2009. március 25.-e. Napsütéses tavaszi nap volt. Korán keltem fel, mert lemaradásom volt az "Utak számítógépes tervezése" című tantárgyból. Tanteremben kínlódtam a leadandóval, mikor megcsörrent a telefonom. Pé szobatársam hívott:
- Hallottad???- Mit? Nem, mit kellett volna?
- Meghalt Ocskay...
Pf...
Egyedül voltam a teremben , de hirtelen még nagyobb csend vett körül. Rögtön internetre fel, hátha nem igaz... De az volt.
Svájci vb jegyekkel a zsebembe, lassan nagyon lassan kezdett derengeni, 19-est nem láthatom soha életemben. Őt. Pont Őt nem. A magyar jégkorong ikonját, akiről felesleges számokban beszélni. Megtehetjük, de Ő annál sokkal többet jelentett, mindenkinek aki tudja mi az a magyar jégkorong. Mert az, hogy 210-szeres válogatott, hogy 16 VB-n játszott, ott 83 mérkőzésen 48 gólt lőtt, mellé adott 58 gólpasszt szinte nem mond el róla semmit. Az, hogy 9-szeres bajnok, soha de soha nem játszott más clubcsapatban mint a Volánban, megint csak kevés, vagy hogy többszörös gól-, és pontkirály...
Svájci vb jegyekkel a zsebembe, lassan nagyon lassan kezdett derengeni, 19-est nem láthatom soha életemben. Őt. Pont Őt nem. A magyar jégkorong ikonját, akiről felesleges számokban beszélni. Megtehetjük, de Ő annál sokkal többet jelentett, mindenkinek aki tudja mi az a magyar jégkorong. Mert az, hogy 210-szeres válogatott, hogy 16 VB-n játszott, ott 83 mérkőzésen 48 gólt lőtt, mellé adott 58 gólpasszt szinte nem mond el róla semmit. Az, hogy 9-szeres bajnok, soha de soha nem játszott más clubcsapatban mint a Volánban, megint csak kevés, vagy hogy többszörös gól-, és pontkirály...
Az viszont, hogy halála után ezrek gyászoltak, mécsesek égtek a csarnokokban (legyen az kézilabda vagy jégkorong csarnok), a fórumokon érződött a tehetetlenség, a mély fájdalom, az hogy az NHL hivatalos honlapján vezető hírben írtak Kiscsicsóról, az hogy a MAGYAR-szlovák ellentétet félretéve a szlovák jégkorong szövetség magyarul (!!!) írt nyílt levelet a magyar kollégáinak, az, hogy a feljutástól hazai pályán elütött japánok szövetségi kapitánya sajnálatát fejezi ki az EBEL összes csapatával egyetemben, az hogy a nemzeti csapatban soha senki nem viselheti a 19-est, sőt, egyik magyar klubban se fog senki játszani mezszámában a bűvös 19-esben...
Az, hogy a fehérvári jégcsarnok már a nevét viseli, ugyanúgy mint szeretett csapata is felvette nevébe a 19-et...
Ezek mutathatnak rá sportolói, és emberi nagyságára, pótolhatatlanságára, halhatatlanságára...
Kevesebbek lettünk mióta elment, egy jelenkori hős távozott...A nemzet 19-ese: ifj OCSKAY GÁBOR
Napokban zajlik a róla elnevezett emléktorna, és napokban hallottam először Fankadeli számát is, melynek a végét már csak homályosan tudtam követni...
Nekem mindig lesz hely a falamon a róla készült emlékposzternek.
Én mindig őrizni fogom a Nemzeti Sport 2009. március 26.-i számát, és emlékét...
RIP ifj OCSKAY GÁBOR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése