2009. július 19., vasárnap

Tenkesék földjén


Nos, miért épp Siklós? Egyszerű mivel L barátom (aki ott vadőr) vagy két éve ezzel nyúz:

- Mikor jössz már le?

Mivel napjainkban igazából nincs jobb dolgom így megfelelőnek találtam az időpontot látogatásomra a messzi délen. Odautam full extrásra sikeredett, hiszen L háztól házig szállított engem és kis motyóm. Kedden indultunk estefele, így éjfél környékén már lenn is voltunk Tenkeséknél. Beilleszkedésem nem ütközött nehézségekbe a városszéli vadászházban. Cuccaim be a sarokba, ágy adott volt. Irány vadászni. Rég voltam, így egy kicsit még izgultam is tán. Felvettem gúnyán miben indulni akartam: bakancs, nadrág, póló. L arcán kaján vigyort véltem felfedezni. Na bazz ennek mi nem tetszik??? Óvatosan próbáltam meg kideríteni a mosoly tárgyát:

- Te mi a f@szt vigyorogsz?

- Levadásznak a szúnyogok így, de miattam…

Két tized másodperc alatt találtam L utazótáskájában egy nekem megfelelő inget (csupán méreteivel akadtak némi problémák). Autó, irány a vadon. Megérkezésünkkor biztos, ami biztos, a szúnyogirtó tartalmának a felét testfelületem fedetlen részére próbáltam meg permetezni. Aztán mikor már érezni véltem az ízét, folytattam a ruhával fedett részeken. L erősen aggódni kezdett, hogy neki nem marad semmi, mire befejeztem a nagy műveletet. Na, most jöhettek gondoltam magamban majd kiszálltam a gépjárműből, egy monoton hang ütötte meg fülemet. Először azt hittem, csak a magnó, aztán azt, hogy csak az autó, aztán mikor arra is rájöttem, hogy nem is L adja ki a hangot, akkor sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezek Ők. Katasztrófa. Ezzel lehetne jellemezni, aki volt Gemencen tanulmányútón, annak mondom, hogy hasonló. L próbálta bemutatni a terepet:

- Van itt két csatorna meg egy rohadt nagy nádas, onnan jönnek sertések!

Ja meg a szúnyogok is, gondoltam magamban majd elkezdtem a seggemen venni a levegőt mielőtt a percenkénti szúnyogfogyasztásom ijesztő méreteket öltött volna. Így bandukoltunk: elől L, utána én, meg persze Ők. 20 perc séta és 2 kg elfogyasztott szúnyog után zörgésre lettünk figyelmesek. Disznók lesznek mondta L. Na ez az én evolúciós elméletem, miszerint itt csak szúnyogok élnek, teljesen felborította. L megmutatta keresőtávcsőben a disznót, mondom ez nincs is messze, kb. 80 m-re falatozott a fekete csuhás, nem is sejtve a rá leselkedő veszélyt. Ekkor azonban én már a céltávcsőben kerestem bőszen a „fekete foltot”. Itt problémába ütköztem mivel nem tudtam rendesen belenézni a céltávcsőbe. Erre két indok lehet: az első, hogy míg L jobbkezes én bal kézzel lövök, a második jóval prózaibb, az az én bénaságom. Mivel időnk véges, így inkább visszaadtam a puskát L-nek, hogy lőjön inkább Ő, nem akarok a semmibe puffogtatni. L vállat vont majd lekente a röfit. Kettőt lőtt, mindkettőnél jó becsapódás, baj nem lehet.

- Na most cigiszünet, aztán majd Te mész elől a lámpával, én mögötted a lövésre készen a puskával, ha bármit látsz hallasz, rögtön kifordulsz előlem!- adta tudtomra L a tervet.

Ilyen izgalmakra aztán végképp nem számítottam, sőt, hogy emeljük a tétet azt még hozzá kell tenni, hogy csupán egy lőszerünk maradt. Míg L elszívta a cigerettát mérlegeltem: itt vagyok a világ végén, egy sebzett disznót kell felkutatnom, egyetlen „fegyverem” egy lámpa, a terepet nem ismerem, mögöttem meg L egy darab lőfegyverrel, egy db skulóval. Hm, álltam már jobban is.

Aztán elindult a díszes menet: elöl én a fénnyel, mögöttem L meg a baranyai szúnyog kolónia apraja nagyja. MícsBjukenen nem pásztázta úgy a béjvácsban a tengerpartot, mint én azt nyomorult árpaföldet. Kezdtük föladni a küldetést, mikor végre megpillantottam szegény párát. Már nem nagyon mozgott, L azért még megadta a kegyelem d(l)öf(v)ést neki, biztos, ami biztos. Na berakok egy-két képet nehogy bárki azt higgye a levegőbe beszélek.



L bácsi zsákmányával (zöldben L)



A lámpa stílszerűbb lett volna, de így keményebb :D


És hogy a napra még maradjon izgalom arról L gondoskodott, aki babonából nem hord magánál kést így még vagy 20 km kocsikázás következett, majd majdnem belecsúsztunk az egyik csatornába, szóval reggel négykor már ágyban is voltam.

A maradék két napban említésre méltó esemény már nem történt. Adóztunk a gasztronómiának (resztelt máj, sült hús), várnézés Siklóson, nyilazás, alvás, vadászat, meccsnézés.

A várnézéshez még egy kis kedvcsináló: az első írásos emlék, hogy valami építmény vigyázhatta a déli lankákat 1294-ből származik, jelentős várurak voltak a Perényiek, Garaiak, majd 1828-tól a Batthyány család. Korának mindig az egyik legmeghatározóbb, és legmodernebb vára, kastélya közé tartozott. Aki arra jár, feltétlen nézzen be!!! Néhány kép a várról:



Ellenség a kapuknál


Híd a kwai folyón/Hídember



És egy kép amin kevésbé fókuszáltam


Aki ennél is többet akar tudni annak ott a jó öreg gugli!!

Na csoki!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése