A terv úgy nézett ki, hogy felmegyek Tatára motoros találkozóra, s onnan vonattal fel a fővárosba. Aztán szombat reggel újabb jó hírt kaptam, mivel barátomék szintén hasonlóképpen gondolkoztak, csak Ők vonat helyett autóval tették volna meg Tata-Bp távot oda-vissza, és még egy hely pont akadt náluk számomra. A felutam kalandosra sikeredett (erről külön), és épp, hogy megérkeztem a megbeszélt időpontra. Az úton már mindenhol piros-fehér-zöld zászlók a buszokban, autókban, a pihenőkben szurkolók söröznek hiába fociláz van!!!

Fent Pesten aztán dugó dugó hátán, gondolom a buzizsúr (FÚJJJ!!!) miatt is, de hát azért 42 ezer embernek valahogy el kell jutnia Puskás Stadionba. A találkozó a "jegyüzéremmel" fél hétre volt megbeszélve a Stadion metró megállójához. Nagy erőkkel igyekszem oda mikor meglátom a rengeteg sárgába öltözött sápadt bőrű északit, akiket lelkesen kísérgetett a rohamsünök.

Ezzel el lehet vágni a tüntetők utánpótlás vonalát gondolhatja a sünelvtárs

Na, király. Amúgy békés népek ezek nem csináltak semmi extrát söröztek vigyorogtak jobbra balra. Türelmesen vártam, jegyemre ami meg is érkezett, de addig csak úgy hömpölygött a nép, akinek szerény becsléseim szerint kb. 65-70% túl volt a 10 sörén is. Ekkor már kezdtem megnyugodni, és már csak a miskolci kollégákat kellett felkutatnom, ami kis nehézségek árán is, de sikerült.

A stadionba a bebocsátás kritikán aluli volt mindenkit egyenként átmotoztak, és ezért annyira lelassult a beléptetés, hogy népek egymást taposták össze, a kisgyerekek alig kaptak levegőt, teljes káosz. A csapatok bemutatása után értünk csak fel szektorunkban. Pár percig csak ámultam, végre eljutottam egy válogatott meccsre a Népstadionba, ahol annyi nagy meccset játszottunk már. Telt ház, minden és mindenki nemzeti színekben pompázik hatalmas hangulat.

Miskolci kolléga

Nemsokára következtek a Himnuszok. A Borsodi jóvoltából megalkottuk a világ legnagyobb magyar zászlóját: az alsó karéj minden nézőjének bekészítettek a székére egy kis zászlócskát amit feltartva a világ legszebb élőképe jelent meg:

Kell ennél szebb???

Himnuszunkat 42 ezren énekeltük együtt, libabőr, felejthetetlen élmény, majd utána hatalmas szurkolás következett, a korán bekapott gól ellenére is. A játékunk finom szólva elég gyengécskére sikerült. Aztán jött Sanyi a második játékrészre, és egy kis harcosságot csempészett játékunkba. Ekkor jobban játszottunk már, s 79.-ik percben megtört a jég: 11-eshez jutottunk amit Huszti biztosan értékesített: hangrobbanás, szerintem Vecsésig hallatszott az önmagából kikelt szurkolók örömittas üvöltése!!! Mindenki a másik nyakában artikulálatlanul üvöltözik és mindezt 42 ezren viszik véghez. Majdnem összedől a sokat látott aréna, egyesek megkezdik a kordonok lebontását. Erre persze rögtön jönnek a biztonságiak, s egy lelkes szurkolóra igényt is tartanának. Na erre vagy 30-an ugranak segíteni neki, így már ki is alakul egy szép kis csetepaté közvetlen alattunk.

A narancssárga mellény ne tévesszen meg senkit, nem szemetet szednek

Aztán hamar helyre áll a béke senkit nem visznek sehova. Percek vannak hátra, nincs mese Dzsudzsiék már a győzelemre hajtanak, mi meg űzzük hajtjuk őket előre, s szinte belehajszoljuk Őket a vesztükbe...
13mp volt hátra (pont annyi mint svájcban a Magyar-szlovák derbin), mikor egy horvát-bosnyák belebotlik a labdába ami onnét a kapuba csordogál...
42 ezer ember néma csöndben maradt. Senki nem szólt semmit, mindenki jól tudta, ez a 2. helyünkbe kerülhet. Hosszú percek kellettek mire magunkhoz tudtunk térni, de elhinni még ma sem tudom, hogy lehet egy ilyen góllal kikapni...
Majd egyszer talán ránk mosolyog a szerencse (mondjuk most szerdán akár), addig is:
RIA-RIA-HUNGÁRIA!!!!
Hajrá fúk, soha ne adjátok fel!!!

Vad Kelet-en II

2009-09-03T12:46:00.000-07:00

Kontrollvé

Azért választottam ezt az egyetemisták által oly sokat használt, és módfelett kedvelt billentyűparancsot, mivel ezt a bejegyzést már réges-rég meg kellett volna ejtenem. Utazzunk vissza az időben egészen a Pataki konklávéig. Egy kis segítség, na, ha mindenki sikerrel vette az időutazást hajrá!!!

Nos a pápa miután elcsórta a táskám, benne a farmerommal (csak tudnám ezt kinek fogja meggyónni??), érkeztem meg egy műanyag gyümölcsös ládával a kezemben (melyben a maradék cuccaim voltak) Sátoraljaújhelyre. P barátoméknál volt szállásom, ahol pénteken próbáltuk kipihenni az előző este fáradalmait.

Szombat reggel egy kis túrára adtuk a fejünket, és megnéztük a Szár hegyen található kálváriát. Ezt 1936-ban országos összefogással építették (a mai napig bővítik), és 14 stációból áll, emléket állítva az elcsatolt országrészek előtt. Az oszlopokon minden egyes elcsatolt vármegye címere szerepel, alatta pedig egy idézet. Sajnos mivel a technika csődöt mondott kezembe megörökíteni nem tudtam sem a stációkat, sem pedig a gyönyörű panorámát. Enyhén kaptam @gyf@szt...

