Testközelből

Már régóta esedékes volt a magyar jégkorong válogatott újabb fellépése, mely szerencsére nem is oly messze került megrendezésre tőlünk, nevezetesen Fehérváron. Mi sem egyszerűbb, jegyeket kell szerezni, és indulás. Ilyenkor jönnek jól az egyetemi barátaink, akik Fehérváron laknak, és nem mellékesen nagy Alba Volán szurkolók. Nos ezeknek a feltételeknek maradéktalanul,csak K. felelt meg így vele vettem fel a kapcsolatot. K. készségesen rendelkezésemre is állt, és szerzett jegyeket a horvátok elleni meccsre. Egy rövid de annál durvább fehérvárcsurgói kis pince buli után érkeztem meg Fejér megyei székhelyre.
K. az állomáson várt, majd jobbnak láttuk, ha az autót letesszük. Így K.-éknál autó le, pálinka fel (ami a későbbiekben nagy szerepet fog játszani a szurkolási intenzitásunkban). A csarnokhoz megérkezve beszereztük még a szurkoláshoz nélkülözhetetlen utolsó kellékünket: egy doboz sört fejenként. Miután eme bonyolult műveletet is megoldottuk, következett a nap első meccse, az olasz-szlovén. Mivel K.-nak és baráti társaságának névre szóló helye van, így meglehetősen jó helyről nézhettük a meccseket. Mondhatni testközelből. A harmadok elejét sajnos rendszeresen lekéstük mivel akkor szereztük be a következő játékrészre szükséges mennyiségű, és minőségű folyadékot (meg persze a mellékhelységet is látogatnunk kellett). Nos mire vége lett az első meccsnek, mi már megfelelő állapotba kerültünk a szurkoláshoz, és a pálinka muníciónk is jelentős veszteségeket szenvedett. Elérkezettnek láttuk az időt a magyar meccs előtt, hogy az addig megszokott 1 per 1-es taktikánkat felhagyva, váltsunk és az 1 per 2-es felállást részesítsük előnybe, ezzel jelentős sorban állást tudtunk megspórolni a sörökért.
Így már, teljes lelki nyugalommal várhattuk a meccset: sör, pálinka, és persze frissen elvégzett kisdolog. A meccs előtt igazán beleadtak mindent a szervezők lézersó, majd a beérkező játékosok kis kölykök és tűz kíséretében érkeztek meg. Persze csak a magyarok, szegény horvátok csak statisztaszerepet kaptak. Szerencsére ez a meccsen is folytatódott, és fölényes magyar győzelem következett: a végén 7-1-et mutatott a javunkra az eredményjelző. Na nézzük meccsen készített képeket:

Buli van

Itt épp az első gól ünneplése folyik

Elkaptuk a medvét, nem volt kis munka...

Utánpótlás meccs a szünetben

Akcióban a minikapus

Ez már Szuper Levi

Ez meg Hete

Újabb buli

Kézfogás az ellenféllel

Egy-két szó essen azért a játékosok teljesítményéről. A tornát az új vezetőedző az amerikai Ted Sator a fiatalok kipróbálásának szentelte elsősorban. Az eredményekből is kitűnik, hogy a fiatalok nem vallottak szégyent. Sőt Hegyi, Kiss és Sofron is parádézott nem beszélve a ketrec előtt munkálkodó Hetényiről. Van tehát jövője a magyar jégkorongnak, és ha mostani A csoportot megjárt klasszisok (akikben a szakemberek még 2 évet látnak) átadjak azt a temérdek tapasztalatot amit eddig sikerült felhalmozni, akkor nagyon is optimisták lehetünk. A másik nagy kérdés persze az volt a tornán, hogy mit játszunk a szlovénokkal ugyanis a jövő évi szlovéniai Divízió I-es vébén ők lesznek a fő ellenfeleink. Nos, ami igaz az igaz, a torna záró napján 3-1-es vereséget szenvedtünk a szlovénoktól. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik azonban az is, hogy meglehetősen kiegyenlített meccsen a vége előtt 3 perccel kaptunk egy eléggé megkérdőjelezhető gólt 1-1-es állásnál, amiből nem kis vita keveredett. A meccs képe alapján azonban nem lehet panaszunk. Egyébként csak halkan jegyzem meg, ha netán sikerülne kivívnunk a csoport elsőséget Ljubljana-ban, akkor az A csoportos vébé amire ugye feljutnánk, az északi "szomszédainknál" (szlotákia) kerülne megrendezésre, vagyis ha úgy nézzük magyar földön...