Bánya

Nos az egész úgy kezdődött, hogy eltévedtem, vagyis rossz fele indultam. De ne siessünk ennyire előre. Ez a kis túra a szomorú végkimenetelű magyar-svéd meccs előtt történt, mikor is úgy gondoltam, hogy mivel egyedül kell felmennem Tatáig, útközben beugorhatnék a Majki Remeteségbe. Na nem egy imára, hanem pár fényképre meg feltérképezni a placcot. A kolostorban kamanduli rend néma remetéi laktak. Minden rendeben is ment, Oroszlányból kifele menet Tata felé jobbra kanyar, aztán már csak a táblákat kellett követnem. Ezek után egy kavicsos útra kell rátérni, majd nem az étterem parkolójában megállni, hanem tovább jobbra fel. Na ott van az épület együttes.
Ezerrel megyek a jegypénztárhoz:
- Egy belépőt kérnék!
- Rendben legközelebb, úgy 3/4 óra múlva lehet bemenni!
Hm, mi fene, visszatértek partiznak a néma remeték, vagy mi???
- Hogyhogy nem lehet bemenni? - kérdem én.
- Mert csak a tárlatvezetővel lehet, és Ő csak akkor kezdi a műsort.
Király akkor feleslegesen jöttem, annyit azonban sikerült elérnem, hogy pár képet csinálhattam az épületekről:





Semmi baj, majd jövőre. Fel a motorra irány Tata, legalább nem kell sietnem. Ebben a tudatban indultam el Csákvár felé (pont ellentétesen Tatának). Nem jutottam messze, mivel egy igen szimpatikus táblába botlottam:


Fék, jobb kanyar. A bányához vezető út elhagyott épületek között vezetett. Nyomom a csengőt mint a süket, abban bízva, hogy itt nincs tárlatvezetés, mert arra nincs időm. Nagy nehezen előkerül az "emberem", közli nagyon szimpatikusan, hogy nyugodtan menjek körbe egyedül (bár van idegenvezetés).
Na ez a beszéd, s megrohantam rögvest a bányát. Először batár nagy gépekbe botlottam, majd egy kisebb tárnába mentem (dacolva a veszélyekkel), és megtekinthettem a különböző fejtési módokat. Az udvaron parkol a géppark egy része (ha ezt Pé barátom láthatná):










Épp ezeket bámulom, mikor megérkezik vendéglátóm, majd szóba elegyedünk. Kiderül, hogy a bányát 2004-ben zárták be, mert az orosz szén olcsóbbnak bizonyult. A szenet a bányából Oroszlányba szállították csillékkel 19 km hosszú pályán. A fejtés 230 m-re a föld alatt zajlott, és a bányát seccperc újra be lehetne üzemelni. Közben vészesen fogy az időm, jelzem neki is, hogy bármennyire is érdekel e téma, azért a válogatott meccs az válogatott meccs. Angolosan távozom, majd most sietősebben távozok Csákvár felé. Lassan, de biztosan kezdett gyanús lenni, hogy nem biztos, hogy jó irányba haladok. Egy közúti tábla ebben a hitemben meg is erősített nemsokára. Ekkor következett be a nagy hátraarc. Így rövid időn belül másodszor is sikerült megcsodálnom a nagyon dekoratív bánya csalogató táblát.