Délután kipróbáltuk a vadi új bobpályát, ami mellesleg Közép-Európa leghosszabb pályája. Először kicsit para, aztán másodszorra lehet szaggatni. Olyan érzés minta egy szőnyegen száguldanál kb. 50-55 km/h-val. A legjobbak azonban a visszafordító kanyarok amiket rutinosan egy-egy nagyobb fa elé szerkesztettek fel, így az ember robog ezerrel a fa felé aztán az utolsó pillanatban hopp kanyar!!!

Este salakmotort néztünk,majd ellátogattunk a T-boy nevű egységbe. P nem volt itt már vagy 5 éve, így telefonon kért információt a helyről, hogy biztosan ne késsel távozzunk a hátunkba. Mivel az engedélyt megkaptuk, így elindultunk bőszen sörért. Mikor már célegyenesben éreztük magunkat és éppen léptünk volna be a helyiségbe, akadályba ütköztünk. Egy üveg kalitkába kerültünk (legalább tudom már mit érezhetett Eichmann a perén), és mindenki minket bámult, én meg bőszen rángattam az ajtót. Aztán leesett, hogy ez csak a másik oldalról nyílik azon pedig épp azon röhögnek, hogy a hülye gyerek hogy rángatja az ajtót. Miután mindenki kiszórakozta magát rajtunk, az egyik alkesz megszánt minket és bebocsátást nyertünk a világ legjobban őrzött krimójába. Belépve Kárpátia feldolgozást játszó zenekarra tomboltak a helyi fiatalok (minket kivéve). Mi egyelőre kivártunk egy sörrel a kezünkbe a csocsó asztalnál. Aztán jött a többi... Ekkor már módunkban állt bentről is megfigyelni a beléptető rendszert működés közben, ugyanis épp egy helyi buckalakó próbált bebocsátást nyerni. Sikertelenül...

Másnap jött a lényeg. P-t elkísértem a Füzérkupára, ahol a helyi megyei III-as csapatok mérték össze tudásukat. Megérkezésemkor épp a partjelzőt rúgták agyon labdával, majd ketten sikeresen le is fogták a heves hátvédet, miután megindult a zászlós emberke felé. Na, mondom ez biztos piros lap. Hát nem, sárgát sem kapott. A pálya teknő alakú volt, ezzel is segítve a szélsők játékát mivel így könnyebb beadni a lasztit. Aztán jött P-ék meccse, majd mielőtt kikaptak volna, levonultak a pályáról... Hm jó taktika!

Itt már helyre ráztam a technikát jöjjenek a képek!!!

A meccs szünetében elsiettem pár képet csinálni a várról.
Itt követtem az arany szabályt:
- Hegyet alulról
- Templomot kívülről
- Kocsmát belülről

Szóval nem másztam fel a várhoz időhiány miatt. De egy nálam sokkal okosabb ember egyszer azt mondta, ha felmennél nem is látnád!!! Lentről sokkal szebb!!! Szóval ezek miatt is lent maradtam inkább, bár a meccset biztos jobban láttam volna fentről. Íme a Fűzéri Vár:

Másnap indultam haza, így véget értek kalandozásaim a vad keleten. Pestig Pé húgával, és négy kis gyerkőcével utaztam így nem unatkoztam egy percet sem. Tanulság?? Aki nem akar unatkozni vonaton, vigyen magával legalább négy 8 éven aluli egyént, a siker garantált!!!

"Kölcsönös nyálcsere"

2009-08-23T15:09:00.000-07:00

Nos aki a cím hallatán valami szaftos tizennyolckarikás történetre számít, annak a következőkben csalódnia kell. A hétvégén "csak" Haladás meccsen voltam.

De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a hétvége teljesen a sport jegyében telt (leszámítva, hogy kilátogattam a Karneválra először életemben, s rögtön sz@rrá is áztam). Már pénteken volt miért izgulni, ugyanis akkor játszott junior kézi válogatottunk a szbornajával, és annak rendje módja szerint el is verték őket 7 góllal. Este még az ország kedvence is kikapott, hiszen megint égett a fradi, ezúttal a Fáy utca 58. szám alatt véreztek el. Szombaton nyert a MU 5:0-ra, az esti boxról lemaradtam, bár a végeredmény tudatában ezt annyira nem sajnálom.

A nagy meccsek azonban vasárnapra maradtak. Bemelegítésnek egy kis F1 meg Dzsudzsák meccs, aztán 17:00-kor elkezdődött a kézi döntő. Az elején gyönyörűen játszottak a lányok, de sajnos a második félidő közepén kicsúszott a mérkőzés a kezünk közül, s a végén hiába kapaszkodtunk fel két gólra, a lányoknak az ezüstérem mellé, csak a sírás jutott. Sportszerűség ide, vagy oda a nagyképű norvégokat szívem szerint az aranyérmüknél fogva lógattam volna fel csillárra.

Ezek után indultunk öcsémmel a Hali - vidi meccsre, ami szintén nem sok jóval kecsegtetett, hiszen az addig 100% Fehérvárt fogadtuk, míg kedvenceink csak az utolsó helyen szerénykedtek 0 ponttal. Sokáig nem unatkoztunk hiszen már az első percben vezetéshez jutottunk, amit nem sokkal később egalizált a vidi. A gólok tekintetében ez az adok kapok egészen a 88. percig folytatódott amikor is Nagy rúgta a győztest gólt, így kialakítva a 4:3-as végeredmény. A java azonban még csak ezután következett, amikor is a kispadoknál elszabadultak az indulatok. A lelátóról csak annyit lehetett látni, hogy egy kisebb tömegjelenet után a fehérváriak közül valaki a földön fetreng majd a biztonságiak futnak rendet tenni. Na király végre a Csertői is csinál valamit! A stadionból kifele menet próbáltam információkhoz jutni, de haveromék is csak annyit láttak, hogy az edzőbá kiütötte valamelyik fehérvárit. Otthon izgatottan keresgéltem a világhálón mire a Nemzeti Sport honlapján a következőkre bukkantam:

"A találkozó vége előtt Bódog Tamás, a Videoton pályaedzője Csertői Auréllal került szóváltásba, majd a korábbi válogatott játékos leköpte a zöld-fehérek vezetőedzőjét. A kölcsönös nyálcsere után a két szakember egymásnak esett, a rövidebbet pedig Bódog húzta, aki a földre került. Solymosi játékvezető mindkettőjüket a lelátóra küldte."

Hihi. A mi kis csáknoriszunk rendet tett. Ennyi.

Nincs ebben semmi nehéz: távolságot felmérni, lendít és ennyi!!!(Mondjuk ez nem a térde - később)

Szerintem ha beadja, hogy kisebbségi jobb esélyekkel indulhat a fegyelmi tárgyaláson!!!!

Terminátor Aurél akcióban (jobbra van egyébként)

Amit tett teljesen egyértelmű számomra. Tudja mindenki, hogy kicsit inog alatta a pad, így hát ha esetleg kirúgják a kicsi bruszlít, nyugodt szívvel adhatja be jelentkezését a Haladás box szakosztályára (ha oda nem is, de a biztonságinak lehet felvennék).

Aztán a meccs végén megszólalt az áldozat is, szegény teljesen ártalmatlan volt, mikor 2000 gárdista, 10 000 fanatikus Hali szurkoló támadt rá Csertőivel az élen. Nem is értette miért rúgták tökön a Hali technikai zónájában:

„Csertői Aurél a pályán elrúgta a labdát, hogy húzza az időt – mondta Bódog Tamás a Nemzeti Sportnak. – Én odamentem, és visszarúgtam. Ez hiba volt, mert elhagytam a technikai zónát. Csertői Aurél megragadta a nyakamat, és mielőtt reagálhattam volna, térddel ágyékon rúgott.”
Áhá, most már kezdem érteni miért nincsenek labdaszedők a stadionban, Aurél leszerelte az összeset.

A válasz sem váratott magára:

„Ha én átmennék a Fradi pályáján az ellenfél edzőjéhez, úgy megvernének, hogy nem érnék haza” – jegyezte meg Csertői Aurél.

Aki esetleg nem értené az kérdezze meg Szentes Lázárt, akit a Debrecen trénere ként rúgtak vesén az Üllői úton.

Aztán csak finomodott a történet az Nemzeti Sport szerint is:

"A talákozó vége előtt Bódog Tamás, a Videoton pályaedzője Csertői Auréllal került szóváltásba, ami után Solymosi játékvezető mindkettőjüket a lelátóra küldte."

Hamar új látásmódba került az eset, este 11 körül már ez volt fenn. Ez azért kicsit finomabb megfogalmazása az előbbieknek, de tény ami tény erre cserélték le a fenti passzust.

Mi ebből a tanulság a vendég edzőknek a Rohonci úti látogatás alkalmával?
1. Soha, de soha ne hagyd el a technikai zónádat!
2. Ne játszd el a labdaszedők szerepét (szerinted miért nincs egy sem??)!
3. Ha nyálcserét szeretnél kezdeményezni Csertői Auréllel a szuszpenzor viselése kötelező, vagy egy külön arra kijelölt üvegcsében helyezd azt el, és add fel a következő címre:
Csertői Fight Klub, Szhely, Tongpó utca 4., a borítékra feltétlen írd rá: "az öreg dzsedi".

Na hát, tökön rúgás ide vagy oda, nyertünk, és ez a lényeg. Szerdán jön a fradi, addig még lesz két átmozgató edzés meg egy kis zsákolás Aurélnak...

MAGYAR - szlovák másodszorra

2009-08-18T04:48:00.000-07:00

Mikor L bácsi felhívta a figyelmemet a vasárnapi MAGYAR -szlovák U19-es női kézilabda európabajnoki mérkőzésre, kis fenntartással kezeltem a dolgot. Idén ugyanis már voltam egy MAGYAR -tót összecsapáson ami sajnos tragikus véget ért, ugyanis jégkorong válogatottunkat 13 mp perccel a vége előtt kapott góllal ütötték el legnagyobb sikerétől. Maga mérkőzés felejthetetlen élményt jelentett a vereség ellenére.

Gondoltam még egyszer ez nem történhet meg, ráadásul a lányok kiütötték a címvédő franciákat, valamint legyőzték a montenegróiakat is, így lényegében már biztos továbbjutóként várták a mérkőzést. Reméltem ez a tét nélküliség nem nyomja rá a bélyegét a találkozóra. L bácsi persze teljes eufóriában volt, s megérkezésemkor bemutatta az egész csapatot, ki hol merre mit csinál stb. stb.

A mérkőzésre mintegy 1000 szurkoló volt kíváncsi, mi rögtön a győri etós fanok mellett foglaltunk helyet, jobbról meg a magyar válogatott kapusedzője ült. Pont jó egyveleg: balról a fanatikusok, jobbról meg a szakértelem. A mérkőzés hasonlóan kezdődött mint a svájci meccs: futottunk az eredmény után, s a félidőben, egy góllal mentek a szlovákok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a két holland biró"nő", valahogy nemhogy a hazai pályat nem fújta, hanem sorozatos hibáival a szlovákokat juttatta előnyösebb pozícióba. Ezt Bartók Úr (a kapusedző )csak így kommentálta:

- Ezért nem kell nők szájába sípot dugni! - kis hatásszünet - Legalábbis nem ilyet!!!

Na ha már Ő ezt mondta, akkor a győri szurkolóktól a nemzetközi fákoffozások, vagy a mádörös verzió elvárható hozzáfűzésnek mondható. Így hát az első félidő leginkább védekezéssel telt:

Itt ép elcsúszott egy kékmezes

A félidőben aztán Róth Kálmán szövetségi kapitány rendet tehetett a fejekben, mivel a második félidőben magára talált válogatottunk. A félidő első gólját Balogh Gabriella szerezte, a dolog szépséghibája csupán az volt, hogy kék mezben kapart leány... Aztán beindult a magyar válogatott egyik motorja a révkomáromi(!!!) születésű Zácsik Szandra is, aki bizonyította ,lehet ezt magyar címeres mezben is csinálni, még ha nem is jelenlegi határainkon belül született!!! A javuló támadójátékunk mellé cserekapusunk Janurik Kinga bereteszelte a magyar kaput, így a végére méretes zakóval küldtük haza szlovákokat, akik így pont nélkül kulloghattak haza Szombathelyről. A találkozó képei:

Kinga véd

Indul a figura

Ez szép munka volt!!!

A hölgyek ma lépnek pályára Pápán a Norvégok ellen este 7-től közvetíti a sportklub élőben.
Tessék szurkolni!!!

Még Keletebbre

2009-08-17T11:39:00.000-07:00

Az évi clubtúránk esedékessé vált, mivel lassan, de biztosan kisétálunk az idei nyárból is. Célpont az ország másik vége volt: Mátészalka. Így ismerkedhettünk meg a vidék nevezetességeinek némelyikével.

A szatmári kisvárosból indultunk el egy kisebb túrára szombaton. Olyan sokat nem kopott az amúgy is sovány külső gumim, míg Mátészalkáról átértünk Szatmárcsekére. A falu legnagyobb nevezetessége a "csónakos fejfás temető". Már magát a nevét is megjegyezni nem egyszerű, hát még azt értelmezni. Fejfás egy temető az még rendben van, de hogy még csónakos is. Ennél összetettebb már csak a tehenek gyomra. Apropó tehenek, vendéglátóink szerint egyre kevesebb a tehén a környéken amit az úton hagyott lepények mennyisége is jelez. Ez az elmélet is alátámasztja a vidék hanyatló gazdaságát. Ha már belemásztunk a gazdaságba, feltétlen meg kell jegyezni, Mátészalka gyermekét "az igazit". A Rudi egy vérbeli magyar találmány melyet a 60-as évektől kezdtek gyártani. Az akkori nevét a Túró Rudit Klein Sándor a BME akkori oktatója találta ki, nem kis felháborodást kiváltva ezzel. Ám a mi Rudinkat nem lehetett megállítani, s töretlen fejlődése ma is tart (igaz már Pöttyös néven), bizonyítja ezt egyre gyarapodó repertoárja.

"Kedves elvtársak ez itt a Rudi. Bekaphatják mind!!!"

Nos vissza temetőbe. Az sokkal érdekesebb, mivel még ma sem tudják biztosan, hogy miért is alakult ki ez a furcsa temetkezési szokás. Az egyik magyarázat valószínűleg romantikus tévhit csupán, miszerint ez egy ősi ugor csónakos temetkezési szokás. A másiknak tulajdonítanak több hitelességet, miszerint a gyakori áradások miatt halottakat csak csónakkal vihették a temetőbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos.

Na most már tényleg néhány kép:

A temetőben kapott helyet Himnuszunk szerzője is, az 1838-ban elhunyt Kölcsey Ferenc. Az 1823 január 22-én íródott alkotás tiszteletére később ezt a napot tették a Magyar kultúra napjává is. Költőnk síremléke a temető legmagasabb pontján fekszik. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A síremlék bekerült még a falu címerébe is.

A temető bejáratával szemben emléket állítottak a szétszóródott magyarság emlékének. Néhány adat egészen meglepő (pl. az afrikai kontinensen 25000 magyar él !?!).

Lassan itthon leszünk a legkevesebben...

Ezek után természeti értékeinkre fókuszáltunk, így egy kisebb motorozás után a Tiszánál kötöttünk ki. Egy tökéletes kis szigetre találtunk: kevés ember, gyönyörű táj, rendezett szabad Camping. Tiszába még nem sikerült fürödnöm, így nagy lendülettel vetettem bele magam a vízbe. Ez a lendület azonban hamarjában megtört, mikor testem érzékelte a hideg vizet. Ez egyrészt örömmel töltött el, hogy az elmúlt nap italozásai után szervezetem képes érzékelni a külvilágot. Másodjára azonban sikeresen vetettem bele magam, s rögtön bele is merültem, így már elviselhető volt. Sőt, egy kicsit fel is frissített minket. A dolog érdekességét az adta, hogy túlparton már Ukrajna volt. Vagyis Kárpátalja, így lényegében a "határban" fürödtünk. Ezt a helyet tudom ajánlani Cseh Lacinak is mivel akkora itt a sodrás, ha valaki a parttól beljebb merészkedik, hogy ha teljes erővel is úszik szinte egy helyben mozog csak. A fordulókat meg tudná gyakorolni Laci Ukrajnában.

Kép:

Miután kifürödtük magunkat (vagy inkább sz@rrá fagytunk a vízben), még egy érdekességet tartogattak nekünk házigazdáink. Egy még mindig működő vízimalmot látogattunk meg. Az első írásos emlék már 1315-ben megszületett a malomról, a jelenlegi malom ősét 1752-höz kötik. Az épületnek 11 ablaka, 3 erkélye, 2 kereke, víziládája, és duzzasztó zsilipe is van. Belülről is sikerült megnéznünk a malmot, amit egy rövid időre be is indítottak! Csodálatos környéket csak a helyi dzsibuk esküvője volt képes megzavarni... Róluk nincs kép, de a malomról és környezetéről annál több:

Őszintén megvallva nem hittem volna, hogy ez a környék ennyi látnivalót tartogat az oda látogatoknak, de megnyugtattak, hogy még lenni mit nézni akár ilyen kicsi túra alkalmával is, hiszen km-ben nagyon karcsú volt a látottakhoz képest.

A Vad Kelet-en

2009-08-06T08:29:00.000-07:00

Vizit a Pápánál

Lassan inkvizíciót és máglya halált kaptam volna a Pápától, ha idén sem teszem tiszteletemet nála. A Vatikán tudta nélkül utaztam Sárospatakra egy titkos konklávé kedvéért. Így utam nem volt veszélyektől mentes. Már az, hogy Akaliból (mivel itt váltam le Á-éktól) hét és fél órás út várt, már magában az nem volt semmi, sőt ezt még tetézte a pesti átszállásom is. Kilétem persze nem fedhettem fel, mivel egy bíboros élete mindig veszélyben van. Szerencstől a Pápa gondoskodott közvetve a biztonságomról, mivel olyan vonatot küldött értem, melynek ablakai (a sűrű kosz miatt) szinte átláthatatlanok voltak, így a ki és belátás gátolva volt. A mesterlövészektől tehát nem kellett tartanom, csupán a vonaton utazó helyi orkok jelentettek veszélyt, de álcám tökéletes működött. Ennek köszönhetően épségben érkeztem meg a Bodrog parti Athénnak is nevezett kisvárosba, ahol már várt a Pápamobil. Az egyházfő fejének álcája tökéletes: erdőmérnökként tevékenykedik a Északerdőnél, rezidenciáját az erdészet fölött alakította ki rögtön, ahonnan a háttérből tökéletesen tudja iránytani a szálakat. Ide hamar meg is érkeztünk. Az esti programhoz rögtön álruhát váltottunk, s már indulhattunk is focizni.

Pé bíborossal és Teoval indultunk el, eme küldetésre. Itt egy kicsikét meg kell állni. Mármint Teonál. 21 éves újhelyi lakos, református lelkésznek tanul. Rendkívül jó üzleti érzéke néha hagyja csak cserbe. Mint ott jártamkor: lehetősége lett volna 18-20 éves zenetáboros leány diákokra felügyelni, kísérgetni őket a kollégiumba heti 20 e Ft-ért, ehelyett elfogadta a preccast szintén csábító ajánlatát ahol napi 2900 jó magyar Ft-ért 8 órába gombokat kell nyomogatnia. De Teo tartogatott még meglepetéseket: Ő nem sima cigit szív, hanem elektromos cigit. Nos, aki még nem látott ilyet annak dióhéjban néhány szó: ha ez ember szívja ugyanúgy ég a vége mint a normál cigerettának, belül folyékony nikotin van, és van neki töltője is.

Az esti meccseket behúztuk majd ellátogattunk a Lábasházhoz is ahol pár sör mellett elemeztük a pályán történteket, majd a csütörtöki szülinapi ünnepi konklávéról is esett néhány szó.

A másnap segítettem az erdő vadjainak etetésében, így egy kis belátást nyertem a környék erdeibe:

Szóró

Pápamobil pápástol

Zempléni táj

Zemplénről azonban érdemes néhány szót ejteni: az Északi-középhegységhez tartozik, Bodrog és a Hernád között helyezkedik el, híres szőlőtermesztő vidékeknek ad otthont,legmagasabb pontja a Nagy-Milic (895m), az országos Kéktúra is ettől a csúcstól indul, s halad végig a hegységen.

Érik a szőlő

Este aztán kimentünk a Pápával leskelődni. Egy erdei tisztásnál volt a leshelyünk a szórótól úgy 60 m-re. Csendes diskurzust tartottunk a világ nagy dolgairól, mikor befutott egy kis csapat. 6 kismalac kóborolt koca nélkül. Még világosban érkeztek a kis kukoricafüggők. Egy ideig még vártunk, hátha kapnak kíséretet, de mindhiába. A Pápa ötre csökkentette a létszámukat, ahogy Ő mondta egy "kopfsússzal". Aznap estére ennyi volt, még egy sörre sem mentünk be sehova, mert másnap hajnalban mentünk ki (mondjuk a lesen ittunk két dobozzal). Reggel őzre mentünk, de végül nem sikerült bakot lőnünk. Ebédre megcsináltuk a májat gombával.

Az esti konklávén a feladatott teljesítettük, a Pápának méltón megünnepeltük a szülinapját, reggelre a füst felszállt, a Pápa maradt hivatalba. Másnap átutaztunk egy Újhelyre, Péhez.

Falunapok

2009-08-03T07:55:00.000-07:00

Gyerekkoromban annyi kapcsolatba kerültem a falusi élettel, hogy átutaztam rajta autóval, vagy esetleg busszal. Nem volt családi Matula bácsi akihez le tudtak volna passzolni a nyári hónapokra. Így teljesen idegen számomra a birkák, kacsák, tehenek élete és kakaskukorékolást is onnan hallottam, hogy az órám úgy ébresztett reggelente. Szóval, ha néha beszabadulok egy-egy faluba akkor mint egy vad kínai turista heves fényképezkedésekbe kezdek, és még a tyúkszarra is rákérdezek, hogy ez mi?

Idén Á barátom hívott meg magához egy kis falusi turizmusra Mihályiba. A falut 1198-ban alapították, Soprontól mintegy 50 km-re terül el a Kis-Rába mellett. A faluban 1200 fő tengeti mindennapjait. Múlt hét pénteken, így eleget téve a meghívásnak feltűntem Mihályiban. Este vadászat, szerepelt a programban, én mint csak megfigyelő vettem részt a vadászatban, közben Á egy vendéget kísért, akivel lövetett is egy bakot. Másnap falunézésre kerekedtünk fel, Á megmutatta a helyiek szerint a falu korával majdnem azonos platánfát (Mihályi hivatalos honlapján azonban "csupán" 200-300 évesre becsülik). A fa legnagyobb szépséghibája az, hogy az óvoda kertjében található, így csak remélni lehet, hogy egészségét még sokáig megőrzi, és a gyerekek nem lesznek rosszkor rossz helyen.

Meglátogattuk az 1550-as években épült, majd az 1860-as években a későbbi névadójukhoz a Dőry-ekhez került kastélyt. A hivatalos honlap (http://www.mihalyi.eoldal.hu/oldal/dory-kastely), valamint a kastély blogjával ellentétben (http://dory-kastely.blog.hu/) ismét zárt kapukra találtunk, így elegánsan begrottunk a kerítésen pár kép erejéig.

H-turul

Elölről

A kastélyon kívül persze a parkban is akadt látnivaló.

Sárga virág

Nagy fa

A falu nevezetességei után megtekintettem Á-ék gazdaságát. Volt itt minden mint a búcsúban: halastó, fácán nevelde, tehén, boci, kecske, lúd, néma kacsa, disznó és persze két magyar vizsla is gazdagította a színes palettát. Íme a képek a kis álatcsoportulásokról:

Fácánok fedezékben

A 6007-as boci

A kecske bezzeg rendszám nélkül garázdálkodhat

Á-val utána ellátogattunk L-ék klasszikus parasztházába, ahol a számos lovas szerszám mellett egy igazi kuriózumra is rátaláltunk:

15 kg körül ma kb. 6 kg egy ilyen laphosszúságú
masina

Egy szó mint száz a falunapok megint jól sikerültek, nyugodtan mehettem motoros találkozóra este...

Lassán járj többet látsz

2009-07-22T11:19:00.000-07:00

Sokszor kellett rájönnöm arra a sajnálatos tényre, hogy valami mellett megint elmentem, és nem tudtam megnézni. Sokat járunk kelünk az országban, de rengetegszer megyünk el számos látnivaló mellett. Anyukám hozott nekem egy könyvet melyben Magyarország legöregebb fái szerepelnek. Most olvastam csak át részletesebben és két fa mellett már sikerült többször elmennem. Mivel Sárváron volt egy kis dolgom, úgy döntöttem haza felé megnézem őket, mielőtt végleg eltűnnek a föld színéről.

Az első Ikerváron volt Sárvártól kb 7-8 km-re. Ha az emeber megérkezik Ikervárra rögtön a kastéllyal szemben ér be a faluba. Itt elkeserítő látvány fogadott: a kapu zárva. Semmi baj mondom ez nem nagy probléma valahogy megoldom. Kapóra jött egy idősebb helyi lakos, aki a sarkon tevékenykedett. Köszönés után rögtön elkezdtem faggatni, mire az öreg csak annyit mondott hogy oda aztán nem tudok bejutni. Nem csináltam volna belőle nagy ügyet simán átmásztam volna a kerítésen de az épp Ikervár legforgalmasabb utcájára nézett. Azért ennyibe nem hagyom gondoltam, ha már eljöttem idáig. Elkezdtem körbe motorozni a kastély kerítését. Elöször szó szerint egy zsákutcába kötöttem ki. Aztán feltűnt egy nyitott ajtó. Király, mondom, én itt bemegyek. Nagy épület sehol senki. Eddig rendben lennénk, elindultam a kastély felé.

Aztán a ház mögött emberkékre lettem figyelmes. Pontosabban cigány kölykökre, meg vagy két fehérre. Na f@sza, valami nevelő otthonban vagyok, mikor feltűnt egy idősebb hölgy.
-Miben segíthetek?
Nem volt mit tennem rögtönöztem:
-Jó napot, én egy internetes újságtól vagyok és idős fákról szeretnénk írni és csak azért jöttem Ikervárra, hogy egy vérbükköt lefényképezzek.
-Nem szabadna elvileg már itt sem lennie, az igazgató úr meg a lelkemre kötötte, hogy nem mehet be senki a kastélyudvarba! De ha csak ezért jött, menjen nem bánom.

Zsír, nézzük mit féltenek ennyire. Hát mikor beértem, kezdtem érteni, vagyis nem. Itt ez a gyönyörű kastély, meg park is, és eszi az enyészet. Kezdtem magam úgy érezni mint Rockenbauer Pali bácsi a Másfél millió lépésben: Ő is látta, hogy pusztul a fél országunk, de nem tudott mást tenni mint, gyönyörködni abban ami még van... A vérbükk hamar meglett nem volt nehéz megtalálni, bár felét már levágták, de azért így is meghatározó része volt a kertnek. A fáma szerint Batthyány emlékére ültették a fát családtagjai kb 150 évvel ezelőtt. 12 m magas és 4,8 m a törzsátmérője, még most is. A vérbükkön kívül, még rengeteg gyönyörű fa található a kertben. Mamutfenyő, hársak, juharok, platán, vadgesztenye lucfenyő, és rengeteg tuja. Néhány kép a féltve őrzött ojjektumról és fákról:

A kastély hátulról

A vérbükk (Ez itt a kert)

A vérbükk árnyékából a kastély

Elölről

Őszintén megvallva, maga a kastély és a park összbenyomása nagyobb hatással volt rám mint maga az utazásom célja a vérbükk.
A kastélyról többet: http://www.ikervar.hu/hu/bemutatkozas/falutortenet

Elhagyva a nevelőotthont (:D), a magam útját kezdtem járni: vagyis irány Zsennye az Ezeréves Fa. Naivan azon mosolyogtam, ott biztos nem ütközök ekkora nehézségekbe. Tévedtem. De előtte meg kellett állnom Rábakovácsiban. Egy két képet csináltam mielőtt ez is összeomlana:

Na ezek után már tényleg bő gáz Zsennyéig. Hamar átértem, de az első gondok itt kezdődtek. A faluban senki sehol. Mintha megállt volna az idő, még a kertekben sem mozgott senki. Kezdtem aggódni, hogy megérkeztem Alizékhoz csodaországba és majd jönnek a kis beszélő állatok. Ám nem így lett legnagyobb meglepetésemre, és az első aktív életjelenségeket mutató egyént azonnal lerohantam. Ő egész korrekt útbaigazítást adott:

-Vissza az elágazásig ott jobbra, híd után 200 m-re balra, de ott már ki van táblázva.

Pfhö, ennyi ez igazán nem sok. Minden a terv szerint zajlott a bizonyos tábláig, onnan kezdődtek a bonyodalmak. A motoromat nem kifejezetten terepre tervezték, így elég nehezen jutottam be. Sebaj mondtam magamban, ha minden jól megy egy év múlva ide akár betonutat is építhetek a céggel. Aztán jött a slusszpoén, amit nem igazán akartam elhinni. Az útnak vége, majd egy vízmosás, híd sehol. A túlparton meg az ezer éves fa. Most a természet állított akadályt. Hm, bekaphatja mindenki akkor is megnézem. Be a kukorica táblába aztán séta, hátha van valahol egy sekélyebb, kiszáradt rész. Nagy nehezen rátaláltam bár ott sem volt egyszerű átkelnem, de szerencsére bakancsban voltam. A nagyobb problémát inkább a töménytelen mennyiségű szúnyog okozta. Egyetlen védelmi rendszerem a kapucnis pulóverem volt, ezzel csupán egy bajom volt, hogy kb 30 fok volt. Végre megérkeztem a fához. A könyvben látotthoz képest vészesen romlott az állapota. Három nagy törzsre hullt szét a fa az egyik azonban még mindig áll, és hajtásokat is hozott. A szúnyogok persze nem adták fel. Amennyien voltak, lehet azok a szemetek nyírták ki az öreg fát. Nos a fa adatai magáért beszélnek, ezek az adatok még arról az időről amikor még mind a három rész állt egyben: 15 m magas és 9.86 m törzskerület, az barátok közt is 3,14 m-es mellmagassági átmérő. A becslések szerint 700 év körül van az Ezeréves fa. Még így kidölve is igen impozáns látványt nyújtott:

Vona aláz

2009-07-22T03:26:00.000-07:00

A szokásos napi körutamat végeztem a világhálón: nso, gmail, kuruc.info. Itt azonban kellemes meglepetésben volt részem. A TV2 nevezzük inkább vöröskettőnek, nos elég nagy szart hozott magára. Történt ugyanis, hogy felmérést végeztek ki a legnépszerűbb politikus napjainkban. A szonda ipszosz szerinti három elsőt versenyeztették: orbán cinkosviktor, libajnai és Vona. Nos, igen Vona nyert, de nem is akárhogy, méghozzá 51%-on volt a végén a Jobbik elnöke, míg a két ingyenélő, csak 30% illetve 19%-on körül mocorgott, amint az ábra is mutatja:

A pláne az az egészben, hogy erről megkérdezték dávidcsillag ibolykát is, aki pechére épp a meghívottak között szerepelt. A kitérés a válasz elől várható és szükséges volt. Viszont azon már érdemes elgondolkozni, hogyha már a vöröskettőn is Vona a legnépszerűbb, akkor teljesen feleslegesnek mondható a média "áldozatos munkája".
Íme a riport:
http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=399581
és a a kurucon:
http://kuruc.info/r/6/44030/

Motivációs levél

2009-07-20T10:48:00.000-07:00

Pé barátom megkért, hogy írjak neki motivációs levelet. Nos az Ő helyzetét tekintetbe véve, felvázoltam a helyzetét leendő kenyéradójának. Szerinte egy kicsit szókimondó, bár vitathatatlanul lényegre törő lett!
Íme jövője záloga:

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

N Pé frissen diplomázott erdőmérnök vagyok. Diplomámat idén júniusban a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán szereztem.

X Y-al egy szinten laktam a kollégiumban 2 évig. Konfliktusom nem volt vele, bár úgy nem sikerült benyalnom neki, hogy engem is benyomjon egy zsíros állásba (bár ez ellenkezne az elveimmel is). Szóval lehet, hogy nem tudok úgy nyalni mint egyesek (ezt kizárólag a szóbani puncsolásra értem amúgy jól forog a nyelvem), de véleményem szerint nagyobb helyismerettel rendelkezhetek helyi lakosként az Északi-középhegységben, mint egy x-i illetve y-i lakos. És fűrész is többször volt a kezemben. Több magas beosztású erdésszel jó viszonyt ápolok az Önök cégénél. A Pápához is rendszeresen járok gyónásra, sőt néha be is bérmálunk. Aktív tagja voltam a Bíborosi testületnek is, több konklávén is részt vettem. Kérem ezek figyelembevételét, majd a pálházi erdészet kerületvezetői állását haladéktalanul bízzák rám.
Feltételeim:
- szolgálati lakás, autó, telefon, laptop, mobil internet, bejárónő, titkárnő (akiket személyesen választanék), valamint söfőr.
- Ezenkívül a fizetésem nettó 250 E Ft körül
- Valamint követelem Budaházy Gyuri szabadon bocsátását, és munkanélküli barátom azonnali felvételét a Szombathelyi Erdészeti Zrt-hez.

Ha ezek a feltételek mind teljesültek, akkor a mellékletként elküldütt adatok közt megtalálható elérhetőségeim egyikén, hétfő és péntek között délelőtt 10 és 11 óra között üzenetet hagyhatnak számomra.

Az Önök cége tehát felkeltette érdeklődésemet, s remélem, hogy a jövőben személyes elbeszélgetésre is alkalmam nyílik majd!

Tisztelettel:

N Pé
Okleveles erdőmérnök

2009. július 20.

Ui: üdv a Pápának!!!

Tenkesék földjén

2009-07-19T14:01:00.000-07:00

Nos, miért épp Siklós? Egyszerű mivel L barátom (aki ott vadőr) vagy két éve ezzel nyúz:

- Mikor jössz már le?

Mivel napjainkban igazából nincs jobb dolgom így megfelelőnek találtam az időpontot látogatásomra a messzi délen. Odautam full extrásra sikeredett, hiszen L háztól házig szállított engem és kis motyóm. Kedden indultunk estefele, így éjfél környékén már lenn is voltunk Tenkeséknél. Beilleszkedésem nem ütközött nehézségekbe a városszéli vadászházban. Cuccaim be a sarokba, ágy adott volt. Irány vadászni. Rég voltam, így egy kicsit még izgultam is tán. Felvettem gúnyán miben indulni akartam: bakancs, nadrág, póló. L arcán kaján vigyort véltem felfedezni. Na bazz ennek mi nem tetszik??? Óvatosan próbáltam meg kideríteni a mosoly tárgyát:

- Te mi a f@szt vigyorogsz?

- Levadásznak a szúnyogok így, de miattam…

Két tized másodperc alatt találtam L utazótáskájában egy nekem megfelelő inget (csupán méreteivel akadtak némi problémák). Autó, irány a vadon. Megérkezésünkkor biztos, ami biztos, a szúnyogirtó tartalmának a felét testfelületem fedetlen részére próbáltam meg permetezni. Aztán mikor már érezni véltem az ízét, folytattam a ruhával fedett részeken. L erősen aggódni kezdett, hogy neki nem marad semmi, mire befejeztem a nagy műveletet. Na, most jöhettek gondoltam magamban majd kiszálltam a gépjárműből, egy monoton hang ütötte meg fülemet. Először azt hittem, csak a magnó, aztán azt, hogy csak az autó, aztán mikor arra is rájöttem, hogy nem is L adja ki a hangot, akkor sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezek Ők. Katasztrófa. Ezzel lehetne jellemezni, aki volt Gemencen tanulmányútón, annak mondom, hogy hasonló. L próbálta bemutatni a terepet:

- Van itt két csatorna meg egy rohadt nagy nádas, onnan jönnek sertések!

Ja meg a szúnyogok is, gondoltam magamban majd elkezdtem a seggemen venni a levegőt mielőtt a percenkénti szúnyogfogyasztásom ijesztő méreteket öltött volna. Így bandukoltunk: elől L, utána én, meg persze Ők. 20 perc séta és 2 kg elfogyasztott szúnyog után zörgésre lettünk figyelmesek. Disznók lesznek mondta L. Na ez az én evolúciós elméletem, miszerint itt csak szúnyogok élnek, teljesen felborította. L megmutatta keresőtávcsőben a disznót, mondom ez nincs is messze, kb. 80 m-re falatozott a fekete csuhás, nem is sejtve a rá leselkedő veszélyt. Ekkor azonban én már a céltávcsőben kerestem bőszen a „fekete foltot”. Itt problémába ütköztem mivel nem tudtam rendesen belenézni a céltávcsőbe. Erre két indok lehet: az első, hogy míg L jobbkezes én bal kézzel lövök, a második jóval prózaibb, az az én bénaságom. Mivel időnk véges, így inkább visszaadtam a puskát L-nek, hogy lőjön inkább Ő, nem akarok a semmibe puffogtatni. L vállat vont majd lekente a röfit. Kettőt lőtt, mindkettőnél jó becsapódás, baj nem lehet.

- Na most cigiszünet, aztán majd Te mész elől a lámpával, én mögötted a lövésre készen a puskával, ha bármit látsz hallasz, rögtön kifordulsz előlem!- adta tudtomra L a tervet.

Ilyen izgalmakra aztán végképp nem számítottam, sőt, hogy emeljük a tétet azt még hozzá kell tenni, hogy csupán egy lőszerünk maradt. Míg L elszívta a cigerettát mérlegeltem: itt vagyok a világ végén, egy sebzett disznót kell felkutatnom, egyetlen „fegyverem” egy lámpa, a terepet nem ismerem, mögöttem meg L egy darab lőfegyverrel, egy db skulóval. Hm, álltam már jobban is.

Aztán elindult a díszes menet: elöl én a fénnyel, mögöttem L meg a baranyai szúnyog kolónia apraja nagyja. MícsBjukenen nem pásztázta úgy a béjvácsban a tengerpartot, mint én azt nyomorult árpaföldet. Kezdtük föladni a küldetést, mikor végre megpillantottam szegény párát. Már nem nagyon mozgott, L azért még megadta a kegyelem d(l)öf(v)ést neki, biztos, ami biztos. Na berakok egy-két képet nehogy bárki azt higgye a levegőbe beszélek.

L bácsi zsákmányával (zöldben L)

A lámpa stílszerűbb lett volna, de így keményebb :D

És hogy a napra még maradjon izgalom arról L gondoskodott, aki babonából nem hord magánál kést így még vagy 20 km kocsikázás következett, majd majdnem belecsúsztunk az egyik csatornába, szóval reggel négykor már ágyban is voltam.

A maradék két napban említésre méltó esemény már nem történt. Adóztunk a gasztronómiának (resztelt máj, sült hús), várnézés Siklóson, nyilazás, alvás, vadászat, meccsnézés.

A várnézéshez még egy kis kedvcsináló: az első írásos emlék, hogy valami építmény vigyázhatta a déli lankákat 1294-ből származik, jelentős várurak voltak a Perényiek, Garaiak, majd 1828-tól a Batthyány család. Korának mindig az egyik legmeghatározóbb, és legmodernebb vára, kastélya közé tartozott. Aki arra jár, feltétlen nézzen be!!! Néhány kép a várról:

Ellenség a kapuknál

Híd a kwai folyón/Hídember

És egy kép amin kevésbé fókuszáltam

Aki ennél is többet akar tudni annak ott a jó öreg gugli!!

Na csoki!!!

Hát jó!

2009-07-19T13:57:00.000-07:00

Hazafele jövet Siklósról miután kiolvastam a könyvemet és nem volt már mit csinálnom elmeredtem gondolataimban. Unatkoztam is mivel jócskán besötétedett aztán nemigen láttam mást csak a fényeket a messzi ismeretlenben. Aztán jött a szokásos szituáció, ha valaki máv-on utazik egy „kis késés” a kaller szerint, ami utazásom végére 40 percre rúgott. Sebaj aki netán hallott, vagy látott már pontosan közlekedő vonatot az kérem jelezze az X-akták rendezőinek, biztos érdekfeszítő sci-fi fantasyt forgatnának a mozdonyt elrabló idegenekről. Szóval Barcs és Nagykanizsa között arra adtam fejemet, hogy én is megpróbálkozom eme áldásos tevékenységgel, mármint hogy blogot írok. Mentornak felfogadtam Endrét, így baj nem érhet. Ha valakinek valami nem tetszik a jobb felső sarokban lévő ikszel segíthet magán!!!

Na mindenkinek békés karácsonyt!!!