2009. augusztus 23., vasárnap

"Kölcsönös nyálcsere"

Nos aki a cím hallatán valami szaftos tizennyolckarikás történetre számít, annak a következőkben csalódnia kell. A hétvégén "csak" Haladás meccsen voltam.
De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a hétvége teljesen a sport jegyében telt (leszámítva, hogy kilátogattam a Karneválra először életemben, s rögtön sz@rrá is áztam). Már pénteken volt miért izgulni, ugyanis akkor játszott junior kézi válogatottunk a szbornajával, és annak rendje módja szerint el is verték őket 7 góllal. Este még az ország kedvence is kikapott, hiszen megint égett a fradi, ezúttal a Fáy utca 58. szám alatt véreztek el. Szombaton nyert a MU 5:0-ra, az esti boxról lemaradtam, bár a végeredmény tudatában ezt annyira nem sajnálom.
A nagy meccsek azonban vasárnapra maradtak. Bemelegítésnek egy kis F1 meg Dzsudzsák meccs, aztán 17:00-kor elkezdődött a kézi döntő. Az elején gyönyörűen játszottak a lányok, de sajnos a második félidő közepén kicsúszott a mérkőzés a kezünk közül, s a végén hiába kapaszkodtunk fel két gólra, a lányoknak az ezüstérem mellé, csak a sírás jutott. Sportszerűség ide, vagy oda a nagyképű norvégokat szívem szerint az aranyérmüknél fogva lógattam volna fel csillárra.
Ezek után indultunk öcsémmel a Hali - vidi meccsre, ami szintén nem sok jóval kecsegtetett, hiszen az addig 100% Fehérvárt fogadtuk, míg kedvenceink csak az utolsó helyen szerénykedtek 0 ponttal. Sokáig nem unatkoztunk hiszen már az első percben vezetéshez jutottunk, amit nem sokkal később egalizált a vidi. A gólok tekintetében ez az adok kapok egészen a 88. percig folytatódott amikor is Nagy rúgta a győztest gólt, így kialakítva a 4:3-as végeredmény. A java azonban még csak ezután következett, amikor is a kispadoknál elszabadultak az indulatok. A lelátóról csak annyit lehetett látni, hogy egy kisebb tömegjelenet után a fehérváriak közül valaki a földön fetreng majd a biztonságiak futnak rendet tenni. Na király végre a Csertői is csinál valamit! A stadionból kifele menet próbáltam információkhoz jutni, de haveromék is csak annyit láttak, hogy az edzőbá kiütötte valamelyik fehérvárit. Otthon izgatottan keresgéltem a világhálón mire a Nemzeti Sport honlapján a következőkre bukkantam:
"A találkozó vége előtt Bódog Tamás, a Videoton pályaedzője Csertői Auréllal került szóváltásba, majd a korábbi válogatott játékos leköpte a zöld-fehérek vezetőedzőjét. A kölcsönös nyálcsere után a két szakember egymásnak esett, a rövidebbet pedig Bódog húzta, aki a földre került. Solymosi játékvezető mindkettőjüket a lelátóra küldte."
Hihi. A mi kis csáknoriszunk rendet tett. Ennyi.

Nincs ebben semmi nehéz: távolságot felmérni, lendít és ennyi!!!(Mondjuk ez nem a térde - később)

Szerintem ha beadja, hogy kisebbségi jobb esélyekkel indulhat a fegyelmi tárgyaláson!!!!

Terminátor Aurél akcióban (jobbra van egyébként)

Amit tett teljesen egyértelmű számomra. Tudja mindenki, hogy kicsit inog alatta a pad, így hát ha esetleg kirúgják a kicsi bruszlít, nyugodt szívvel adhatja be jelentkezését a Haladás box szakosztályára (ha oda nem is, de a biztonságinak lehet felvennék).
Aztán a meccs végén megszólalt az áldozat is, szegény teljesen ártalmatlan volt, mikor 2000 gárdista, 10 000 fanatikus Hali szurkoló támadt rá Csertőivel az élen. Nem is értette miért rúgták tökön a Hali technikai zónájában:
„Csertői Aurél a pályán elrúgta a labdát, hogy húzza az időt – mondta Bódog Tamás a Nemzeti Sportnak. – Én odamentem, és visszarúgtam. Ez hiba volt, mert elhagytam a technikai zónát. Csertői Aurél megragadta a nyakamat, és mielőtt reagálhattam volna, térddel ágyékon rúgott.”
Áhá, most már kezdem érteni miért nincsenek labdaszedők a stadionban, Aurél leszerelte az összeset.
A válasz sem váratott magára:
„Ha én átmennék a Fradi pályáján az ellenfél edzőjéhez, úgy megvernének, hogy nem érnék haza” – jegyezte meg Csertői Aurél.
Aki esetleg nem értené az kérdezze meg Szentes Lázárt, akit a Debrecen trénere ként rúgtak vesén az Üllői úton.
Aztán csak finomodott a történet az Nemzeti Sport szerint is:
"A talákozó vége előtt Bódog Tamás, a Videoton pályaedzője Csertői Auréllal került szóváltásba, ami után Solymosi játékvezető mindkettőjüket a lelátóra küldte."
Hamar új látásmódba került az eset, este 11 körül már ez volt fenn. Ez azért kicsit finomabb megfogalmazása az előbbieknek, de tény ami tény erre cserélték le a fenti passzust.
Mi ebből a tanulság a vendég edzőknek a Rohonci úti látogatás alkalmával?
1. Soha, de soha ne hagyd el a technikai zónádat!
2. Ne játszd el a labdaszedők szerepét (szerinted miért nincs egy sem??)!
3. Ha nyálcserét szeretnél kezdeményezni Csertői Auréllel a szuszpenzor viselése kötelező, vagy egy külön arra kijelölt üvegcsében helyezd azt el, és add fel a következő címre:
Csertői Fight Klub, Szhely, Tongpó utca 4., a borítékra feltétlen írd rá: "az öreg dzsedi".
Na hát, tökön rúgás ide vagy oda, nyertünk, és ez a lényeg. Szerdán jön a fradi, addig még lesz két átmozgató edzés meg egy kis zsákolás Aurélnak...

2009. augusztus 18., kedd

MAGYAR - szlovák másodszorra

Mikor L bácsi felhívta a figyelmemet a vasárnapi MAGYAR -szlovák U19-es női kézilabda európabajnoki mérkőzésre, kis fenntartással kezeltem a dolgot. Idén ugyanis már voltam egy MAGYAR -tót összecsapáson ami sajnos tragikus véget ért, ugyanis jégkorong válogatottunkat 13 mp perccel a vége előtt kapott góllal ütötték el legnagyobb sikerétől. Maga mérkőzés felejthetetlen élményt jelentett a vereség ellenére.
Gondoltam még egyszer ez nem történhet meg, ráadásul a lányok kiütötték a címvédő franciákat, valamint legyőzték a montenegróiakat is, így lényegében már biztos továbbjutóként várták a mérkőzést. Reméltem ez a tét nélküliség nem nyomja rá a bélyegét a találkozóra. L bácsi persze teljes eufóriában volt, s megérkezésemkor bemutatta az egész csapatot, ki hol merre mit csinál stb. stb.
A mérkőzésre mintegy 1000 szurkoló volt kíváncsi, mi rögtön a győri etós fanok mellett foglaltunk helyet, jobbról meg a magyar válogatott kapusedzője ült. Pont jó egyveleg: balról a fanatikusok, jobbról meg a szakértelem. A mérkőzés hasonlóan kezdődött mint a svájci meccs: futottunk az eredmény után, s a félidőben, egy góllal mentek a szlovákok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a két holland biró"nő", valahogy nemhogy a hazai pályat nem fújta, hanem sorozatos hibáival a szlovákokat juttatta előnyösebb pozícióba. Ezt Bartók Úr (a kapusedző )csak így kommentálta:
- Ezért nem kell nők szájába sípot dugni! - kis hatásszünet - Legalábbis nem ilyet!!!
Na ha már Ő ezt mondta, akkor a győri szurkolóktól a nemzetközi fákoffozások, vagy a mádörös verzió elvárható hozzáfűzésnek mondható. Így hát az első félidő leginkább védekezéssel telt:

Itt ép elcsúszott egy kékmezes

A félidőben aztán Róth Kálmán szövetségi kapitány rendet tehetett a fejekben, mivel a második félidőben magára talált válogatottunk. A félidő első gólját Balogh Gabriella szerezte, a dolog szépséghibája csupán az volt, hogy kék mezben kapart leány... Aztán beindult a magyar válogatott egyik motorja a révkomáromi(!!!) születésű Zácsik Szandra is, aki bizonyította ,lehet ezt magyar címeres mezben is csinálni, még ha nem is jelenlegi határainkon belül született!!! A javuló támadójátékunk mellé cserekapusunk Janurik Kinga bereteszelte a magyar kaput, így a végére méretes zakóval küldtük haza szlovákokat, akik így pont nélkül kulloghattak haza Szombathelyről. A találkozó képei:


Kinga véd

Indul a figura

Ez szép munka volt!!!

A hölgyek ma lépnek pályára Pápán a Norvégok ellen este 7-től közvetíti a sportklub élőben.
Tessék szurkolni!!!

2009. augusztus 17., hétfő

Még Keletebbre

Az évi clubtúránk esedékessé vált, mivel lassan, de biztosan kisétálunk az idei nyárból is. Célpont az ország másik vége volt: Mátészalka. Így ismerkedhettünk meg a vidék nevezetességeinek némelyikével.
A szatmári kisvárosból indultunk el egy kisebb túrára szombaton. Olyan sokat nem kopott az amúgy is sovány külső gumim, míg Mátészalkáról átértünk Szatmárcsekére. A falu legnagyobb nevezetessége a "csónakos fejfás temető". Már magát a nevét is megjegyezni nem egyszerű, hát még azt értelmezni. Fejfás egy temető az még rendben van, de hogy még csónakos is. Ennél összetettebb már csak a tehenek gyomra. Apropó tehenek, vendéglátóink szerint egyre kevesebb a tehén a környéken amit az úton hagyott lepények mennyisége is jelez. Ez az elmélet is alátámasztja a vidék hanyatló gazdaságát. Ha már belemásztunk a gazdaságba, feltétlen meg kell jegyezni, Mátészalka gyermekét "az igazit". A Rudi egy vérbeli magyar találmány melyet a 60-as évektől kezdtek gyártani. Az akkori nevét a Túró Rudit Klein Sándor a BME akkori oktatója találta ki, nem kis felháborodást kiváltva ezzel. Ám a mi Rudinkat nem lehetett megállítani, s töretlen fejlődése ma is tart (igaz már Pöttyös néven), bizonyítja ezt egyre gyarapodó repertoárja.

"Kedves elvtársak ez itt a Rudi. Bekaphatják mind!!!"

Nos vissza temetőbe. Az sokkal érdekesebb, mivel még ma sem tudják biztosan, hogy miért is alakult ki ez a furcsa temetkezési szokás. Az egyik magyarázat valószínűleg romantikus tévhit csupán, miszerint ez egy ősi ugor csónakos temetkezési szokás. A másiknak tulajdonítanak több hitelességet, miszerint a gyakori áradások miatt halottakat csak csónakkal vihették a temetőbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos.
Na most már tényleg néhány kép:






A temetőben kapott helyet Himnuszunk szerzője is, az 1838-ban elhunyt Kölcsey Ferenc. Az 1823 január 22-én íródott alkotás tiszteletére később ezt a napot tették a Magyar kultúra napjává is. Költőnk síremléke a temető legmagasabb pontján fekszik. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A síremlék bekerült még a falu címerébe is.


A temető bejáratával szemben emléket állítottak a szétszóródott magyarság emlékének. Néhány adat egészen meglepő (pl. az afrikai kontinensen 25000 magyar él !?!).

Lassan itthon leszünk a legkevesebben...

Ezek után természeti értékeinkre fókuszáltunk, így egy kisebb motorozás után a Tiszánál kötöttünk ki. Egy tökéletes kis szigetre találtunk: kevés ember, gyönyörű táj, rendezett szabad Camping. Tiszába még nem sikerült fürödnöm, így nagy lendülettel vetettem bele magam a vízbe. Ez a lendület azonban hamarjában megtört, mikor testem érzékelte a hideg vizet. Ez egyrészt örömmel töltött el, hogy az elmúlt nap italozásai után szervezetem képes érzékelni a külvilágot. Másodjára azonban sikeresen vetettem bele magam, s rögtön bele is merültem, így már elviselhető volt. Sőt, egy kicsit fel is frissített minket. A dolog érdekességét az adta, hogy túlparton már Ukrajna volt. Vagyis Kárpátalja, így lényegében a "határban" fürödtünk. Ezt a helyet tudom ajánlani Cseh Lacinak is mivel akkora itt a sodrás, ha valaki a parttól beljebb merészkedik, hogy ha teljes erővel is úszik szinte egy helyben mozog csak. A fordulókat meg tudná gyakorolni Laci Ukrajnában.
Kép:



Miután kifürödtük magunkat (vagy inkább sz@rrá fagytunk a vízben), még egy érdekességet tartogattak nekünk házigazdáink. Egy még mindig működő vízimalmot látogattunk meg. Az első írásos emlék már 1315-ben megszületett a malomról, a jelenlegi malom ősét 1752-höz kötik. Az épületnek 11 ablaka, 3 erkélye, 2 kereke, víziládája, és duzzasztó zsilipe is van. Belülről is sikerült megnéznünk a malmot, amit egy rövid időre be is indítottak! Csodálatos környéket csak a helyi dzsibuk esküvője volt képes megzavarni... Róluk nincs kép, de a malomról és környezetéről annál több:









Őszintén megvallva nem hittem volna, hogy ez a környék ennyi látnivalót tartogat az oda látogatoknak, de megnyugtattak, hogy még lenni mit nézni akár ilyen kicsi túra alkalmával is, hiszen km-ben nagyon karcsú volt a látottakhoz képest.

2009. augusztus 6., csütörtök

A Vad Kelet-en

Vizit a Pápánál

Lassan inkvizíciót és máglya halált kaptam volna a Pápától, ha idén sem teszem tiszteletemet nála. A Vatikán tudta nélkül utaztam Sárospatakra egy titkos konklávé kedvéért. Így utam nem volt veszélyektől mentes. Már az, hogy Akaliból (mivel itt váltam le Á-éktól) hét és fél órás út várt, már magában az nem volt semmi, sőt ezt még tetézte a pesti átszállásom is. Kilétem persze nem fedhettem fel, mivel egy bíboros élete mindig veszélyben van. Szerencstől a Pápa gondoskodott közvetve a biztonságomról, mivel olyan vonatot küldött értem, melynek ablakai (a sűrű kosz miatt) szinte átláthatatlanok voltak, így a ki és belátás gátolva volt. A mesterlövészektől tehát nem kellett tartanom, csupán a vonaton utazó helyi orkok jelentettek veszélyt, de álcám tökéletes működött. Ennek köszönhetően épségben érkeztem meg a Bodrog parti Athénnak is nevezett kisvárosba, ahol már várt a Pápamobil. Az egyházfő fejének álcája tökéletes: erdőmérnökként tevékenykedik a Északerdőnél, rezidenciáját az erdészet fölött alakította ki rögtön, ahonnan a háttérből tökéletesen tudja iránytani a szálakat. Ide hamar meg is érkeztünk. Az esti programhoz rögtön álruhát váltottunk, s már indulhattunk is focizni.
Pé bíborossal és Teoval indultunk el, eme küldetésre. Itt egy kicsikét meg kell állni. Mármint Teonál. 21 éves újhelyi lakos, református lelkésznek tanul. Rendkívül jó üzleti érzéke néha hagyja csak cserbe. Mint ott jártamkor: lehetősége lett volna 18-20 éves zenetáboros leány diákokra felügyelni, kísérgetni őket a kollégiumba heti 20 e Ft-ért, ehelyett elfogadta a preccast szintén csábító ajánlatát ahol napi 2900 jó magyar Ft-ért 8 órába gombokat kell nyomogatnia. De Teo tartogatott még meglepetéseket: Ő nem sima cigit szív, hanem elektromos cigit. Nos, aki még nem látott ilyet annak dióhéjban néhány szó: ha ez ember szívja ugyanúgy ég a vége mint a normál cigerettának, belül folyékony nikotin van, és van neki töltője is.
Az esti meccseket behúztuk majd ellátogattunk a Lábasházhoz is ahol pár sör mellett elemeztük a pályán történteket, majd a csütörtöki szülinapi ünnepi konklávéról is esett néhány szó.
A másnap segítettem az erdő vadjainak etetésében, így egy kis belátást nyertem a környék erdeibe:



Szóró



Pápamobil pápástol






Zempléni táj

Zemplénről azonban érdemes néhány szót ejteni: az Északi-középhegységhez tartozik, Bodrog és a Hernád között helyezkedik el, híres szőlőtermesztő vidékeknek ad otthont,legmagasabb pontja a Nagy-Milic (895m), az országos Kéktúra is ettől a csúcstól indul, s halad végig a hegységen.



Érik a szőlő

Este aztán kimentünk a Pápával leskelődni. Egy erdei tisztásnál volt a leshelyünk a szórótól úgy 60 m-re. Csendes diskurzust tartottunk a világ nagy dolgairól, mikor befutott egy kis csapat. 6 kismalac kóborolt koca nélkül. Még világosban érkeztek a kis kukoricafüggők. Egy ideig még vártunk, hátha kapnak kíséretet, de mindhiába. A Pápa ötre csökkentette a létszámukat, ahogy Ő mondta egy "kopfsússzal". Aznap estére ennyi volt, még egy sörre sem mentünk be sehova, mert másnap hajnalban mentünk ki (mondjuk a lesen ittunk két dobozzal). Reggel őzre mentünk, de végül nem sikerült bakot lőnünk. Ebédre megcsináltuk a májat gombával.
Az esti konklávén a feladatott teljesítettük, a Pápának méltón megünnepeltük a szülinapját, reggelre a füst felszállt, a Pápa maradt hivatalba. Másnap átutaztunk egy Újhelyre, Péhez.

2009. augusztus 3., hétfő

Falunapok

Gyerekkoromban annyi kapcsolatba kerültem a falusi élettel, hogy átutaztam rajta autóval, vagy esetleg busszal. Nem volt családi Matula bácsi akihez le tudtak volna passzolni a nyári hónapokra. Így teljesen idegen számomra a birkák, kacsák, tehenek élete és kakaskukorékolást is onnan hallottam, hogy az órám úgy ébresztett reggelente. Szóval, ha néha beszabadulok egy-egy faluba akkor mint egy vad kínai turista heves fényképezkedésekbe kezdek, és még a tyúkszarra is rákérdezek, hogy ez mi?
Idén Á barátom hívott meg magához egy kis falusi turizmusra Mihályiba. A falut 1198-ban alapították, Soprontól mintegy 50 km-re terül el a Kis-Rába mellett. A faluban 1200 fő tengeti mindennapjait. Múlt hét pénteken, így eleget téve a meghívásnak feltűntem Mihályiban. Este vadászat, szerepelt a programban, én mint csak megfigyelő vettem részt a vadászatban, közben Á egy vendéget kísért, akivel lövetett is egy bakot. Másnap falunézésre kerekedtünk fel, Á megmutatta a helyiek szerint a falu korával majdnem azonos platánfát (Mihályi hivatalos honlapján azonban "csupán" 200-300 évesre becsülik). A fa legnagyobb szépséghibája az, hogy az óvoda kertjében található, így csak remélni lehet, hogy egészségét még sokáig megőrzi, és a gyerekek nem lesznek rosszkor rossz helyen.



Meglátogattuk az 1550-as években épült, majd az 1860-as években a későbbi névadójukhoz a Dőry-ekhez került kastélyt. A hivatalos honlap (http://www.mihalyi.eoldal.hu/oldal/dory-kastely), valamint a kastély blogjával ellentétben (http://dory-kastely.blog.hu/) ismét zárt kapukra találtunk, így elegánsan begrottunk a kerítésen pár kép erejéig.

H-turul



Elölről

A kastélyon kívül persze a parkban is akadt látnivaló.

Sárga virág

Nagy fa


A falu nevezetességei után megtekintettem Á-ék gazdaságát. Volt itt minden mint a búcsúban: halastó, fácán nevelde, tehén, boci, kecske, lúd, néma kacsa, disznó és persze két magyar vizsla is gazdagította a színes palettát. Íme a képek a kis álatcsoportulásokról:

Fácánok fedezékben

A 6007-as boci


A kecske bezzeg rendszám nélkül garázdálkodhat


Á-val utána ellátogattunk L-ék klasszikus parasztházába, ahol a számos lovas szerszám mellett egy igazi kuriózumra is rátaláltunk:



15 kg körül ma kb. 6 kg egy ilyen laphosszúságú
masina

Egy szó mint száz a falunapok megint jól sikerültek, nyugodtan mehettem motoros találkozóra este...