Lassán járj többet látsz

Sokszor kellett rájönnöm arra a sajnálatos tényre, hogy valami mellett megint elmentem, és nem tudtam megnézni. Sokat járunk kelünk az országban, de rengetegszer megyünk el számos látnivaló mellett. Anyukám hozott nekem egy könyvet melyben Magyarország legöregebb fái szerepelnek. Most olvastam csak át részletesebben és két fa mellett már sikerült többször elmennem. Mivel Sárváron volt egy kis dolgom, úgy döntöttem haza felé megnézem őket, mielőtt végleg eltűnnek a föld színéről.

Az első Ikerváron volt Sárvártól kb 7-8 km-re. Ha az emeber megérkezik Ikervárra rögtön a kastéllyal szemben ér be a faluba. Itt elkeserítő látvány fogadott: a kapu zárva. Semmi baj mondom ez nem nagy probléma valahogy megoldom. Kapóra jött egy idősebb helyi lakos, aki a sarkon tevékenykedett. Köszönés után rögtön elkezdtem faggatni, mire az öreg csak annyit mondott hogy oda aztán nem tudok bejutni. Nem csináltam volna belőle nagy ügyet simán átmásztam volna a kerítésen de az épp Ikervár legforgalmasabb utcájára nézett. Azért ennyibe nem hagyom gondoltam, ha már eljöttem idáig. Elkezdtem körbe motorozni a kastély kerítését. Elöször szó szerint egy zsákutcába kötöttem ki. Aztán feltűnt egy nyitott ajtó. Király, mondom, én itt bemegyek. Nagy épület sehol senki. Eddig rendben lennénk, elindultam a kastély felé.

Aztán a ház mögött emberkékre lettem figyelmes. Pontosabban cigány kölykökre, meg vagy két fehérre. Na f@sza, valami nevelő otthonban vagyok, mikor feltűnt egy idősebb hölgy.
-Miben segíthetek?
Nem volt mit tennem rögtönöztem:
-Jó napot, én egy internetes újságtól vagyok és idős fákról szeretnénk írni és csak azért jöttem Ikervárra, hogy egy vérbükköt lefényképezzek.
-Nem szabadna elvileg már itt sem lennie, az igazgató úr meg a lelkemre kötötte, hogy nem mehet be senki a kastélyudvarba! De ha csak ezért jött, menjen nem bánom.

Zsír, nézzük mit féltenek ennyire. Hát mikor beértem, kezdtem érteni, vagyis nem. Itt ez a gyönyörű kastély, meg park is, és eszi az enyészet. Kezdtem magam úgy érezni mint Rockenbauer Pali bácsi a Másfél millió lépésben: Ő is látta, hogy pusztul a fél országunk, de nem tudott mást tenni mint, gyönyörködni abban ami még van... A vérbükk hamar meglett nem volt nehéz megtalálni, bár felét már levágták, de azért így is meghatározó része volt a kertnek. A fáma szerint Batthyány emlékére ültették a fát családtagjai kb 150 évvel ezelőtt. 12 m magas és 4,8 m a törzsátmérője, még most is. A vérbükkön kívül, még rengeteg gyönyörű fa található a kertben. Mamutfenyő, hársak, juharok, platán, vadgesztenye lucfenyő, és rengeteg tuja. Néhány kép a féltve őrzött ojjektumról és fákról:

A kastély hátulról

A vérbükk (Ez itt a kert)

A vérbükk árnyékából a kastély

Elölről

Őszintén megvallva, maga a kastély és a park összbenyomása nagyobb hatással volt rám mint maga az utazásom célja a vérbükk.
A kastélyról többet: http://www.ikervar.hu/hu/bemutatkozas/falutortenet

Elhagyva a nevelőotthont (:D), a magam útját kezdtem járni: vagyis irány Zsennye az Ezeréves Fa. Naivan azon mosolyogtam, ott biztos nem ütközök ekkora nehézségekbe. Tévedtem. De előtte meg kellett állnom Rábakovácsiban. Egy két képet csináltam mielőtt ez is összeomlana:

Na ezek után már tényleg bő gáz Zsennyéig. Hamar átértem, de az első gondok itt kezdődtek. A faluban senki sehol. Mintha megállt volna az idő, még a kertekben sem mozgott senki. Kezdtem aggódni, hogy megérkeztem Alizékhoz csodaországba és majd jönnek a kis beszélő állatok. Ám nem így lett legnagyobb meglepetésemre, és az első aktív életjelenségeket mutató egyént azonnal lerohantam. Ő egész korrekt útbaigazítást adott:

-Vissza az elágazásig ott jobbra, híd után 200 m-re balra, de ott már ki van táblázva.

Pfhö, ennyi ez igazán nem sok. Minden a terv szerint zajlott a bizonyos tábláig, onnan kezdődtek a bonyodalmak. A motoromat nem kifejezetten terepre tervezték, így elég nehezen jutottam be. Sebaj mondtam magamban, ha minden jól megy egy év múlva ide akár betonutat is építhetek a céggel. Aztán jött a slusszpoén, amit nem igazán akartam elhinni. Az útnak vége, majd egy vízmosás, híd sehol. A túlparton meg az ezer éves fa. Most a természet állított akadályt. Hm, bekaphatja mindenki akkor is megnézem. Be a kukorica táblába aztán séta, hátha van valahol egy sekélyebb, kiszáradt rész. Nagy nehezen rátaláltam bár ott sem volt egyszerű átkelnem, de szerencsére bakancsban voltam. A nagyobb problémát inkább a töménytelen mennyiségű szúnyog okozta. Egyetlen védelmi rendszerem a kapucnis pulóverem volt, ezzel csupán egy bajom volt, hogy kb 30 fok volt. Végre megérkeztem a fához. A könyvben látotthoz képest vészesen romlott az állapota. Három nagy törzsre hullt szét a fa az egyik azonban még mindig áll, és hajtásokat is hozott. A szúnyogok persze nem adták fel. Amennyien voltak, lehet azok a szemetek nyírták ki az öreg fát. Nos a fa adatai magáért beszélnek, ezek az adatok még arról az időről amikor még mind a három rész állt egyben: 15 m magas és 9.86 m törzskerület, az barátok közt is 3,14 m-es mellmagassági átmérő. A becslések szerint 700 év körül van az Ezeréves fa. Még így kidölve is igen impozáns látványt nyújtott: