Nagy Laci és barátai

Nagy László szívcserére készül

Kedd este kicsit irigykedve figyeltem a kézilabda válogatott EB meccsén megjelent magyar drukker-hadat. És ami a legjobban zavart, hogy nincs is igazán messze Bécsújhely. Aztán ahogy egyre másra lőttük a gólokat az olimpiai címvédő franciák ellen, nem hittem a szememnek. Ismét egy újabb csodát láthattunk, hiszen döntetlenre hoztuk a végére a mérkőzést.

Másnap, szerdán a spanyolok vártak a mieinkre. De ez a mérkőzés nem csak erről szólt. Van egy játékos aki a magyar kézilabda legnagyobb tehetsége, de mégsem játszik 2009. június 19-e óta a válogatottunkban. Ő, aki a maga posztján a jobbátlövőn, a világ legjobbja, klubjával a Barcelonával Bajnokok Ligája, EHF kupa győztes, kétszeres spanyol bajnok, és háromszoros spanyol kupagyőztes, 2009-ben Magyarországon az év kézilabdázója, a magyar válogatott csapatkapitánya (már ha jelen van). Mert jelenleg családi okokra, és kisebb sérülésre hivatkozva nincs ott az ausztriai EB-n. Ez bejelentés december 8-án látott napvilágot. Jelenleg barcelonai otthonából követi az eseményeket.

A fent említett mérkőzésre reagálva csak annyit mondott, örül neki és gratulált egy-két magyar játékosnak, de felhívta spanyol csapattársait is. Hogy jönnek képbe a hispánok? Úgy, hogy László a 2012-es olimpiát már piros-sárga mezben képzeli el (a Marca című spanyol szaklap tényként közli a hírt). Felmerül a kérdés: miért? A magyar csapat is minden világversenyen képviselteti magát, igaz nem olyan erős mint a spanyol (bizonyíték erre a szerdai 9 gólos vereség is tőlük, majd a pénteki kudarcos vereség a csehek ellen).

Nagy Laci magyar-gól-öröme

De ha nem lenne ott a csapat egy világversenyen? Akkor az a járható út, hogy leigazolunk egy másik nemzeti csapatba? Sajnos a szabályok lehetővé teszik ezt. Tehát szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy „szenyor” Nagy akár már Londonban a másik oldalon ostromolhatja Fazekas kapuját. Lelke rajta, már ha ebben az esetben beszélhetünk erről. De mi lehet a motiváció? Pénz? Siker? Tényleg ezek többet érnek mint a becsület, a hazaszeretet?

Számomra a sportolók mindig példaképek voltak, olyan emberek, akik milliók arcára mosolyt tudnak csalni. Megismételhetetlen élményekkel, könnyfakasztó pillanatokkal lettünk általuk gazdagabbak. Ki ne emlékezne Talmácsi világbajnoki címére, vagy vízilabdás fiúk triplázására, és még lehetne sorolni mikor felforgatott kis világunkba, napjaink egyetlen legális hősei örömöt, boldogságot hoztak. Ilyenkor persze jönnek a szokásos okosságok, ez az Ő élete, el kell fogadni a döntését. Nem, nem kell elfogadni döntését, lehet nem egyet érteni vele, sőt azt hiszem kell is, hogy elutasítsuk az e fajta nemzetromboló hatásokat, egyéneket. Mi lett volna, ha mondjuk Rákóczi átáll a Habsburgok oldalára, mert ott jobbak a feltételek? Soha, de soha semmire nem vittük volna, ha mindig a könnyebb utat választjuk. De sajnos nem Nagy Laci az első (de reméljük utolsó) ebben a műfajban, bár az Ő esete legkirívóbb, mivel neki biztos helye lenne a nemzeti csapatban. Sokan azért váltottak, mert nem kaptak lehetőséget a válogatottunkban, mások külföldön mentek férjhez és férj mellé állampolgárságot is kaptak. Nézzük, tehát az elmúlt évek, évtizedek váltásait, pro, és kontra.

Válogatott légiósok

Kezdjük a legnépszerűbb sporttal a labdarúgással. Sajnos napjainkra a magyar a labdarúgók ázsiója jócskán lecsökkent, így csupán egy játékos nevénél merült fel váltás, az ukrán nemzetiségű ám már Szombathelyen nevelkedett Koman Vladimir körül alakult ki kisebb herce-hurca, de egyelőre úgy tűnik az U20-as válogatott csapatkapitánya kitart a magyar csapat mellett. Viszont a mi keretünkbe érkeztek ketten is a közelmúltban: a román Vasile Miriuta aki 2000-2003 között volt tagja a válogatottnak, és a brazil Leandro, aki 2004-ben szerepelt először a nemzeti tizenegyben. Sowunmi nigériai származású, de magyar állampolgár volt már mielőtt képbe került volna Bicskeinél. Az MLSZ megkörnyékezte a Nyíregyházán játszó japán Homma Kazuot is, aki annyival (nagyon helyesen) lerendezte a dolgot, hogyha az embernek sok útlevele van, túl könnyen elhagyhatja egyiket, Ő pedig ezt semmiképpen nem szeretné.

„Vízilabdában mi vagyunk a császárok”, ennek megfelelően tárt karokkal várnak minden magyart pólóst. Szerencsére nem sokan adják a fejüket a légióskodásra válogatott téren. Valkai Erzsébet a Nápoly csapatát erősítette eleinte csak, aztán az athéni olimpia után ment férjhez Olaszországban, és azután már a saját testvére ellen is harcba szállt olasz válogatott színekben (Ő legalább a piros-fehér-zöldhöz hű maradt). Kovács István edzőként vállalt állást, méghozzá a román válogatottnál! Megbízatása 2008. év végétől a londoni olimpiáig szól, fogadja innen is gratulációmat eme „tisztes szerep” okán.

Jöjjön kedvenc sportom a jégkorong. A 2008-ban A osztályba jutó, hokis berkekben csak Szapporói hősként emlegetett csapatban négy nem tipikusan magyar név szerepelt. Vaszunyn Artyom gyerekkora óta hazánkban él, édesapjával – aki a Jászberényben játszott – jött Magyarországra.

Holéczy Roger Chicagóban magyar család sarjaként látta meg a napvilágot, és csak később került haza, pontosabban a Volánba. Ennefati Omar édesapja marokkói, anyukája viszont magyar, az egyetemi éveitől él Magyarországon. A csapat edzője Patt Cortina, aki olasz kanadaiként segítette hazánkat a bravúrhoz. Jelenleg is több játékos honosításáról lehet hallani. A székely Mihályi Árpádot mindenki tárt karokkal várná a válogatottba, a szlovák Dubek, és Sikorcin, valamint a kanadai állampolgár Martz honosítása felöl több magyar jégkorong szaktekintély is aggályát fejezte ki (Kercsó Árpád, Kangyal Balázs).

Bodrogi László a Tour de France eddigi egyetlen magyar résztvevője, a magyar kerékpársport legeredményesebb versenyzője, többszörös magyar bajnok (2003, 2004, 2006), világbajnoki bronz- (2000), és ezüstérmes (2007). Valószínű, hogy az országúti kerékpárverseny alkalmával annyira megtetszett neki a gallok földje, hogy úgy döntött már haza sem jön. Így lehet, hogy 2008-tól hiába láthatjuk a Laszlo Bodrogi nevet a Tuor-on, még sincsen mellette a piros-fehér-zöld kis zászló, ellenben a francia trikolorral. Váltásához a magyar kerékpársport hányatatott helyzete is nagyban hozzájárulhatott, de azért neki is jár a gratuláció, hogy pont a franciákhoz sikerült leigazolni.

Térjünk vissza azonban a kézilabdához ismét. Ki ne emlékezne Görbicz hibájára a zágrábi női kézilabda VB-én, melynek eredménye nemcsak a játékszer elvesztése lett, hanem egyben a világbajnokságot is elbuktuk, így a serleg a franciák kezébe került. Minden magyar, aki látta rémálomként emlékszik vissza e fájdalmas mérkőzésre. Egyet kivéve, aki az egészet elég közelről szemlélte. Szabó Melinda, vagy ahogy manapság hívják: Melinda Jacques.

Melinda ugyanis francia mezben tepert lányaink ellen, és lett csapata legeredményesebb játékosa 6 góllal(!). Remélem büszkén állt a dobogó legfelső fokán, a gall kakassal a keblén, aranyéremmel a nyakában a Marseillaise-t hallgatva, a jelenlévő csaknem 9000 magyar szurkoló búslakodása mellett. Neked is minden elismerésünk Melinda!

Kindl Gabriellára nem kapott elég lehetőséget a magyar kézi-válogatottban, így kapóra jött neki, hogy Zsiga Gyula lett a moldávok szövetségi kapitánya. És ha már úgyis moldáv klubban játszik, miért is ne játszhatna a moldáv válogatottban? Így történhetett 2009. márciusában már be is mutatkozott a Zsiga által vezetett moldáv csapatban.

Presztízs helyett tolmács

De kanyarodjunk vissza a férfi kézilabda válogatottunkhoz, akik sajnos a csoportkört követően búcsúzni kényszerültek az EB-től. A sorsdöntőnek bizonyuló csehek elleni vereségnek a szövetségi kapitány Csoknyai az egyik indokként a gyenge átlövő játékunkat, másiknak pedig az igazi vezéregyéniség hiányát említette. Nagy Lacit mind a kettő a szerepkörben el lehetne képzelni. De ostobaság lenne csak az Ő nyakába varrni ezt a kínos kudarcot, bár tény, a siker érdekében Ő tette legkevesebbet. A válogatottban játszó honosított szerbekre nem lehet panaszunk, hiszen a Puljezevicsen, Krivokapicson és Eklemovicson tényleg nem múlott semmi. De ismét fel kell tenni a kérdést: megéri szerepeltetni őket? Nem kellene inkább a magyar tehetségeket szerepeltetni? Bár Csoknyai szerint ma nincs kiemelkedő magyar játékos.

Mégis mi a cél? Persze jó lenne, ha megnyernénk mindent, de mérlegelni kell milyen áron. Legjobb példa erre a francia labdarúgó válogatott, ahol annyi francia van, mint ahány fehér játékos: nem sok, de ott lesznek azért a VB-én (bár lehet, hogy megint csúfosan lebőgnek).

Az lenne a legjobb, ha mindenki saját nemzetéért küzdene, érnének még azok a szavak valamit, hogy nemzeti csapat, hogy a Himnuszt tudja mindenki énekelni a mérkőzés előtt, legyen presztízse újra a címeres meznek, és ne kelljen senkinek külön tolmács az edzői utasítások megértéséhez. A felsorolt „eligazolt” játékosok mindegyike állhat előttünk példaként, mindenki döntse el milyen előjellel…

Nagy Lászlónak és barátainak azért egyet tudniuk kell:

„szívet cserél, aki hazát cserél…”

Pokoljárás Tarantinoval

A Pokoljárás címet látva először azt gondoltam valami horrorra bukkantam. Aztán mikor megláttam az eredeti címét a Hell ride-ot, kezdett gyanús lenni a dolog, hogy ez az a motoros film, melynek Tarantino a producere. Egyik cimborám kötelező „irodalomként” tüntette fel számomra a 2008-ban forgatott alkotást, így nem sokat haboztam a beszerzésével. Egy-egy ilyen motoros filmnél mindig kis kétely merül fel bennem, bizakodom, hogy nem rontják el a sok kamu motoros jelenettel. De Tarantinoban ismét nem kellett csalódnom, sőt…

Bár QT csak a háttérből figyelte az eseményeket, de stílusa egyértelműen érződik a filmen: túlfűtött erotikus jelenetek, véres leszámolások, nagy fordulatok, mesteri zenék követik benne egymást. A szereposztást ezúttal sem bízta a véletlenre, hisz olyan színészek szerepelnek, akiket már jól ismert: Michael Madsen, David Carradine, Denis Hopper (cikk írásakor olvastam, hogy Őt is legyőzte a rák, a hír szerint napjai, hetei lehetnek csak hátra), valamint Larry Bishop. A nagy nevek mellett pont a főszereplő, Bishop neve lóg ki a sorból, de ha hozzávesszük, hogy Ő egy személyben a rendező is, így már kicsit érthetőbb a szereposztás. A Hopper, és Madsen „jelentkezési lapján” az is nagyot dobhatott, hogy mind a ketten rendelkeztek már motoros múlttal. Míg Hopper a felejthetetlen alapműben az, Easy Rider-ben, addig Madsen a Pokol angyala című filmben „koptatta a gumit”.

Azt hiszem azon senki nem fog meglepődni, hogy a film kezdő jelenete valójában időrendileg a legutolsó cselekmény. A történet több szálon fut: napjainkban, és ’76-ban párhuzamosan játszódnak az események, a kettőt összerakva érthetjük csak meg a filmet. A jelenben játszódó konfliktusoknak okai a 70-es években gyökereznek. A probléma fő oka, a filmben szereplő két motoros banda, a Victors MC és a 666-osok rivalizálása. A Victors banda feje Pistolero (Bishop) igyekszik bosszút állni megölt barátaiért, és szerelméért, de mindezek előtt saját portáján kell rendet tennie, vagyis leszámolni saját clubján belül az árulókkal. Mindebben segítségére van a banda másik két elkötelezett tagja, az Úrfi (Madsen), valamint a fiatal Comanche (Eric Balfour). A 666-osok feje Szárnyas Billy, akit a Guy Ritchie filmekből jól ismert Vinnie Jones alakít. Jones-nak meglehetősen jól áll a szerep (ugyanezt a magyar hangjáról nem lehet elmondani), az egykori angol focista remekül feltalálja magát a bandavezér bőrében. Megvannak tehát a felek, kezdődhet az öldöklés, melyeket westernes köntösbe bújtattak, hiszen a filmzene, a kietlen sivatag, valamint az útszéli poros kocsmák mind-mind a 60-70-es évek vadnyugati filmjeinek hangulatát idézik.

A különbség csak annyi, hogy itt a lovak helyett motorokkal cirkálnak főhőseink. Pozitívum mindenképpen a felvonultatott géppark, nem a gyárból kitolt szériamotorokról van itt szó (mint pl. a Faterok motoron-ban), hanem mindenki egyéniségéhez passzoló vasakról. A régmúlt csodáit idézi a ’76-os jelenetben mutatott kézi váltós Harley, valamint a nagy öreg Hopper motorja is egy muzeális értékű gyönyörű oldalkocsis Indian (amit ugye már nem is gyártanak). A jelen bandatagjainak motorjai közül nekem egyértelműen az Úrfi merev vázas, magas kormányos, springer villás „rockmotorja” viszi a pálmát, de Szárnyas Billy vasa is szemet gyönyörködtető. Pistolero gépe pont a személyiségéhez passzol: piszkos, öreg, leélt gép benyomását kelti, ami alázatosan szolgálja gazdáját, teljesen a háttérbe szorulva. A motoros jeleneteket jól megcsinálták, az ember legszívesebben kitolná gépet a garázsból egy körre a hóba. Hiányérzetem talán csak az elmaradt nagy összecsapás miatt van, a rendezők elég rövidre zárták a két banda párharcát, ez talán több időt, és több ötletet igényelt volna.

Összegzésképpen elmondható hogy a film nem lesz a motoros filmek „number one”-ja, arra ott az Easy Rider, és nem hagy kitörölhetetlen foltot a mozi történelemben sem, de annak akit érdekel egy kicsit is a motorozás, kötelező darab (főleg így az otthon ülős téli napokon). Aki pedig nem motorozik, annak talán a szereposztás miatt érdemes megnézni, ha másért nem is, talán mivel két kiváló színész egyik utolsó szerepeinek egyike...

A szlovén jegymaffia bukása

Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, lassan már majdnem két éve csoda történt. Szapporóban a magyar jégkorong válogatott kivívta a feljutást a legmagasabb szintre, az A csoportba. Ennek eredményeként hatalmas hadak követték hőseiket tavaly a nem túl messzi Svájcba, hogy biztathassák kedvenceiket. A biztatás megvolt, de a csapat sajnos kiesett, így idén ismét a feljutásért küzdhet. A legfontosabb, hogy a helyszín áprilisban a közeli ljubljanai Hala Tivoli csarnok. A feladat egyszerű: ott kell lenni.
Levél a szövetségnek november elején még, hogy, mikor, hogyan lehet jegyet venni a meccsekre, főleg az utolsó, várhatóan mindent eldöntő utolsó szlovének elleni meccs lenne érdekes ( a feljutásra a két legesélyesebb csapat a mienk és a szlovén). December közepétől az Ibusz utazási irodákban lehet jegyekhez jutni. Mi sem egyszerűbb, az Ibuszba lassan már úgyis ismernek, hajrá. December közepétől minden héten betértem, s így január közepe felé kezdtek megismerni, megutálni. Felajánlottam telefonszámom, hogyha bármi van rögtön szóljanak, mert ha nem lesz jegyem a meccsre úgy járnak mint a Hollán Ernő utcai kollégáik.
Hétfőn jött is a telefon, holnap 12 órától várnak sok szeretettel, mert elkezdik árusítani a jegyeket. Mondanom sem kell 12:05 perckor megjelentem a helyszínen jegyigényemmel, ami a tavalyi jól bevált csapatnak kellett (F-ke sajnos nem tud jönni, így csak 4 leszünk). Kis nehézségek árán behozza a hölgy a stadion rajzát az online "jegyrendeldében". Meglepődve tapasztaljuk, hogy kb 250-300 db jegyet tartanak fenn a "hungary-fan"-oknak. Mondom ez nem lesz sok, hiszen tavaly 3000-4000 magyar szurkolóról beszéltek Svájcban. Gyorsan foglalunk a 3. sorba 4 db jegyet. Megelégedve veszem kezembe a jegyeimet, melyet már legszívesebben most odaadnám a jegykezelőnek Ljubljanában. Kérdezem a hölgyet, hogy a többi mérkőzésre is csupán ennyi jegyet bocsátanak a magyaroknak? Azt Ő nem tudja, mert arra a szlovén jégkorong szövetség nem küldött jegyet. Közben meg bámulja a monitort, mintha az ötös számait mutatnák. Kisvártatva megszólal:
- Ilyet még nem láttam, nézze csak, hogy fogynak a jegyek!
Rátapadok én is a monitorra, és valóban, mintha valaki torpedót játszana, egyre másra váltanak át a szabad helyek foglaltra. Mélyen a zsebembe csúsztatom a jegyet, nehogy valaki még csak egy kósza pillantást is vetni tudjon a kis szemem fényeire.
Haza fele azon morgolódok mekkora egy f@szok ezek a szlovének, hogy beszartak, hogy hazai pályát csinálunk a Hala Tivoliban is, és ilyen aljas dolgokhoz folyamodtak. Otthon első dolgom a jegyeket légmentesen elzárni a külvilágtól. Utána érdeklődésképpen irány a jégkorongblog ott biztos van valami okosság a történésekről. Ismét nem kell csalódnom, egy poszton vagy már félszázan fórumoznak. Hivatalosan csak az Ibuszban lehet jegyeket venni (ahol közben elfogynak a jegyek 5 és fél óra leforgása alatt), mert a szlovén jegyárusító honlapon ellenőrzik az IP címeket, és a magyaroknak nem lehet a magyar-szlovén meccsre jegyeket venni. Na mondják ezt egy olyan embernek, aki elkezd remegni, ha meghallja, hogy nem lehet ott ezen a sorsdöntőnek vélt találkozón. A magyarok megkezdik felvásárolni a hivatalos magyar szektor melletti helyeket. Fogynak mint a cukor. Kedd este tehát nyugtával dicsérték a napot a magyar szurkolok, hogy a szlovének hiába ármánykodnak, bő nyállal bevehetik, megint mi leszünk többen!
Másnap akcióba lép a szlovén szövetség. Hiba történt, minden jegyet amit a neten vettek, vissza fognak rendelni, mert azokat az Ibusznak szánták. Újabb roham az Ibuszba azért a pár száz jegyért amit még senki nem foglalt le a neten, estére persze megint nincs jegy. Közben teljes a káosz, aki megvette, kifizette a jegyét, hogy meri tőle elvenni a szlovén szövetség. Közben a Magyar Jégkorong Szövetség mélyen hallgat, egyetértésben a "nemzeti" sport című szaklappal.
A dolgok mostani állása szerint azonban bármekkora szlovének erőfitogtatása, nem fog sikerülni sem a jegyeket visszakuncsorogni, sem a Ljubljana áprilisi magyar megszállását megakadályozni, mivel már senkit nem érdekel semmi, mindenki veszi a szlovén honlapról ezerrel a jegyeket. Szóval kedves szlovénok, ahogy mifelénk mondták: "ezt elkúrtátok, nem kicsit, nagyon!"

Jövünk!!!!!

Kincs ami van!

Hétköznapi fasizmus

Erre a szemet gyönyörködtető címre bukkantam az egyik ingyenes helyi lapban. Távol áll tőlem az ingyen beszerezhető lapok olvasása, de egyik kollégának (vagy inkább volt csoporttársamnak) kellett albérletet keresnem Szombathelyen. Szóval már jó előre kiszúrtam a cikket, és szerzőjét is aki egyben a helyi roma holokauszt elnöke. Sokáig bírtam magammal, és még véletlenül sem olvastam el, de egyik óvatlan pillanatban mégis megtört a jég. Lenne egy-két észrevételem.
Abba nem is szeretnék belemenni, hogy a fasizmus szót már megint rosszul használják, mint a gonosz jobboldaliak gyűjtőfogalmaként. No, de ehhez már hozzászokhattunk, haladjunk tovább. Az elején ecseteli, hogy az oroszok kis hazánkban már réges rég létre hoztak fasiszta szervezeteket. Ha olyan rég volt, akkor inkább legyenek szovjetek. Sőt " a Vér és Becsület fasiszta szervezet Oroszországban jött létre". Ajánlom szíves figyelmébe pl. Sziva Balázs 15 év nemzeti rock című könyvét, vagy csak egyszerűen a wikipediában is rákereshetett volna...
Ezek után kitér a szlovák és az ukrán nyelvtörvényre, bírálva azokat. Bravó ebben egyetértünk. Romániái atrocitásokról is beszámol (itt inkább Erdélyt írtam volna).
Na és megkezdődik a fröcsögés: "az orosz titkosszolgálat által létrehozott Magyar Gárda próbálja terrorizálni a romákat". Ismét a jó öreg ruszkik. Szegény Ivánék most jól megkapják. Azt azért nem értem mi előnye származik ebből az oroszoknak??? Elképzelem ahogy Vona oroszul mondja majd az igét, ha átveszi a hatalmat, és mindent kiszolgáltat majd moszkvának. De most jön a kedvencem: " a fasizmus egyébként az emberiség egyik súlyos perverz elmebeteg vállfaja. Jörg Haider Európa legnagyobb fasisztája homoszexuális volt, Hitler anyai ágon zsidó volt, noha erről a történészek hallgatnak". Pfö, kezdjük az elejéről: a válfaj szó egy "l" (tudom én is hibázom, de én nem vagyok olyan okos), hogy Jörg mióta a legnagyobb fasiszta azt csak ő tudja. Itt viszont azt próbálja meg bemutatni, hogy a fasiszták elmebeteg perverzek, ennek bizonyításául lebuzizik, valamint lezsidóz egy fasiszta vezetőt. Nagyon csodálom, hogy szegény melegek, és a vörös tengerészgyalogosok miért nem sipákolnak ilyenkor. Amúgy meg tetszik, hogy szerinte a ratyik, és a zsidók elmebeteg perverzek. Jön az összeesküvés elmélet újabb gyöngyszeme, hogy a történészek titkolják Hitler zsidóságát. Ha ez így van, vagyis zsidó volt akkor azt legjobban a zsidók titkolnák, mert az egész második világháborúról (is) egy bibsi tehetne. Szerintem amúgy ebben is az orosz titkosszolgálat keze lehet. Azt azért becsülöm, hogy ilyen forradalmi, és a történelem menetét megváltoztatni bíró kijelentéseket felfed az író. Hitlerről amúgy már sok mindent olvastam: egy heréje volt, a barátnője Éva Braun volt zsidó, nem is halt meg Berlinben stb. stb.
De nem adja fel, jön a következő bomba: "az ősmagyarok és a romáknak közös gyökereik és eredetük van. Mindkét népcsoport Ázsiából jött a Kárpát-medencébe". Ühüm ennyi erővel a kínaikkal, a sziámi kassziafával, valamint az argali juhhal is rokonságban vagyunk. Azt ugye mindenki tudja, hogy a dzsibuk Indiából jöttek. Mi meg nem. Ha azt a távolságot, ami akkor a két nép között volt (vagyis az Ural - India távot), ma is tartani tudnánk, semmi bajunk nem lenne vélhetően a cigányokkal.
No, de ne ragadjunk le, gyerünk tovább: "a magyarországi romák pszichológiai és szociális helyzetéért 1945. óta a mai napig minden párt felelős, MSZMP, MSZP, SZDSZ, FIDESZ". Tehát a cigányok áldozatok, nem ők tehetnek arról, hogy milyen helyzetbe is hozták magukat. Ha ennyire szar itt a helyzetük, miért nem takarodnak végre el? 64 év alatt senki nem értette meg őket. Normális emberben ilyenkor felmerül a kérdés: ilyenkor ki is a hibás??? Én viszont adnék egy jó tanácsot: a felsorolt pártok között nem látok, egy ma egyre nagyobb népszerűségnek örvendő pártot: a Jobbikot! Tessenek arra szavazni, hátha ők rendbe raknák a dolgokat!
Egy kis pihenés következik: "primitív cigányokat helyeztek el a parlamentben". Egyrészt egyet értek, de jön megint a kérdés: kik??? Ki a fő gonosz már megint??? Kaptak lehetőséget, sok pénzt, hatalmat, és ez sem jó??? Bár szerintem ebben is az oroszok keze lesz. Tovább viszi a fonalat: "két előző ember - mármint a primitív cigányok - már meg is lopta a romákat". Erről is mi tehetünk. Persze. Mondjuk nekem tiszta minden, romára pénzt bízni...
És itt a spanyol viasz is: "rendeljenek minden problémás család mellé szociális munkásokat, ők be tudnak vásárolni, és a súlyos mentális helyzet felszámolásában is segítségül lehetnek a családoknak". A minden problémás család alatt értsük azt, hogy az összes putriba tuszkoljunk be egy diplomás embert szart takarítani, meg bevásárolni? Mifelénk ezt bejárónőnek hívják, és fizetni kell érte. Ebben a megoldásban gondolom az állam fizetné a nörszöt is, és a bevásárlásokat is. A súlyos mentális helyzettel egyetértek, bár lehet erre tényleg végső megoldást kellene találni... Elképzelem egy napját a szerencsétlen szoc munkásnak. Reggel kitakarítja az ürüléket és hányást a szoba közepéről az esti daj-daj után, haza szállítja a zenekart az X5-el, elmegy bevásárol az itallerakatba, beszedi a védelmi pénzeket, megnézi, hogy virágzik-e már a bodza, elmegy kicsit vasazik, megélezteti kardokat, bicskákat, majd lemossa gépparkot (körlámpás merdzsót, meg Xéket) este.
Nézzük mi van még a tarsolyban: " A záróra című műsorban egy kultúrantropológus hölgy beszélt arról, hogy szociális munkás csapatával 8 ezer km-t utaznak Afrikába, Kongóban, hogy az ottani néger gyermekeket civilizálják, [...] Magyarországon miért nem lehet megcsinálni, mert a magyarországi romákkal a politikusoknak nem az integráció a program". Biztos rengeteg állami támogatást kapott a hölgy, másrészt meg teljesen egyetértek, a romák színvonala megegyezik az afrikai népekével. Itt lenne még egy ötletem: ha valóban erre a gondoskodásra vágynak, menjenek ki Kongóba, ezek szerint ott megkaphatják!!! De rajtuk miért kell segíteni??? Ők miért nem tudják megoldani saját gondjaikat??? Miért??? Mert nem is akarják....
Éles váltás következik, ismét egy kis fröcsögés, szinte keretbe foglalja a kis monológját a következőkkel: "a Magyar Gárda Sajóbábonyban vonult fel rendőri támogatással, a gárdatagok betörősapkában voltak, amit a magyar törvények az októberi 23-i tüntetések után tiltanak, a rendőrség mégsem tiltotta be a Magyar Gárdát és a maszkot sem vetették le róluk". Na már most, ha jól emlékszem, a Gárda ott nem vonult fel, hanem lakossági fórumot tartott a Jobbik, amire a cigók fokozott figyelmet kezdtek tanúsítani, és csak ekkor jöttek rendőrök, valamint az erősítés a Gárdától, de tény, hogy nem voltam ott, bár egyetlen egy felvételt sem láttam betörősapkás gárdistáról. Az viszont tény, hogy egy Gárdista autója pórul járt...Itt szerintem érdemesebb lett volna kitérnie az egyenruhájukra, ami szintén be van tiltva elvileg. Ja, és a rendőrség csak oszlathat, be nem tilthat (bármennyire is szeretne) egyetlen egy szervezetet , megmozdulást sem.
És jön az I-re a pont: " amennyiben fokozódik a Magyar Gárda és a magyarországi romák konfliktusa, a Jobbik és a Magyar Gárda vezetői nem ússzák meg a felelősségre vonást". A konfliktus egyetlen okozója tehát a Gárda. Csak bennük keresendő a hiba. Ha az ő megközelítését nézzük, akkor az orosz titkosszolgálatot akarja felelősségre vonni, ami nem kis meló lesz.
Összegezve az egészet, egy értelmetlen vádaskodás, amiben ide oda cikázik éles váltásokat eszközöl tér és idő között egyaránt. Hamis állításait jogi úton bőven meg lehetne támadni, és történészi mivoltát is erőteljes kérdőjellel kell illetnem. Más megközelítésből meg örülök ennek a kis fröcsögésnek, vádaskodásnak fenyegetőzésnek, mert talán érzik, könnyen, nagyon könnyen fordulhat a kocka, ha májusban mindenki jól totózik, vagyis ikszel!!!