osztatlan közös: Falunapok

Gyerekkoromban annyi kapcsolatba kerültem a falusi élettel, hogy átutaztam rajta autóval, vagy esetleg busszal. Nem volt családi Matula bácsi akihez le tudtak volna passzolni a nyári hónapokra. Így teljesen idegen számomra a birkák, kacsák, tehenek élete és kakaskukorékolást is onnan hallottam, hogy az órám úgy ébresztett reggelente. Szóval, ha néha beszabadulok egy-egy faluba akkor mint egy vad kínai turista heves fényképezkedésekbe kezdek, és még a tyúkszarra is rákérdezek, hogy ez mi?

Idén Á barátom hívott meg magához egy kis falusi turizmusra Mihályiba. A falut 1198-ban alapították, Soprontól mintegy 50 km-re terül el a Kis-Rába mellett. A faluban 1200 fő tengeti mindennapjait. Múlt hét pénteken, így eleget téve a meghívásnak feltűntem Mihályiban. Este vadászat, szerepelt a programban, én mint csak megfigyelő vettem részt a vadászatban, közben Á egy vendéget kísért, akivel lövetett is egy bakot. Másnap falunézésre kerekedtünk fel, Á megmutatta a helyiek szerint a falu korával majdnem azonos platánfát (Mihályi hivatalos honlapján azonban "csupán" 200-300 évesre becsülik). A fa legnagyobb szépséghibája az, hogy az óvoda kertjében található, így csak remélni lehet, hogy egészségét még sokáig megőrzi, és a gyerekek nem lesznek rosszkor rossz helyen.

Meglátogattuk az 1550-as években épült, majd az 1860-as években a későbbi névadójukhoz a Dőry-ekhez került kastélyt. A hivatalos honlap (http://www.mihalyi.eoldal.hu/oldal/dory-kastely), valamint a kastély blogjával ellentétben (http://dory-kastely.blog.hu/) ismét zárt kapukra találtunk, így elegánsan begrottunk a kerítésen pár kép erejéig.

H-turul

Elölről

A kastélyon kívül persze a parkban is akadt látnivaló.

Sárga virág

Nagy fa

A falu nevezetességei után megtekintettem Á-ék gazdaságát. Volt itt minden mint a búcsúban: halastó, fácán nevelde, tehén, boci, kecske, lúd, néma kacsa, disznó és persze két magyar vizsla is gazdagította a színes palettát. Íme a képek a kis álatcsoportulásokról: