MAGYAR -svéd

Fehér ember jegyért még nem kínlódott ennyit, mint én most. A dolog úgy kezdődött, hogy beszéltem F-kével, hogy menjünk ki a svéd meccsre. Nem jó neki mert meccse van. Ok. Kivel menjek akkor meccsre? Eszembe jutottak miskolci barátaim, s rögvest felvettem velük a kapcsolatot. Igenlő választ kaptam, megyünk P szektor. Mi sem egyszerűbb, kedd reggel a napfelkelte a szombathelyi Ibusz előtt ért. Lelkesedésemet hamar lelohasztották, hogy van jegy, de nem abba a szektorba. Na ja, ücsörögjek egyedül 42 ezer ember mellett? Haza internet. Minden lehetséges megoldás: vatera, teszvesz, express ilyen honlap olyan honlap... Semmi. Szerdán aztán megint vadászatba kezdtem. Először az iwiw-apróba akadtam 3 jegyre, de már mind elkelt mire odatelefonáltam. Nem baj, nem adjuk fel, s délután siker koronázta kitartásom: teszvesz.hu-n 3000-ért U szektor onnan szabad átjárás a P szektorba. Király, licit, ellenfél is felbukkant de lenyomtam, s 3700nél megállt a történet. Péntek 15:59 a licit vége, addig serényen nézegettem, hogy még mindig én vagyok-e a Jani. Én lettem, bingó. Miután megnyertem a rendszer elküldte a srác adatait. Békéscsaba, na fasza telefon: a hívott számon előfizető nem kapcsolható... Kezdtem már tényleg feladni, mikor beléptem a fent említett közösségi portálra, és próba szerencse rámentem ismét az apróra, péntek este 20:44-kor. És lássatok csodát "eladó jegy a P szektorba 4000 Ft-ért". Füstölt a telefon billentyűzete, rögtön telefonáltam, és legnagyobb örömömre (és meglepetésemre) meg volt még a jegy, amit hamar le is foglaltam. Ez nagy elégedettséggel töltötte el közvetlen környezetemet is, akiket lassan kezdtem őrületbe kergetni a jegy miatti aggodalmaimmal...

Akkor, most nézzük, hogy jutok fel Pestre. A terv úgy nézett ki, hogy felmegyek Tatára motoros találkozóra, s onnan vonattal fel a fővárosba. Aztán szombat reggel újabb jó hírt kaptam, mivel barátomék szintén hasonlóképpen gondolkoztak, csak Ők vonat helyett autóval tették volna meg Tata-Bp távot oda-vissza, és még egy hely pont akadt náluk számomra. A felutam kalandosra sikeredett (erről külön), és épp, hogy megérkeztem a megbeszélt időpontra. Az úton már mindenhol piros-fehér-zöld zászlók a buszokban, autókban, a pihenőkben szurkolók söröznek hiába fociláz van!!!

Fent Pesten aztán dugó dugó hátán, gondolom a buzizsúr (FÚJJJ!!!) miatt is, de hát azért 42 ezer embernek valahogy el kell jutnia Puskás Stadionba. A találkozó a "jegyüzéremmel" fél hétre volt megbeszélve a Stadion metró megállójához. Nagy erőkkel igyekszem oda mikor meglátom a rengeteg sárgába öltözött sápadt bőrű északit, akiket lelkesen kísérgetett a rohamsünök.

Ezzel el lehet vágni a tüntetők utánpótlás vonalát gondolhatja a sünelvtárs

Na, király. Amúgy békés népek ezek nem csináltak semmi extrát söröztek vigyorogtak jobbra balra. Türelmesen vártam, jegyemre ami meg is érkezett, de addig csak úgy hömpölygött a nép, akinek szerény becsléseim szerint kb. 65-70% túl volt a 10 sörén is. Ekkor már kezdtem megnyugodni, és már csak a miskolci kollégákat kellett felkutatnom, ami kis nehézségek árán is, de sikerült.

A stadionba a bebocsátás kritikán aluli volt mindenkit egyenként átmotoztak, és ezért annyira lelassult a beléptetés, hogy népek egymást taposták össze, a kisgyerekek alig kaptak levegőt, teljes káosz. A csapatok bemutatása után értünk csak fel szektorunkban. Pár percig csak ámultam, végre eljutottam egy válogatott meccsre a Népstadionba, ahol annyi nagy meccset játszottunk már. Telt ház, minden és mindenki nemzeti színekben pompázik hatalmas hangulat.

Miskolci kolléga

Nemsokára következtek a Himnuszok. A Borsodi jóvoltából megalkottuk a világ legnagyobb magyar zászlóját: az alsó karéj minden nézőjének bekészítettek a székére egy kis zászlócskát amit feltartva a világ legszebb élőképe jelent meg:

Kell ennél szebb???

Himnuszunkat 42 ezren énekeltük együtt, libabőr, felejthetetlen élmény, majd utána hatalmas szurkolás következett, a korán bekapott gól ellenére is. A játékunk finom szólva elég gyengécskére sikerült. Aztán jött Sanyi a második játékrészre, és egy kis harcosságot csempészett játékunkba. Ekkor jobban játszottunk már, s 79.-ik percben megtört a jég: 11-eshez jutottunk amit Huszti biztosan értékesített: hangrobbanás, szerintem Vecsésig hallatszott az önmagából kikelt szurkolók örömittas üvöltése!!! Mindenki a másik nyakában artikulálatlanul üvöltözik és mindezt 42 ezren viszik véghez. Majdnem összedől a sokat látott aréna, egyesek megkezdik a kordonok lebontását. Erre persze rögtön jönnek a biztonságiak, s egy lelkes szurkolóra igényt is tartanának. Na erre vagy 30-an ugranak segíteni neki, így már ki is alakul egy szép kis csetepaté közvetlen alattunk.

A narancssárga mellény ne tévesszen meg senkit, nem szemetet szednek

Aztán hamar helyre áll a béke senkit nem visznek sehova. Percek vannak hátra, nincs mese Dzsudzsiék már a győzelemre hajtanak, mi meg űzzük hajtjuk őket előre, s szinte belehajszoljuk Őket a vesztükbe...
13mp volt hátra (pont annyi mint svájcban a Magyar-szlovák derbin), mikor egy horvát-bosnyák belebotlik a labdába ami onnét a kapuba csordogál...
42 ezer ember néma csöndben maradt. Senki nem szólt semmit, mindenki jól tudta, ez a 2. helyünkbe kerülhet. Hosszú percek kellettek mire magunkhoz tudtunk térni, de elhinni még ma sem tudom, hogy lehet egy ilyen góllal kikapni...
Majd egyszer talán ránk mosolyog a szerencse (mondjuk most szerdán akár), addig is:
RIA-RIA-HUNGÁRIA!!!!
Hajrá fúk, soha ne adjátok fel!!!