Lassán járj többet látsz

Sokszor kellett rájönnöm arra a sajnálatos tényre, hogy valami mellett megint elmentem, és nem tudtam megnézni. Sokat járunk kelünk az országban, de rengetegszer megyünk el számos látnivaló mellett. Anyukám hozott nekem egy könyvet melyben Magyarország legöregebb fái szerepelnek. Most olvastam csak át részletesebben és két fa mellett már sikerült többször elmennem. Mivel Sárváron volt egy kis dolgom, úgy döntöttem haza felé megnézem őket, mielőtt végleg eltűnnek a föld színéről.

Az első Ikerváron volt Sárvártól kb 7-8 km-re. Ha az emeber megérkezik Ikervárra rögtön a kastéllyal szemben ér be a faluba. Itt elkeserítő látvány fogadott: a kapu zárva. Semmi baj mondom ez nem nagy probléma valahogy megoldom. Kapóra jött egy idősebb helyi lakos, aki a sarkon tevékenykedett. Köszönés után rögtön elkezdtem faggatni, mire az öreg csak annyit mondott hogy oda aztán nem tudok bejutni. Nem csináltam volna belőle nagy ügyet simán átmásztam volna a kerítésen de az épp Ikervár legforgalmasabb utcájára nézett. Azért ennyibe nem hagyom gondoltam, ha már eljöttem idáig. Elkezdtem körbe motorozni a kastély kerítését. Elöször szó szerint egy zsákutcába kötöttem ki. Aztán feltűnt egy nyitott ajtó. Király, mondom, én itt bemegyek. Nagy épület sehol senki. Eddig rendben lennénk, elindultam a kastély felé.

Aztán a ház mögött emberkékre lettem figyelmes. Pontosabban cigány kölykökre, meg vagy két fehérre. Na f@sza, valami nevelő otthonban vagyok, mikor feltűnt egy idősebb hölgy.
-Miben segíthetek?
Nem volt mit tennem rögtönöztem:
-Jó napot, én egy internetes újságtól vagyok és idős fákról szeretnénk írni és csak azért jöttem Ikervárra, hogy egy vérbükköt lefényképezzek.
-Nem szabadna elvileg már itt sem lennie, az igazgató úr meg a lelkemre kötötte, hogy nem mehet be senki a kastélyudvarba! De ha csak ezért jött, menjen nem bánom.

Zsír, nézzük mit féltenek ennyire. Hát mikor beértem, kezdtem érteni, vagyis nem. Itt ez a gyönyörű kastély, meg park is, és eszi az enyészet. Kezdtem magam úgy érezni mint Rockenbauer Pali bácsi a Másfél millió lépésben: Ő is látta, hogy pusztul a fél országunk, de nem tudott mást tenni mint, gyönyörködni abban ami még van... A vérbükk hamar meglett nem volt nehéz megtalálni, bár felét már levágták, de azért így is meghatározó része volt a kertnek. A fáma szerint Batthyány emlékére ültették a fát családtagjai kb 150 évvel ezelőtt. 12 m magas és 4,8 m a törzsátmérője, még most is. A vérbükkön kívül, még rengeteg gyönyörű fa található a kertben. Mamutfenyő, hársak, juharok, platán, vadgesztenye lucfenyő, és rengeteg tuja. Néhány kép a féltve őrzött ojjektumról és fákról:

A kastély hátulról

A vérbükk (Ez itt a kert)

A vérbükk árnyékából a kastély

Elölről

Őszintén megvallva, maga a kastély és a park összbenyomása nagyobb hatással volt rám mint maga az utazásom célja a vérbükk.
A kastélyról többet: http://www.ikervar.hu/hu/bemutatkozas/falutortenet

Elhagyva a nevelőotthont (:D), a magam útját kezdtem járni: vagyis irány Zsennye az Ezeréves Fa. Naivan azon mosolyogtam, ott biztos nem ütközök ekkora nehézségekbe. Tévedtem. De előtte meg kellett állnom Rábakovácsiban. Egy két képet csináltam mielőtt ez is összeomlana:

Na ezek után már tényleg bő gáz Zsennyéig. Hamar átértem, de az első gondok itt kezdődtek. A faluban senki sehol. Mintha megállt volna az idő, még a kertekben sem mozgott senki. Kezdtem aggódni, hogy megérkeztem Alizékhoz csodaországba és majd jönnek a kis beszélő állatok. Ám nem így lett legnagyobb meglepetésemre, és az első aktív életjelenségeket mutató egyént azonnal lerohantam. Ő egész korrekt útbaigazítást adott:

-Vissza az elágazásig ott jobbra, híd után 200 m-re balra, de ott már ki van táblázva.

Pfhö, ennyi ez igazán nem sok. Minden a terv szerint zajlott a bizonyos tábláig, onnan kezdődtek a bonyodalmak. A motoromat nem kifejezetten terepre tervezték, így elég nehezen jutottam be. Sebaj mondtam magamban, ha minden jól megy egy év múlva ide akár betonutat is építhetek a céggel. Aztán jött a slusszpoén, amit nem igazán akartam elhinni. Az útnak vége, majd egy vízmosás, híd sehol. A túlparton meg az ezer éves fa. Most a természet állított akadályt. Hm, bekaphatja mindenki akkor is megnézem. Be a kukorica táblába aztán séta, hátha van valahol egy sekélyebb, kiszáradt rész. Nagy nehezen rátaláltam bár ott sem volt egyszerű átkelnem, de szerencsére bakancsban voltam. A nagyobb problémát inkább a töménytelen mennyiségű szúnyog okozta. Egyetlen védelmi rendszerem a kapucnis pulóverem volt, ezzel csupán egy bajom volt, hogy kb 30 fok volt. Végre megérkeztem a fához. A könyvben látotthoz képest vészesen romlott az állapota. Három nagy törzsre hullt szét a fa az egyik azonban még mindig áll, és hajtásokat is hozott. A szúnyogok persze nem adták fel. Amennyien voltak, lehet azok a szemetek nyírták ki az öreg fát. Nos a fa adatai magáért beszélnek, ezek az adatok még arról az időről amikor még mind a három rész állt egyben: 15 m magas és 9.86 m törzskerület, az barátok közt is 3,14 m-es mellmagassági átmérő. A becslések szerint 700 év körül van az Ezeréves fa. Még így kidölve is igen impozáns látványt nyújtott:

Vona aláz

A szokásos napi körutamat végeztem a világhálón: nso, gmail, kuruc.info. Itt azonban kellemes meglepetésben volt részem. A TV2 nevezzük inkább vöröskettőnek, nos elég nagy szart hozott magára. Történt ugyanis, hogy felmérést végeztek ki a legnépszerűbb politikus napjainkban. A szonda ipszosz szerinti három elsőt versenyeztették: orbán cinkosviktor, libajnai és Vona. Nos, igen Vona nyert, de nem is akárhogy, méghozzá 51%-on volt a végén a Jobbik elnöke, míg a két ingyenélő, csak 30% illetve 19%-on körül mocorgott, amint az ábra is mutatja:



A pláne az az egészben, hogy erről megkérdezték dávidcsillag ibolykát is, aki pechére épp a meghívottak között szerepelt. A kitérés a válasz elől várható és szükséges volt. Viszont azon már érdemes elgondolkozni, hogyha már a vöröskettőn is Vona a legnépszerűbb, akkor teljesen feleslegesnek mondható a média "áldozatos munkája".
Íme a riport:
http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=399581
és a a kurucon:
http://kuruc.info/r/6/44030/

Motivációs levél

Pé barátom megkért, hogy írjak neki motivációs levelet. Nos az Ő helyzetét tekintetbe véve, felvázoltam a helyzetét leendő kenyéradójának. Szerinte egy kicsit szókimondó, bár vitathatatlanul lényegre törő lett!
Íme jövője záloga:


Tisztelt Vezérigazgató Úr!


N Pé frissen diplomázott erdőmérnök vagyok. Diplomámat idén júniusban a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán szereztem.


X Y-al egy szinten laktam a kollégiumban 2 évig. Konfliktusom nem volt vele, bár úgy nem sikerült benyalnom neki, hogy engem is benyomjon egy zsíros állásba (bár ez ellenkezne az elveimmel is). Szóval lehet, hogy nem tudok úgy nyalni mint egyesek (ezt kizárólag a szóbani puncsolásra értem amúgy jól forog a nyelvem), de véleményem szerint nagyobb helyismerettel rendelkezhetek helyi lakosként az Északi-középhegységben, mint egy x-i illetve y-i lakos. És fűrész is többször volt a kezemben. Több magas beosztású erdésszel jó viszonyt ápolok az Önök cégénél. A Pápához is rendszeresen járok gyónásra, sőt néha be is bérmálunk. Aktív tagja voltam a Bíborosi testületnek is, több konklávén is részt vettem. Kérem ezek figyelembevételét, majd a pálházi erdészet kerületvezetői állását haladéktalanul bízzák rám.
Feltételeim:
- szolgálati lakás, autó, telefon, laptop, mobil internet, bejárónő, titkárnő (akiket személyesen választanék), valamint söfőr.
- Ezenkívül a fizetésem nettó 250 E Ft körül
- Valamint követelem Budaházy Gyuri szabadon bocsátását, és munkanélküli barátom azonnali felvételét a Szombathelyi Erdészeti Zrt-hez.

Ha ezek a feltételek mind teljesültek, akkor a mellékletként elküldütt adatok közt megtalálható elérhetőségeim egyikén, hétfő és péntek között délelőtt 10 és 11 óra között üzenetet hagyhatnak számomra.



Az Önök cége tehát felkeltette érdeklődésemet, s remélem, hogy a jövőben személyes elbeszélgetésre is alkalmam nyílik majd!


Tisztelettel:

N Pé
Okleveles erdőmérnök


2009. július 20.


Ui: üdv a Pápának!!!

Tenkesék földjén

Nos, miért épp Siklós? Egyszerű mivel L barátom (aki ott vadőr) vagy két éve ezzel nyúz:

- Mikor jössz már le?

Mivel napjainkban igazából nincs jobb dolgom így megfelelőnek találtam az időpontot látogatásomra a messzi délen. Odautam full extrásra sikeredett, hiszen L háztól házig szállított engem és kis motyóm. Kedden indultunk estefele, így éjfél környékén már lenn is voltunk Tenkeséknél. Beilleszkedésem nem ütközött nehézségekbe a városszéli vadászházban. Cuccaim be a sarokba, ágy adott volt. Irány vadászni. Rég voltam, így egy kicsit még izgultam is tán. Felvettem gúnyán miben indulni akartam: bakancs, nadrág, póló. L arcán kaján vigyort véltem felfedezni. Na bazz ennek mi nem tetszik??? Óvatosan próbáltam meg kideríteni a mosoly tárgyát:

- Te mi a f@szt vigyorogsz?

- Levadásznak a szúnyogok így, de miattam…

Két tized másodperc alatt találtam L utazótáskájában egy nekem megfelelő inget (csupán méreteivel akadtak némi problémák). Autó, irány a vadon. Megérkezésünkkor biztos, ami biztos, a szúnyogirtó tartalmának a felét testfelületem fedetlen részére próbáltam meg permetezni. Aztán mikor már érezni véltem az ízét, folytattam a ruhával fedett részeken. L erősen aggódni kezdett, hogy neki nem marad semmi, mire befejeztem a nagy műveletet. Na, most jöhettek gondoltam magamban majd kiszálltam a gépjárműből, egy monoton hang ütötte meg fülemet. Először azt hittem, csak a magnó, aztán azt, hogy csak az autó, aztán mikor arra is rájöttem, hogy nem is L adja ki a hangot, akkor sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezek Ők. Katasztrófa. Ezzel lehetne jellemezni, aki volt Gemencen tanulmányútón, annak mondom, hogy hasonló. L próbálta bemutatni a terepet:

- Van itt két csatorna meg egy rohadt nagy nádas, onnan jönnek sertések!

Ja meg a szúnyogok is, gondoltam magamban majd elkezdtem a seggemen venni a levegőt mielőtt a percenkénti szúnyogfogyasztásom ijesztő méreteket öltött volna. Így bandukoltunk: elől L, utána én, meg persze Ők. 20 perc séta és 2 kg elfogyasztott szúnyog után zörgésre lettünk figyelmesek. Disznók lesznek mondta L. Na ez az én evolúciós elméletem, miszerint itt csak szúnyogok élnek, teljesen felborította. L megmutatta keresőtávcsőben a disznót, mondom ez nincs is messze, kb. 80 m-re falatozott a fekete csuhás, nem is sejtve a rá leselkedő veszélyt. Ekkor azonban én már a céltávcsőben kerestem bőszen a „fekete foltot”. Itt problémába ütköztem mivel nem tudtam rendesen belenézni a céltávcsőbe. Erre két indok lehet: az első, hogy míg L jobbkezes én bal kézzel lövök, a második jóval prózaibb, az az én bénaságom. Mivel időnk véges, így inkább visszaadtam a puskát L-nek, hogy lőjön inkább Ő, nem akarok a semmibe puffogtatni. L vállat vont majd lekente a röfit. Kettőt lőtt, mindkettőnél jó becsapódás, baj nem lehet.

- Na most cigiszünet, aztán majd Te mész elől a lámpával, én mögötted a lövésre készen a puskával, ha bármit látsz hallasz, rögtön kifordulsz előlem!- adta tudtomra L a tervet.

Ilyen izgalmakra aztán végképp nem számítottam, sőt, hogy emeljük a tétet azt még hozzá kell tenni, hogy csupán egy lőszerünk maradt. Míg L elszívta a cigerettát mérlegeltem: itt vagyok a világ végén, egy sebzett disznót kell felkutatnom, egyetlen „fegyverem” egy lámpa, a terepet nem ismerem, mögöttem meg L egy darab lőfegyverrel, egy db skulóval. Hm, álltam már jobban is.

Aztán elindult a díszes menet: elöl én a fénnyel, mögöttem L meg a baranyai szúnyog kolónia apraja nagyja. MícsBjukenen nem pásztázta úgy a béjvácsban a tengerpartot, mint én azt nyomorult árpaföldet. Kezdtük föladni a küldetést, mikor végre megpillantottam szegény párát. Már nem nagyon mozgott, L azért még megadta a kegyelem d(l)öf(v)ést neki, biztos, ami biztos. Na berakok egy-két képet nehogy bárki azt higgye a levegőbe beszélek.

L bácsi zsákmányával (zöldben L)

A lámpa stílszerűbb lett volna, de így keményebb :D

És hogy a napra még maradjon izgalom arról L gondoskodott, aki babonából nem hord magánál kést így még vagy 20 km kocsikázás következett, majd majdnem belecsúsztunk az egyik csatornába, szóval reggel négykor már ágyban is voltam.

A maradék két napban említésre méltó esemény már nem történt. Adóztunk a gasztronómiának (resztelt máj, sült hús), várnézés Siklóson, nyilazás, alvás, vadászat, meccsnézés.

A várnézéshez még egy kis kedvcsináló: az első írásos emlék, hogy valami építmény vigyázhatta a déli lankákat 1294-ből származik, jelentős várurak voltak a Perényiek, Garaiak, majd 1828-tól a Batthyány család. Korának mindig az egyik legmeghatározóbb, és legmodernebb vára, kastélya közé tartozott. Aki arra jár, feltétlen nézzen be!!! Néhány kép a várról:

Ellenség a kapuknál

Híd a kwai folyón/Hídember

És egy kép amin kevésbé fókuszáltam

Aki ennél is többet akar tudni annak ott a jó öreg gugli!!

Na csoki!!!

Hát jó!

Hazafele jövet Siklósról miután kiolvastam a könyvemet és nem volt már mit csinálnom elmeredtem gondolataimban. Unatkoztam is mivel jócskán besötétedett aztán nemigen láttam mást csak a fényeket a messzi ismeretlenben. Aztán jött a szokásos szituáció, ha valaki máv-on utazik egy „kis késés” a kaller szerint, ami utazásom végére 40 percre rúgott. Sebaj aki netán hallott, vagy látott már pontosan közlekedő vonatot az kérem jelezze az X-akták rendezőinek, biztos érdekfeszítő sci-fi fantasyt forgatnának a mozdonyt elrabló idegenekről. Szóval Barcs és Nagykanizsa között arra adtam fejemet, hogy én is megpróbálkozom eme áldásos tevékenységgel, mármint hogy blogot írok. Mentornak felfogadtam Endrét, így baj nem érhet. Ha valakinek valami nem tetszik a jobb felső sarokban lévő ikszel segíthet magán!!!

Na mindenkinek békés karácsonyt!!!