Vaspapucsosok Acélvárosban

Imádom a salakmotort. Honnan ez a nagy szeretet? Még minden 511ben kezdődött, na nem időszámítás után vagy előtt, hanem a kollégium 5. emeletén. Ott ahol Pé-vel tengettem napjaimat az elmúlt évben. Voltam ugyanis annyira lojális, hogy engedtem neki, hogyha adta a tv a salakmotor GP-et akkor azt néztük. Eleinte nem nagyon tetszett, aztán kezdtem jobban figyelni, milyen is az a salakmotor? Elsősorban Lengyelországban és a britteknél kedvelt sportág. Egy-egy nagyobb versenyen tízezrek szurkolnak a helyszínen, akár egy focimeccsen: görögtűz, zászlók sör stb. stb.. A motorokról annyit érdemes mondani, hogy 500 ccm-esek, metanollal mennek, nincs váltó, és a féket is feleslegesnek találták. 120 km/h körül mennek be a kanyarba fék nélkül... Egy motor ára 2,2 millió jó magyar Forintnak felel meg. Egy tehetősebb versenyzőnek 6-7 motorja is lehet.

Egy jó tanács, ha elkezdesz salakmotort nézni feltétlenül válassz kedvencet. Nekünk egyértelmű volt a választásunk: Emil Sayfutdinov. Minden megvan benne, ami egy fiatal salakmotoroshoz kell: tehetséges, szemtelen és erőszakos! Egy állat. Bár a hétvégén a GP összetettjében visszacsúszott a harmadik helyre, Őt tartják a jövő emberének. A magyar kedvenc: Józsika. Vagyis Tabaka József, aki tavalyi súlyos balesete után (miután elesett szinte elütötte a mögötte érkező) tette a számomra roppant szimpatikus kijelentést:

"A lányok babáznak, a fiúk fociznak, a férfiak pedig motoroznak".
Magyarországon a salakmotor egyértelműen a keleti régióra korlátozódik. Vagyis Pé-ékhez, így hamar megérlelődött bennem az elhatározás, hogy egyszer lemegyek hozzájuk egy versenyre. Nos erre egészen a múlt hét végéig várni kellett. De ami késik...
Szóval addig fajultak a dolgok amíg megint Sárospatakon találtam magam. A program a szokásos volt: megérkezés, foci, sör. Másnap át Sátoraljaújhelyre, majd szombaton irány Miskolci Népkerti Speedway Aréna. A hangulat egy focimeccsre emlékeztetett, azt leszámítva, hogy itt nincs vendégszektor, és nincs harc a táborok között. Mivel Páros EB volt ezért, szép számmal érkeztek vendégszurkolók (elsősorban lengyelek). A verseny rangosságát mutatja az is, hogy itt volt az egyéni világbajnok Kafurov, valamint a csapat VB-n bronzérmes Laguta is. A bevonulás zenei aláfestés mellett füstbombák görögtüzek, valamint pénztárszalagok kísérték. Amelyik versenyző látott még a füstbombáktól, azt fejbe dobták egy pénztárszalaggal. Néhány lopott képet is berakok:



Jöjjenek a sajátok:

A szabályok szerint minden nemzet 3-3 főt nevezhetett és Őket cserélgethették tetszés szerint. A mieinket a Magosi, Szatmári, Tabaka hármas képviselte. Aztán elkezdődött a verseny, felbőgnek a motorok, tolakodás a kanyarban, szórják a salakot az arcodba. Negyedik futamban jönnek a magyarok, zúg a RIA-RIA, ugrál mindenki, mikor az élre áll Magosi, s ott is marad. Jól kezdődik számunkra a verseny, ahol nívós mezőnyben egy dobogós hely is felért volna egy kisebb fajta csodával. A tetőpont a 13. futamban hágott a tetőfokára, amikor is kettős magyar siker született!!! Az aréna az utolsó körben majd felrobbant mindenki kiabált, ugrált rázta az öklét!
Jöjjön pár kép a versenyről:

Némi meglepetésre az első helyet a csehek szerezték meg (vagyis inkább Dryml testvérek), akik a megszerezhető maximum pontból csupán egyet vesztettek. A második helyre az oroszok futottak, be a harmadikra, nos ez csak az utolsó futamban dőlt el. Ahol is a magyar, és a lengyel csapat csapott össze. Az esélyeink egészen az első kanyarig jók voltak. De akkor sajnálatos módon Szatmári elesett s magával sodorta az egyik lengyelt is. Az esés annyira súlyosnak bizonyult, hogy a magyart kórházba kellett szállítani. Az egész nem messze tőlünk történt:

Később kiderült, hogy nincs maradandó sérülése Lacinak. A versenyt elveszítettük, mivel Magosinak egyedül (Szatmárit még ki is zárták, így Tabaka nem ugorhatott be a helyére) kellett volna nyernie, de a két lengyel mellett ez nem sikerült. Az eredmény így is figyelemre méltó, 4. hely.
Először voltam, de remélem nem utoljára salakmotoron, a hangulat egészen egyedi: a metanol szaga, a pár méterre előtted elzúgó motorok, a repkedő salakdarabok, és persze magák a futamok. Durva na...

Bánya

Nos az egész úgy kezdődött, hogy eltévedtem, vagyis rossz fele indultam. De ne siessünk ennyire előre. Ez a kis túra a szomorú végkimenetelű magyar-svéd meccs előtt történt, mikor is úgy gondoltam, hogy mivel egyedül kell felmennem Tatáig, útközben beugorhatnék a Majki Remeteségbe. Na nem egy imára, hanem pár fényképre meg feltérképezni a placcot. A kolostorban kamanduli rend néma remetéi laktak. Minden rendeben is ment, Oroszlányból kifele menet Tata felé jobbra kanyar, aztán már csak a táblákat kellett követnem. Ezek után egy kavicsos útra kell rátérni, majd nem az étterem parkolójában megállni, hanem tovább jobbra fel. Na ott van az épület együttes.
Ezerrel megyek a jegypénztárhoz:
- Egy belépőt kérnék!
- Rendben legközelebb, úgy 3/4 óra múlva lehet bemenni!
Hm, mi fene, visszatértek partiznak a néma remeték, vagy mi???
- Hogyhogy nem lehet bemenni? - kérdem én.
- Mert csak a tárlatvezetővel lehet, és Ő csak akkor kezdi a műsort.
Király akkor feleslegesen jöttem, annyit azonban sikerült elérnem, hogy pár képet csinálhattam az épületekről:





Semmi baj, majd jövőre. Fel a motorra irány Tata, legalább nem kell sietnem. Ebben a tudatban indultam el Csákvár felé (pont ellentétesen Tatának). Nem jutottam messze, mivel egy igen szimpatikus táblába botlottam:


Fék, jobb kanyar. A bányához vezető út elhagyott épületek között vezetett. Nyomom a csengőt mint a süket, abban bízva, hogy itt nincs tárlatvezetés, mert arra nincs időm. Nagy nehezen előkerül az "emberem", közli nagyon szimpatikusan, hogy nyugodtan menjek körbe egyedül (bár van idegenvezetés).
Na ez a beszéd, s megrohantam rögvest a bányát. Először batár nagy gépekbe botlottam, majd egy kisebb tárnába mentem (dacolva a veszélyekkel), és megtekinthettem a különböző fejtési módokat. Az udvaron parkol a géppark egy része (ha ezt Pé barátom láthatná):










Épp ezeket bámulom, mikor megérkezik vendéglátóm, majd szóba elegyedünk. Kiderül, hogy a bányát 2004-ben zárták be, mert az orosz szén olcsóbbnak bizonyult. A szenet a bányából Oroszlányba szállították csillékkel 19 km hosszú pályán. A fejtés 230 m-re a föld alatt zajlott, és a bányát seccperc újra be lehetne üzemelni. Közben vészesen fogy az időm, jelzem neki is, hogy bármennyire is érdekel e téma, azért a válogatott meccs az válogatott meccs. Angolosan távozom, majd most sietősebben távozok Csákvár felé. Lassan, de biztosan kezdett gyanús lenni, hogy nem biztos, hogy jó irányba haladok. Egy közúti tábla ebben a hitemben meg is erősített nemsokára. Ekkor következett be a nagy hátraarc. Így rövid időn belül másodszor is sikerült megcsodálnom a nagyon dekoratív bánya csalogató táblát.

Rest In Peace

2009. március 25.-e. Napsütéses tavaszi nap volt. Korán keltem fel, mert lemaradásom volt az "Utak számítógépes tervezése" című tantárgyból. Tanteremben kínlódtam a leadandóval, mikor megcsörrent a telefonom. Pé szobatársam hívott:

- Hallottad???
- Mit? Nem, mit kellett volna?
- Meghalt Ocskay...
Pf...

Egyedül voltam a teremben , de hirtelen még nagyobb csend vett körül. Rögtön internetre fel, hátha nem igaz... De az volt.
Svájci vb jegyekkel a zsebembe, lassan nagyon lassan kezdett derengeni, 19-est nem láthatom soha életemben. Őt. Pont Őt nem. A magyar jégkorong ikonját, akiről felesleges számokban beszélni. Megtehetjük, de Ő annál sokkal többet jelentett, mindenkinek aki tudja mi az a magyar jégkorong. Mert az, hogy 210-szeres válogatott, hogy 16 VB-n játszott, ott 83 mérkőzésen 48 gólt lőtt, mellé adott 58 gólpasszt szinte nem mond el róla semmit. Az, hogy 9-szeres bajnok, soha de soha nem játszott más clubcsapatban mint a Volánban, megint csak kevés, vagy hogy többszörös gól-, és pontkirály...

Az viszont, hogy halála után ezrek gyászoltak, mécsesek égtek a csarnokokban (legyen az kézilabda vagy jégkorong csarnok), a fórumokon érződött a tehetetlenség, a mély fájdalom, az hogy az NHL hivatalos honlapján vezető hírben írtak Kiscsicsóról, az hogy a MAGYAR-szlovák ellentétet félretéve a szlovák jégkorong szövetség magyarul (!!!) írt nyílt levelet a magyar kollégáinak, az, hogy a feljutástól hazai pályán elütött japánok szövetségi kapitánya sajnálatát fejezi ki az EBEL összes csapatával egyetemben, az hogy a nemzeti csapatban soha senki nem viselheti a 19-est, sőt, egyik magyar klubban se fog senki játszani mezszámában a bűvös 19-esben...

Az, hogy a fehérvári jégcsarnok már a nevét viseli, ugyanúgy mint szeretett csapata is felvette nevébe a 19-et...

Ezek mutathatnak rá sportolói, és emberi nagyságára, pótolhatatlanságára, halhatatlanságára...

Kevesebbek lettünk mióta elment, egy jelenkori hős távozott...
A nemzet 19-ese: ifj OCSKAY GÁBOR

Napokban zajlik a róla elnevezett emléktorna, és napokban hallottam először Fankadeli számát is, melynek a végét már csak homályosan tudtam követni...

Nekem mindig lesz hely a falamon a róla készült emlékposzternek.
Én mindig őrizni fogom a Nemzeti Sport 2009. március 26.-i számát, és emlékét...
RIP ifj OCSKAY GÁBOR

MAGYAR -svéd

Fehér ember jegyért még nem kínlódott ennyit, mint én most. A dolog úgy kezdődött, hogy beszéltem F-kével, hogy menjünk ki a svéd meccsre. Nem jó neki mert meccse van. Ok. Kivel menjek akkor meccsre? Eszembe jutottak miskolci barátaim, s rögvest felvettem velük a kapcsolatot. Igenlő választ kaptam, megyünk P szektor. Mi sem egyszerűbb, kedd reggel a napfelkelte a szombathelyi Ibusz előtt ért. Lelkesedésemet hamar lelohasztották, hogy van jegy, de nem abba a szektorba. Na ja, ücsörögjek egyedül 42 ezer ember mellett? Haza internet. Minden lehetséges megoldás: vatera, teszvesz, express ilyen honlap olyan honlap... Semmi. Szerdán aztán megint vadászatba kezdtem. Először az iwiw-apróba akadtam 3 jegyre, de már mind elkelt mire odatelefonáltam. Nem baj, nem adjuk fel, s délután siker koronázta kitartásom: teszvesz.hu-n 3000-ért U szektor onnan szabad átjárás a P szektorba. Király, licit, ellenfél is felbukkant de lenyomtam, s 3700nél megállt a történet. Péntek 15:59 a licit vége, addig serényen nézegettem, hogy még mindig én vagyok-e a Jani. Én lettem, bingó. Miután megnyertem a rendszer elküldte a srác adatait. Békéscsaba, na fasza telefon: a hívott számon előfizető nem kapcsolható... Kezdtem már tényleg feladni, mikor beléptem a fent említett közösségi portálra, és próba szerencse rámentem ismét az apróra, péntek este 20:44-kor. És lássatok csodát "eladó jegy a P szektorba 4000 Ft-ért". Füstölt a telefon billentyűzete, rögtön telefonáltam, és legnagyobb örömömre (és meglepetésemre) meg volt még a jegy, amit hamar le is foglaltam. Ez nagy elégedettséggel töltötte el közvetlen környezetemet is, akiket lassan kezdtem őrületbe kergetni a jegy miatti aggodalmaimmal...

Akkor, most nézzük, hogy jutok fel Pestre. A terv úgy nézett ki, hogy felmegyek Tatára motoros találkozóra, s onnan vonattal fel a fővárosba. Aztán szombat reggel újabb jó hírt kaptam, mivel barátomék szintén hasonlóképpen gondolkoztak, csak Ők vonat helyett autóval tették volna meg Tata-Bp távot oda-vissza, és még egy hely pont akadt náluk számomra. A felutam kalandosra sikeredett (erről külön), és épp, hogy megérkeztem a megbeszélt időpontra. Az úton már mindenhol piros-fehér-zöld zászlók a buszokban, autókban, a pihenőkben szurkolók söröznek hiába fociláz van!!!

Fent Pesten aztán dugó dugó hátán, gondolom a buzizsúr (FÚJJJ!!!) miatt is, de hát azért 42 ezer embernek valahogy el kell jutnia Puskás Stadionba. A találkozó a "jegyüzéremmel" fél hétre volt megbeszélve a Stadion metró megállójához. Nagy erőkkel igyekszem oda mikor meglátom a rengeteg sárgába öltözött sápadt bőrű északit, akiket lelkesen kísérgetett a rohamsünök.

Ezzel el lehet vágni a tüntetők utánpótlás vonalát gondolhatja a sünelvtárs

Na, király. Amúgy békés népek ezek nem csináltak semmi extrát söröztek vigyorogtak jobbra balra. Türelmesen vártam, jegyemre ami meg is érkezett, de addig csak úgy hömpölygött a nép, akinek szerény becsléseim szerint kb. 65-70% túl volt a 10 sörén is. Ekkor már kezdtem megnyugodni, és már csak a miskolci kollégákat kellett felkutatnom, ami kis nehézségek árán is, de sikerült.

A stadionba a bebocsátás kritikán aluli volt mindenkit egyenként átmotoztak, és ezért annyira lelassult a beléptetés, hogy népek egymást taposták össze, a kisgyerekek alig kaptak levegőt, teljes káosz. A csapatok bemutatása után értünk csak fel szektorunkban. Pár percig csak ámultam, végre eljutottam egy válogatott meccsre a Népstadionba, ahol annyi nagy meccset játszottunk már. Telt ház, minden és mindenki nemzeti színekben pompázik hatalmas hangulat.

Miskolci kolléga

Nemsokára következtek a Himnuszok. A Borsodi jóvoltából megalkottuk a világ legnagyobb magyar zászlóját: az alsó karéj minden nézőjének bekészítettek a székére egy kis zászlócskát amit feltartva a világ legszebb élőképe jelent meg:

Kell ennél szebb???

Himnuszunkat 42 ezren énekeltük együtt, libabőr, felejthetetlen élmény, majd utána hatalmas szurkolás következett, a korán bekapott gól ellenére is. A játékunk finom szólva elég gyengécskére sikerült. Aztán jött Sanyi a második játékrészre, és egy kis harcosságot csempészett játékunkba. Ekkor jobban játszottunk már, s 79.-ik percben megtört a jég: 11-eshez jutottunk amit Huszti biztosan értékesített: hangrobbanás, szerintem Vecsésig hallatszott az önmagából kikelt szurkolók örömittas üvöltése!!! Mindenki a másik nyakában artikulálatlanul üvöltözik és mindezt 42 ezren viszik véghez. Majdnem összedől a sokat látott aréna, egyesek megkezdik a kordonok lebontását. Erre persze rögtön jönnek a biztonságiak, s egy lelkes szurkolóra igényt is tartanának. Na erre vagy 30-an ugranak segíteni neki, így már ki is alakul egy szép kis csetepaté közvetlen alattunk.

A narancssárga mellény ne tévesszen meg senkit, nem szemetet szednek

Aztán hamar helyre áll a béke senkit nem visznek sehova. Percek vannak hátra, nincs mese Dzsudzsiék már a győzelemre hajtanak, mi meg űzzük hajtjuk őket előre, s szinte belehajszoljuk Őket a vesztükbe...
13mp volt hátra (pont annyi mint svájcban a Magyar-szlovák derbin), mikor egy horvát-bosnyák belebotlik a labdába ami onnét a kapuba csordogál...
42 ezer ember néma csöndben maradt. Senki nem szólt semmit, mindenki jól tudta, ez a 2. helyünkbe kerülhet. Hosszú percek kellettek mire magunkhoz tudtunk térni, de elhinni még ma sem tudom, hogy lehet egy ilyen góllal kikapni...
Majd egyszer talán ránk mosolyog a szerencse (mondjuk most szerdán akár), addig is:
RIA-RIA-HUNGÁRIA!!!!
Hajrá fúk, soha ne adjátok fel!!!

Vad Kelet-en II

Kontrollvé

Azért választottam ezt az egyetemisták által oly sokat használt, és módfelett kedvelt billentyűparancsot, mivel ezt a bejegyzést már réges-rég meg kellett volna ejtenem. Utazzunk vissza az időben egészen a Pataki konklávéig. Egy kis segítség, na, ha mindenki sikerrel vette az időutazást hajrá!!!

Nos a pápa miután elcsórta a táskám, benne a farmerommal (csak tudnám ezt kinek fogja meggyónni??), érkeztem meg egy műanyag gyümölcsös ládával a kezemben (melyben a maradék cuccaim voltak) Sátoraljaújhelyre. P barátoméknál volt szállásom, ahol pénteken próbáltuk kipihenni az előző este fáradalmait.

Szombat reggel egy kis túrára adtuk a fejünket, és megnéztük a Szár hegyen található kálváriát. Ezt 1936-ban országos összefogással építették (a mai napig bővítik), és 14 stációból áll, emléket állítva az elcsatolt országrészek előtt. Az oszlopokon minden egyes elcsatolt vármegye címere szerepel, alatta pedig egy idézet. Sajnos mivel a technika csődöt mondott kezembe megörökíteni nem tudtam sem a stációkat, sem pedig a gyönyörű panorámát. Enyhén kaptam @gyf@szt...

Délután kipróbáltuk a vadi új bobpályát, ami mellesleg Közép-Európa leghosszabb pályája. Először kicsit para, aztán másodszorra lehet szaggatni. Olyan érzés minta egy szőnyegen száguldanál kb. 50-55 km/h-val. A legjobbak azonban a visszafordító kanyarok amiket rutinosan egy-egy nagyobb fa elé szerkesztettek fel, így az ember robog ezerrel a fa felé aztán az utolsó pillanatban hopp kanyar!!!

Este salakmotort néztünk,majd ellátogattunk a T-boy nevű egységbe. P nem volt itt már vagy 5 éve, így telefonon kért információt a helyről, hogy biztosan ne késsel távozzunk a hátunkba. Mivel az engedélyt megkaptuk, így elindultunk bőszen sörért. Mikor már célegyenesben éreztük magunkat és éppen léptünk volna be a helyiségbe, akadályba ütköztünk. Egy üveg kalitkába kerültünk (legalább tudom már mit érezhetett Eichmann a perén), és mindenki minket bámult, én meg bőszen rángattam az ajtót. Aztán leesett, hogy ez csak a másik oldalról nyílik azon pedig épp azon röhögnek, hogy a hülye gyerek hogy rángatja az ajtót. Miután mindenki kiszórakozta magát rajtunk, az egyik alkesz megszánt minket és bebocsátást nyertünk a világ legjobban őrzött krimójába. Belépve Kárpátia feldolgozást játszó zenekarra tomboltak a helyi fiatalok (minket kivéve). Mi egyelőre kivártunk egy sörrel a kezünkbe a csocsó asztalnál. Aztán jött a többi... Ekkor már módunkban állt bentről is megfigyelni a beléptető rendszert működés közben, ugyanis épp egy helyi buckalakó próbált bebocsátást nyerni. Sikertelenül...

Másnap jött a lényeg. P-t elkísértem a Füzérkupára, ahol a helyi megyei III-as csapatok mérték össze tudásukat. Megérkezésemkor épp a partjelzőt rúgták agyon labdával, majd ketten sikeresen le is fogták a heves hátvédet, miután megindult a zászlós emberke felé. Na, mondom ez biztos piros lap. Hát nem, sárgát sem kapott. A pálya teknő alakú volt, ezzel is segítve a szélsők játékát mivel így könnyebb beadni a lasztit. Aztán jött P-ék meccse, majd mielőtt kikaptak volna, levonultak a pályáról... Hm jó taktika!

Itt már helyre ráztam a technikát jöjjenek a képek!!!


A meccs szünetében elsiettem pár képet csinálni a várról.
Itt követtem az arany szabályt:
- Hegyet alulról
- Templomot kívülről
- Kocsmát belülről

Szóval nem másztam fel a várhoz időhiány miatt. De egy nálam sokkal okosabb ember egyszer azt mondta, ha felmennél nem is látnád!!! Lentről sokkal szebb!!! Szóval ezek miatt is lent maradtam inkább, bár a meccset biztos jobban láttam volna fentről. Íme a Fűzéri Vár:

Másnap indultam haza, így véget értek kalandozásaim a vad keleten. Pestig Pé húgával, és négy kis gyerkőcével utaztam így nem unatkoztam egy percet sem. Tanulság?? Aki nem akar unatkozni vonaton, vigyen magával legalább négy 8 éven aluli egyént, a siker garantált!!!