Mindig minden szinten fontos a jó utánpótlás. Szerencsére a jégkorongban úgy néz ki nincs hiány. A képen a magyar utánpótlás egyik nagy reménysége látható, aki kellően átérzi a hoki szellemét. A videón a New York Islanders utánpótlás edzése látható, amint a TV-ben látottakat próbálgatják a jövő nagy reménységei. Az Islandersre rá is fér az erősítés, hiszen a felnőtt csapat csak 15-dik a 30 csapatból a verekedéseket illetően. A gyerekeket nagy valószínűséggel Colton Orr "játéka" bűvölhette el, aki (mint a neve is mutatja) felettébb szereti rendezgetni ellenfelei orrszerkezetét.
Először is kezdjük a szó jelentésével. Röviden annyit tesz, hogy "harcias, férfias nő". Nos ha egy kicsit jobban bele szeretnénk mászni a dologba akkor az amazonok görög mitológiai alakok, akik harciasságukkal, erős testalkatukkal, befont copfúkkal és levágott jobb melükkel vívták ki a történelem megbecsülését. A jobb mellüktől azért szabadultak meg, mivel így könnyebben tudtak az íjjal bánni. A mitológia szerint (aminek úgye elvileg van egy kis valóságtartalma) férfiakkal csak akkor érintkezhettek, ha a cél a fajfenntartás volt. Azonban ezzel az opciós lehetőséggel csak azok a nők élhettek akik már legalább egyszer öltek embert (hát szerintem előbb utóbb mindenkit rávenne a lelkivilága a dolog érdekében). Ha megvolt az első gyilkosságunk, jöhetett tehát az első szexuális élmény is, azonban, ha a "végeredményként" egy fiút sikerült összehozni jöhetett a következő gyilkosság ( a férfi partner további sorsáról nincsenek információk). Az amazonok következetesen minden fiú gyermeküket kirakták a Tajgetoszra, vagy ami épp közel esett hozzájuk. Arrafelé tehát minden babakocsi rózsaszín metált fényt kapott, és a kék rugdalózó sem volt divat. Baba-mama torna helyett baba-mama-karate, védőoltás helyett védőfelszerelést kaptak a babák, cumi helyett fogvédő. Még az első nyíl megkapása lehetett cinkes: ne örülj kislányom inkább vágd le a jobb melled. Na térjünk vissza a jelenbe, ahol is megtalálták az amazonok egyik leszármazottját. Elizabeth Lambert aki a texasi főcsoport iszapbirkózásának győztese, és ösztöndíjjal került a New Mexico női focicsapatba. Ahol is komoly munkát végez:
Két dolog merült fel bennem az eset kapcsán: hogy a pi..ba nem állították ki a kis Elizabeth-et, a másik pedig, hogy ki vagy mi húzta fel ennyire? Erre próbáltam néhány lehetőséget felvázolni: - megjött neki - nem jött meg neki (mármint az ösztöndíj) - rájött, hogy a barátja megcsalja az anyjával (rosszabbik esetben az apjával) - import magyar csokit kapott - rájött, hogy Izaúra nem is vak - elfogyott a kedvenc szemspirálja - kotta részeg
- elgurult az a fránya gyógyszer - kedvenc játékosa a jó öreg marco materazzi - lehet, hogy magyar, és olvasta imre kertesz szülinapi interjúját (ebbe két irritáló dolog van: amit nyilatkozott, meg hogy megélte a 80. szülinapját).
Már régóta esedékes volt a magyar jégkorong válogatott újabb fellépése, mely szerencsére nem is oly messze került megrendezésre tőlünk, nevezetesen Fehérváron. Mi sem egyszerűbb, jegyeket kell szerezni, és indulás. Ilyenkor jönnek jól az egyetemi barátaink, akik Fehérváron laknak, és nem mellékesen nagy Alba Volán szurkolók. Nos ezeknek a feltételeknek maradéktalanul,csak K. felelt meg így vele vettem fel a kapcsolatot. K. készségesen rendelkezésemre is állt, és szerzett jegyeket a horvátok elleni meccsre. Egy rövid de annál durvább fehérvárcsurgói kis pince buli után érkeztem meg Fejér megyei székhelyre. K. az állomáson várt, majd jobbnak láttuk, ha az autót letesszük. Így K.-éknál autó le, pálinka fel (ami a későbbiekben nagy szerepet fog játszani a szurkolási intenzitásunkban). A csarnokhoz megérkezve beszereztük még a szurkoláshoz nélkülözhetetlen utolsó kellékünket: egy doboz sört fejenként. Miután eme bonyolult műveletet is megoldottuk, következett a nap első meccse, az olasz-szlovén. Mivel K.-nak és baráti társaságának névre szóló helye van, így meglehetősen jó helyről nézhettük a meccseket. Mondhatni testközelből. A harmadok elejét sajnos rendszeresen lekéstük mivel akkor szereztük be a következő játékrészre szükséges mennyiségű, és minőségű folyadékot (meg persze a mellékhelységet is látogatnunk kellett). Nos mire vége lett az első meccsnek, mi már megfelelő állapotba kerültünk a szurkoláshoz, és a pálinka muníciónk is jelentős veszteségeket szenvedett. Elérkezettnek láttuk az időt a magyar meccs előtt, hogy az addig megszokott 1 per 1-es taktikánkat felhagyva, váltsunk és az 1 per 2-es felállást részesítsük előnybe, ezzel jelentős sorban állást tudtunk megspórolni a sörökért. Így már, teljes lelki nyugalommal várhattuk a meccset: sör, pálinka, és persze frissen elvégzett kisdolog. A meccs előtt igazán beleadtak mindent a szervezők lézersó, majd a beérkező játékosok kis kölykök és tűz kíséretében érkeztek meg. Persze csak a magyarok, szegény horvátok csak statisztaszerepet kaptak. Szerencsére ez a meccsen is folytatódott, és fölényes magyar győzelem következett: a végén 7-1-et mutatott a javunkra az eredményjelző. Na nézzük meccsen készített képeket:
Buli van
Itt épp az első gól ünneplése folyik
Elkaptuk a medvét, nem volt kis munka...
Utánpótlás meccs a szünetben
Akcióban a minikapus
Ez már Szuper Levi
Ez meg Hete
Újabb buli
Kézfogás az ellenféllel
Egy-két szó essen azért a játékosok teljesítményéről. A tornát az új vezetőedző az amerikai Ted Sator a fiatalok kipróbálásának szentelte elsősorban. Az eredményekből is kitűnik, hogy a fiatalok nem vallottak szégyent. Sőt Hegyi, Kiss és Sofron is parádézott nem beszélve a ketrec előtt munkálkodó Hetényiről. Van tehát jövője a magyar jégkorongnak, és ha mostani A csoportot megjárt klasszisok (akikben a szakemberek még 2 évet látnak) átadjak azt a temérdek tapasztalatot amit eddig sikerült felhalmozni, akkor nagyon is optimisták lehetünk. A másik nagy kérdés persze az volt a tornán, hogy mit játszunk a szlovénokkal ugyanis a jövő évi szlovéniai Divízió I-es vébén ők lesznek a fő ellenfeleink. Nos, ami igaz az igaz, a torna záró napján 3-1-es vereséget szenvedtünk a szlovénoktól. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik azonban az is, hogy meglehetősen kiegyenlített meccsen a vége előtt 3 perccel kaptunk egy eléggé megkérdőjelezhető gólt 1-1-es állásnál, amiből nem kis vita keveredett. A meccs képe alapján azonban nem lehet panaszunk. Egyébként csak halkan jegyzem meg, ha netán sikerülne kivívnunk a csoport elsőséget Ljubljana-ban, akkor az A csoportos vébé amire ugye feljutnánk, az északi "szomszédainknál" (szlotákia) kerülne megrendezésre, vagyis ha úgy nézzük magyar földön...
Aki ismer, az tudja, hogy nagy sportrajongó hírében állok. A következő kép egy igazi kuriózum. Az 1940-es tuor-ról való. Amikor a sportot még nem rontotta el a pénz szaga, a média nem loholt a versenyzők nyakán a kamerás motorokkal, autókkal, és a legfontosabb: a dopping esetektől sem bűzlöttek a versenyzők. A képen a német nemzeti válogatott látható, akik hosszú felkészítés után indultak a nagy megmérettetésen. Bal elől, a szökésben lévő Lance Armstrong papája látható, amint tetemes előnyre próbál meg szert tenni (beépített ügynökként próbált meg rájönni, a németek csapattaktikájára, de mivel túl gyorsan tekert, lebukott).
A kép a rajt utáni pillanatokat örökíti meg, ez jól látható abból , hogy senki nem viseli még a sárga trikót, valamint abból is, hogy a mezőny nagyon egybe van még. Érdemes megfigyelni az akkori kerékpárokat a maiak tükrében, egy sebességes, könnyített váz, valamint diszkréten felfelé ágaskodó kormány, ami gerincet igyekszik megóvni a nagyobb terheléstől. Az már a képen is kitűnik, hogy mennyire adnak a biztonságra, bár a sisakok aerodinamikailag elmaradnak a maiaktól, elnyűhetetlenségük megkérdőjelezhetetlen. A németek csapatmezén is látszik, hogy itt nem a szponzorok feltüntetésén van a hangsúly, hanem a csapategységet szerették volna kihangsúlyozni. A másik nagy különbség, hogy a versenyzők a rajtszámot nem a mezükön viselték, hanem a nyakukban található bilétán. A versenyzőket már akkor is tömegek várták Párizsban, hatalmas ünnepséget csaptak a francia fővárosban, a bevonulásuk sokaknak emlékezetes maradt. Szóval ha netán legközelebb tuort nézünk, ezek tükrében értékeljük a látottakat, vagyis hogy mekkora fejlődésen esett át a technika, és becsüljük a régmúlt versenyzőit is, hogy dopping nélkül képesek voltak letekerni a távot.
