Vad Kelet-en II

Kontrollvé

Azért választottam ezt az egyetemisták által oly sokat használt, és módfelett kedvelt billentyűparancsot, mivel ezt a bejegyzést már réges-rég meg kellett volna ejtenem. Utazzunk vissza az időben egészen a Pataki konklávéig. Egy kis segítség, na, ha mindenki sikerrel vette az időutazást hajrá!!!

Nos a pápa miután elcsórta a táskám, benne a farmerommal (csak tudnám ezt kinek fogja meggyónni??), érkeztem meg egy műanyag gyümölcsös ládával a kezemben (melyben a maradék cuccaim voltak) Sátoraljaújhelyre. P barátoméknál volt szállásom, ahol pénteken próbáltuk kipihenni az előző este fáradalmait.

Szombat reggel egy kis túrára adtuk a fejünket, és megnéztük a Szár hegyen található kálváriát. Ezt 1936-ban országos összefogással építették (a mai napig bővítik), és 14 stációból áll, emléket állítva az elcsatolt országrészek előtt. Az oszlopokon minden egyes elcsatolt vármegye címere szerepel, alatta pedig egy idézet. Sajnos mivel a technika csődöt mondott kezembe megörökíteni nem tudtam sem a stációkat, sem pedig a gyönyörű panorámát. Enyhén kaptam @gyf@szt...

Délután kipróbáltuk a vadi új bobpályát, ami mellesleg Közép-Európa leghosszabb pályája. Először kicsit para, aztán másodszorra lehet szaggatni. Olyan érzés minta egy szőnyegen száguldanál kb. 50-55 km/h-val. A legjobbak azonban a visszafordító kanyarok amiket rutinosan egy-egy nagyobb fa elé szerkesztettek fel, így az ember robog ezerrel a fa felé aztán az utolsó pillanatban hopp kanyar!!!

Este salakmotort néztünk,majd ellátogattunk a T-boy nevű egységbe. P nem volt itt már vagy 5 éve, így telefonon kért információt a helyről, hogy biztosan ne késsel távozzunk a hátunkba. Mivel az engedélyt megkaptuk, így elindultunk bőszen sörért. Mikor már célegyenesben éreztük magunkat és éppen léptünk volna be a helyiségbe, akadályba ütköztünk. Egy üveg kalitkába kerültünk (legalább tudom már mit érezhetett Eichmann a perén), és mindenki minket bámult, én meg bőszen rángattam az ajtót. Aztán leesett, hogy ez csak a másik oldalról nyílik azon pedig épp azon röhögnek, hogy a hülye gyerek hogy rángatja az ajtót. Miután mindenki kiszórakozta magát rajtunk, az egyik alkesz megszánt minket és bebocsátást nyertünk a világ legjobban őrzött krimójába. Belépve Kárpátia feldolgozást játszó zenekarra tomboltak a helyi fiatalok (minket kivéve). Mi egyelőre kivártunk egy sörrel a kezünkbe a csocsó asztalnál. Aztán jött a többi... Ekkor már módunkban állt bentről is megfigyelni a beléptető rendszert működés közben, ugyanis épp egy helyi buckalakó próbált bebocsátást nyerni. Sikertelenül...

Másnap jött a lényeg. P-t elkísértem a Füzérkupára, ahol a helyi megyei III-as csapatok mérték össze tudásukat. Megérkezésemkor épp a partjelzőt rúgták agyon labdával, majd ketten sikeresen le is fogták a heves hátvédet, miután megindult a zászlós emberke felé. Na, mondom ez biztos piros lap. Hát nem, sárgát sem kapott. A pálya teknő alakú volt, ezzel is segítve a szélsők játékát mivel így könnyebb beadni a lasztit. Aztán jött P-ék meccse, majd mielőtt kikaptak volna, levonultak a pályáról... Hm jó taktika!

Itt már helyre ráztam a technikát jöjjenek a képek!!!


A meccs szünetében elsiettem pár képet csinálni a várról.
Itt követtem az arany szabályt:
- Hegyet alulról
- Templomot kívülről
- Kocsmát belülről

Szóval nem másztam fel a várhoz időhiány miatt. De egy nálam sokkal okosabb ember egyszer azt mondta, ha felmennél nem is látnád!!! Lentről sokkal szebb!!! Szóval ezek miatt is lent maradtam inkább, bár a meccset biztos jobban láttam volna fentről. Íme a Fűzéri Vár:

Másnap indultam haza, így véget értek kalandozásaim a vad keleten. Pestig Pé húgával, és négy kis gyerkőcével utaztam így nem unatkoztam egy percet sem. Tanulság?? Aki nem akar unatkozni vonaton, vigyen magával legalább négy 8 éven aluli egyént, a siker garantált!!!