Zsiga bácsi szilvaaszalója

A lényeg 1:30-nál kezdődik, és úgy kb. 4:00-ig tart. Ehhez, azt hiszem nem lehet, és nem is kell semmit hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy Isten éltesse az öreget, persze ha még él szegény...
Sajnos nem tudtam belinkelni így a linkre kattintva lehet behozni az mtv videótárát, ahol kis türelem segítségével lehet megnézni Zsiga bácsit:
Kerekek és lépések 19. rész: A beregi Tiszaháton
Érdemes...

Miből lesz a cserebogár?

Mindig minden szinten fontos a jó utánpótlás. Szerencsére a jégkorongban úgy néz ki nincs hiány. A képen a magyar utánpótlás egyik nagy reménysége látható, aki kellően átérzi a hoki szellemét.
A videón a New York Islanders utánpótlás edzése látható, amint a TV-ben látottakat próbálgatják a jövő nagy reménységei. Az Islandersre rá is fér az erősítés, hiszen a felnőtt csapat csak 15-dik a 30 csapatból a verekedéseket illetően. A gyerekeket nagy valószínűséggel Colton Orr "játéka" bűvölhette el, aki (mint a neve is mutatja) felettébb szereti rendezgetni ellenfelei orrszerkezetét.

szólj hozzá: Hokis verekedés kicsiben

Amazon

Először is kezdjük a szó jelentésével. Röviden annyit tesz, hogy "harcias, férfias nő". Nos ha egy kicsit jobban bele szeretnénk mászni a dologba akkor az amazonok görög mitológiai alakok, akik harciasságukkal, erős testalkatukkal, befont copfúkkal és levágott jobb melükkel vívták ki a történelem megbecsülését. A jobb mellüktől azért szabadultak meg, mivel így könnyebben tudtak az íjjal bánni. A mitológia szerint (aminek úgye elvileg van egy kis valóságtartalma) férfiakkal csak akkor érintkezhettek, ha a cél a fajfenntartás volt. Azonban ezzel az opciós lehetőséggel csak azok a nők élhettek akik már legalább egyszer öltek embert (hát szerintem előbb utóbb mindenkit rávenne a lelkivilága a dolog érdekében). Ha megvolt az első gyilkosságunk, jöhetett tehát az első szexuális élmény is, azonban, ha a "végeredményként" egy fiút sikerült összehozni jöhetett a következő gyilkosság ( a férfi partner további sorsáról nincsenek információk). Az amazonok következetesen minden fiú gyermeküket kirakták a Tajgetoszra, vagy ami épp közel esett hozzájuk. Arrafelé tehát minden babakocsi rózsaszín metált fényt kapott, és a kék rugdalózó sem volt divat. Baba-mama torna helyett baba-mama-karate, védőoltás helyett védőfelszerelést kaptak a babák, cumi helyett fogvédő. Még az első nyíl megkapása lehetett cinkes: ne örülj kislányom inkább vágd le a jobb melled.
Na térjünk vissza a jelenbe, ahol is megtalálták az amazonok egyik leszármazottját. Elizabeth Lambert aki a texasi főcsoport iszapbirkózásának győztese, és ösztöndíjjal került a New Mexico női focicsapatba. Ahol is komoly munkát végez:



Két dolog merült fel bennem az eset kapcsán: hogy a pi..ba nem állították ki a kis Elizabeth-et, a másik pedig, hogy ki vagy mi húzta fel ennyire? Erre próbáltam néhány lehetőséget felvázolni:
- megjött neki
- nem jött meg neki (mármint az ösztöndíj)
- rájött, hogy a barátja megcsalja az anyjával (rosszabbik esetben az apjával)
- import magyar csokit kapott
- rájött, hogy Izaúra nem is vak
- elfogyott a kedvenc szemspirálja
- kotta részeg

- elgurult az a fránya gyógyszer
- kedvenc játékosa a jó öreg marco materazzi
- lehet, hogy magyar, és olvasta imre kertesz szülinapi interjúját (ebbe két irritáló dolog van: amit nyilatkozott, meg hogy megélte a 80. szülinapját).

Testközelből

Már régóta esedékes volt a magyar jégkorong válogatott újabb fellépése, mely szerencsére nem is oly messze került megrendezésre tőlünk, nevezetesen Fehérváron. Mi sem egyszerűbb, jegyeket kell szerezni, és indulás. Ilyenkor jönnek jól az egyetemi barátaink, akik Fehérváron laknak, és nem mellékesen nagy Alba Volán szurkolók. Nos ezeknek a feltételeknek maradéktalanul,csak K. felelt meg így vele vettem fel a kapcsolatot. K. készségesen rendelkezésemre is állt, és szerzett jegyeket a horvátok elleni meccsre. Egy rövid de annál durvább fehérvárcsurgói kis pince buli után érkeztem meg Fejér megyei székhelyre.
K. az állomáson várt, majd jobbnak láttuk, ha az autót letesszük. Így K.-éknál autó le, pálinka fel (ami a későbbiekben nagy szerepet fog játszani a szurkolási intenzitásunkban). A csarnokhoz megérkezve beszereztük még a szurkoláshoz nélkülözhetetlen utolsó kellékünket: egy doboz sört fejenként. Miután eme bonyolult műveletet is megoldottuk, következett a nap első meccse, az olasz-szlovén. Mivel K.-nak és baráti társaságának névre szóló helye van, így meglehetősen jó helyről nézhettük a meccseket. Mondhatni testközelből. A harmadok elejét sajnos rendszeresen lekéstük mivel akkor szereztük be a következő játékrészre szükséges mennyiségű, és minőségű folyadékot (meg persze a mellékhelységet is látogatnunk kellett). Nos mire vége lett az első meccsnek, mi már megfelelő állapotba kerültünk a szurkoláshoz, és a pálinka muníciónk is jelentős veszteségeket szenvedett. Elérkezettnek láttuk az időt a magyar meccs előtt, hogy az addig megszokott 1 per 1-es taktikánkat felhagyva, váltsunk és az 1 per 2-es felállást részesítsük előnybe, ezzel jelentős sorban állást tudtunk megspórolni a sörökért.
Így már, teljes lelki nyugalommal várhattuk a meccset: sör, pálinka, és persze frissen elvégzett kisdolog. A meccs előtt igazán beleadtak mindent a szervezők lézersó, majd a beérkező játékosok kis kölykök és tűz kíséretében érkeztek meg. Persze csak a magyarok, szegény horvátok csak statisztaszerepet kaptak. Szerencsére ez a meccsen is folytatódott, és fölényes magyar győzelem következett: a végén 7-1-et mutatott a javunkra az eredményjelző. Na nézzük meccsen készített képeket:

Buli van

Itt épp az első gól ünneplése folyik

Elkaptuk a medvét, nem volt kis munka...

Utánpótlás meccs a szünetben

Akcióban a minikapus

Ez már Szuper Levi

Ez meg Hete

Újabb buli

Kézfogás az ellenféllel

Egy-két szó essen azért a játékosok teljesítményéről. A tornát az új vezetőedző az amerikai Ted Sator a fiatalok kipróbálásának szentelte elsősorban. Az eredményekből is kitűnik, hogy a fiatalok nem vallottak szégyent. Sőt Hegyi, Kiss és Sofron is parádézott nem beszélve a ketrec előtt munkálkodó Hetényiről. Van tehát jövője a magyar jégkorongnak, és ha mostani A csoportot megjárt klasszisok (akikben a szakemberek még 2 évet látnak) átadjak azt a temérdek tapasztalatot amit eddig sikerült felhalmozni, akkor nagyon is optimisták lehetünk. A másik nagy kérdés persze az volt a tornán, hogy mit játszunk a szlovénokkal ugyanis a jövő évi szlovéniai Divízió I-es vébén ők lesznek a fő ellenfeleink. Nos, ami igaz az igaz, a torna záró napján 3-1-es vereséget szenvedtünk a szlovénoktól. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik azonban az is, hogy meglehetősen kiegyenlített meccsen a vége előtt 3 perccel kaptunk egy eléggé megkérdőjelezhető gólt 1-1-es állásnál, amiből nem kis vita keveredett. A meccs képe alapján azonban nem lehet panaszunk. Egyébként csak halkan jegyzem meg, ha netán sikerülne kivívnunk a csoport elsőséget Ljubljana-ban, akkor az A csoportos vébé amire ugye feljutnánk, az északi "szomszédainknál" (szlotákia) kerülne megrendezésre, vagyis ha úgy nézzük magyar földön...

Tour de France 1940

Aki ismer, az tudja, hogy nagy sportrajongó hírében állok. A következő kép egy igazi kuriózum. Az 1940-es tuor-ról való. Amikor a sportot még nem rontotta el a pénz szaga, a média nem loholt a versenyzők nyakán a kamerás motorokkal, autókkal, és a legfontosabb: a dopping esetektől sem bűzlöttek a versenyzők. A képen a német nemzeti válogatott látható, akik hosszú felkészítés után indultak a nagy megmérettetésen. Bal elől, a szökésben lévő Lance Armstrong papája látható, amint tetemes előnyre próbál meg szert tenni (beépített ügynökként próbált meg rájönni, a németek csapattaktikájára, de mivel túl gyorsan tekert, lebukott).

A kép a rajt utáni pillanatokat örökíti meg, ez jól látható abból , hogy senki nem viseli még a sárga trikót, valamint abból is, hogy a mezőny nagyon egybe van még. Érdemes megfigyelni az akkori kerékpárokat a maiak tükrében, egy sebességes, könnyített váz, valamint diszkréten felfelé ágaskodó kormány, ami gerincet igyekszik megóvni a nagyobb terheléstől. Az már a képen is kitűnik, hogy mennyire adnak a biztonságra, bár a sisakok aerodinamikailag elmaradnak a maiaktól, elnyűhetetlenségük megkérdőjelezhetetlen. A németek csapatmezén is látszik, hogy itt nem a szponzorok feltüntetésén van a hangsúly, hanem a csapategységet szerették volna kihangsúlyozni. A másik nagy különbség, hogy a versenyzők a rajtszámot nem a mezükön viselték, hanem a nyakukban található bilétán. A versenyzőket már akkor is tömegek várták Párizsban, hatalmas ünnepséget csaptak a francia fővárosban, a bevonulásuk sokaknak emlékezetes maradt.
Szóval ha netán legközelebb tuort nézünk, ezek tükrében értékeljük a látottakat, vagyis hogy mekkora fejlődésen esett át a technika, és becsüljük a régmúlt versenyzőit is, hogy dopping nélkül képesek voltak letekerni a távot.

Veszélyben a demokráciánk (még mindig)

Baj van. És a baj nem kicsi. Hatalmas csapást mérnek a magyar a demokráciára. Beszüntetik a sláger, és a danubius rádiót. Ezt nem tehetik meg. Olyan országban én nem akarok élni, ahol ez előfordulhat. Én minden reggel szeretném hallgatni a borost meg a bocsit, hogy szolgálják ki a hatalmat, hogy mossák tisztára az agyamat. Mert ők nem nyalnak be a hatalomnak, teljesen semlegesek. Ők inkább gyűjtöttek a cünami áldozatainak, sem mint a székelyföldi árvíz sújtottaknak. Mi ez ha nem semlegesség, ha székelyeknek gyűjtöttek volna az már nacionalizmus lett volna, na ők aztán nem ilyenek. Vagy a kedvenc poénom mikor egy motoros halálán poénkodtak! Mekkora volt, hatalmas. És a feledhetetlen road show-k ahol a kedvenc zenekaraim léphettek fel, mind mind életem részévé vált, s őket akarják betiltani. Őket akik soha nem emelték fel szavukat, ha például rendőrterror volt, vagy az öszödi beszédre is csak immel-ámmal reagáltak, soha nem lázítottak, soha nem keresték a teljes igazságot, soha nem emelték fel szavukat magyarságot ért igazságtalanságokért (pl nyelvtörvények) soha nem tanítottak minket dicső múltunk egyetlen porszemére sem. Reklámozták viszont a multikat, a pepsi szigetet, száguldoztak a palik lacikával, meggyalázták a Szent Koronát, támogatták a vad kapitalizmust a libelarizmust. Azzal teljesen egyetértettem, hogy beszüntették a Pannon rádiót, amely csak magyar zeneszámokat játszott. Ki kíváncsi a sok ismeretlen arcra. Na de hogy őket? Hogy visszanyal a fagyi. Sok társammal együtt az utcára szeretnék vonulni én is. Tiltakozni az igazomért. Értük. Csak hát lali király azt mondta, hogy aki utcára megy véleményt nyilvánítani az rossz, csőcselék, akkor most mi van? Már csatlakoztam minden őket támogató fórumhoz, az iwiwről nem is beszélve. Minden reggelem stresszben élem, hallom-e még őket?És akik utána jönnek? Azok is ugyanilyen színvonalasak lesznek vajon? Ők is benyalnak majd a hatalomnak, ők is tudják majd vajon így mosni az agyamat, az ország tényleges baj(n)airól elvonni a figyelmet, remélem ők sem játszanak majd igazi magyar zenéket csupán republicot (kedvenc pártom kedvenc zenekarát), meg padödőt. És remélem ők is tartanak majd ingyenes nagy koncerteket.
Engem abszolút nem érdekel, hogy igazságtalanul tartanak fogva 16 embert, minden joguktól megfosztva bizonyítékok nélkül. Azt is nagy ívből lesz@rom, hogy a felvidéken élő magyarokra milyen nyelvtörvényt szabtak ki, és hogy ezen felbuzdulva már az ukránok is szervezkednek. Az is hidegen hagy, ha verik a magyart délvidéken, vagy cigányok lincselnek idős embereket, vagy ha halálra vernek egy csángóközi magyart egy DAC-slovan meccsen. Nem érdekel sem Horák Nóra esete, sem Szögi Lajosé. És, hogy politikusaink már ellopták az országot, na ez nevetséges, és korrupció sincs. Csak őket könyörgöm őket ne tiltsák be!
Viccet félretéve: MUHAHA, MUHAHA :D :D
Az a sok igazságtalanság ami felett elsiklottak, amit elgörbítettek most velük is megeshet????
Megint csak: MUHAHA, MUHAHA :D :D
Bízom benne, hogy oda kerülnek ahol a helyük van: az utcára vágó pityu mellé (remélem azért tüntetéseken nem fognak majd feltűnni)!!! De cseppet sem lepne meg, ha minden maradna a régiben...
De ha esetleg ajánlhatok valamit:

szentkoronaradio.com

Azoktól akik a danubius rádiót hallgatják szeretnék bocsánatot kérni, biztos balázs is jól csinálja, ő messze híres a "hallgatószeretetéről".

Farkasoló

Mi is az a farkasoló? Nos, a XXI. század embere rögtön rávágja: írd be a gugliba aztán majd kidobja! Ühüm, és ha a fenomenális nélkülözhetetlen okostojás gugli sem segít akkor mi van? Na akkor jövök én a képbe, mert én már rájöttem!

Minden ott kezdődött, hogy beiratkoztam angol nyelvi kurzusra. Muszáj, mert nyelvvizsga nélkül nincs igazi diploma ugyebár (gyakran kell elbeszélgetni a fákkal, hogy gyorsabban nőjenek, és az egzota fák ugye csak angolul, esetleg németül értenek). Szóval hétfőnként sztudentkedek, majd a következő 6 napban próbálom feldolgozni az ott ért hatásokat. Napokban azonban arra az elhatározásra jutottam, hogy (akárcsak Kossuth a börtönéveiben) angol szöveget fordítok. Mi sem egyszerűbb beírom a szakfordítóba a neten kiadja behelyettesítem aztán kész. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezzel a taktikával akár egy szót is meg tudok jegyezni óránként, ha az nem túl hosszú.
Letöltöttem tehát a világhálóról egy számomra szimpatikus szöveget. Ezidáig stimmelt is minden. Aztán elkezdtem tolni a szavakat a fordítóba, egy sorral végeztem is egy óra alatt. Kapóra jött öcsém, aki már vagy nyolc éve speakel angolul. Így már kevesebb szót kellet begépelnem a fordítóba. Sőt, öcsém arra is rámutatott, ha a megfelelő rubrikába a megfelelő beállítást választjuk, akkor ki is lehet mondatni a géppel az adott szót. Nos ekkor már elkezdtem komolyabban tanulmányozni az oldal paramétereit. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy nagy valószínűséggel, ezt az oldalt is pihent agyú egyetemisták szerkeszthették. Alapozom ezt arra, hogyha az ember olyan szót gépel be a rendszerbe, amit nem ismer akkor a következő mondat jelenik meg (mondjuk az általam keresett szavaknak valóban nincs értelme):
"Vagy ha semmi nem segít, akkor tessék minket feljelenteni."
Na már most, ha az ember erre ráklikkel, akkor a feljelentőgép üzemmódban találjuk magunkat ahol aztán az ember kénye kedve szerint lehet anyázni gyalázni, fikázni (mintha egy focimeccs kellős közepébe csöppenne az ember)! Na ha jól kianyáztuk magunkat akkor begépeltethetjük a szöveget és nyomkodhatjuk a TV-t (amire heves tiltakozással válaszolnak). Nekem a következő szösszenetet sikerült összehoznom:



De tegyük fel, minden rendben megy, vagyis a gép ismeri a keresett szavunkat. Ekkor az alapfelállás lép életbe: talált szavak + kiejtés jelenik meg. Így ügyeskedtünk öcsémmel a lefordítandó szöveg esetében, amikor is elérkeztünk a kulcsszavunkhoz:
"will".
Ezt begépelve rögtön megkapjuk a magyar megfelelőit. Eddig nincs is semmi érdekes, de lejjebb megtalálható a másik keresett szavunk is. A farkasoló. A willy mellett található. A fütyi, a kuki, és a hímvessző társaságában. Ezeket a szavakat persze a gép készségesen ki is mondja (ellentétben mondjuk a felette hárommal ácsorgó vedeléssel szemben, azonban ebben az esetben elnézést is kér, teljesen korrektül a gép). Na erre öcsém is elég hamar rájött, és elkezdte mixelni a szavakat: fütyi-kuki-fütyi-hímvessző stb. stb. . Na szóval így angolozunk mikor anyukám megjelent a szobába. Öcsémnek persze annyira megtetszett, hogy teljesen belefeledkezett a helyes kiejtésekbe, és nyomatta ezerrel, mire jött a jogos kérdés:
- Ti mit csináltok?
- Semmit angolozunk!
Hát, biztos hihetőnek tűnt, de öcsém akkora örömét lelte benne, hogy senkinek nem volt szíve lelőnie kedves kis játékát.
Szóval lehullt a lepel a farkasolóról. Remélem mindenki okosabb két szóval (willy = farkasoló), és a fütyi, hímvessző, helyes kiejtésével...
Ha nem tessenek gyakorolni, ahogy ezt oly sokszor hallhattuk a dicső alma materünkben...

Enédzsel

Sokak nagy örömére októbertől kezdetét vette a világ egyelőre (nagyon nyomul az orosz liga a KHL) legerősebb jégkorong bajnoksága, az NHL. Még mindig nincs magyar játékosa a ligának, de Hári János erősen vajaz erre a posztra. És miért ez a legerősebb bajnokság? Egyszerű van pénz, és vannak nézők, meccsenként akár 20 ezren is bezsúfolódhatnak egy-egy csarnokba. Ehhez hozzá jönnek azok a szabályok amelyek a látványosabb, keményebb játékot részesítik előnyben, és persze az alapszakaszban elmaradhatatlan verekedések. Összegyűjtöttem egy kis csokrot az eddigi idei termésből, olyan ütközéseket, amik megosztják a hozzáértőket is, hogy szabályos volt-e vagy sem. Az európai hokiban ezek több meccses eltiltást vonnának maguk után. Azért azt érdemes megnézni, hogy a csapattársak rögtön kezelésbe veszik az elkövetőket:

Nálam egyértelműen ez viszi a pálmát, pláne, hogy még csak felkészülési meccset játszottak

Ez pediglen a kakukktojás, itt csak a résztvevők NHL-esek

Az igazmondó cigány esete

Egy kis korrekcióval kell kezdenem, mivel az nem cigány, hanem roma. Ezzel a lendülettel javasolnám is a az OCÖ (Országos cigány Önkormányzat) beszüntetését, mivel felettébb rasszistának ítélem az elnevezésüket. Elnökük ellen ezt a feladatot tűzte ki célul a Vám és Pénzügyőrség, valamint a kecskeméti ügyészség is a nyomukban van. Szegények, őket mindenki csak üldözi...
A másik fele megint Canada-ban van, persze dolgozni mentek. Valószínű havat akarnak lapátolni, ott hosszabb a szezon.
Egyes győzikék aztán megint késeltek, ezúttal beérték egy főiskolással.
Ezek a szokásos hírek, semmi extra. Na de a következő videó, ez nem illik a képbe:



Felettébb őszinte. Ezt biztos sokat gyakorolhatta, vagy súgtak neki. Amit mi is sejtettünk, az most beigazolódott. Azt a keveset is kivetik magukból. Értem én.

Vaspapucsosok Acélvárosban

Imádom a salakmotort. Honnan ez a nagy szeretet? Még minden 511ben kezdődött, na nem időszámítás után vagy előtt, hanem a kollégium 5. emeletén. Ott ahol Pé-vel tengettem napjaimat az elmúlt évben. Voltam ugyanis annyira lojális, hogy engedtem neki, hogyha adta a tv a salakmotor GP-et akkor azt néztük. Eleinte nem nagyon tetszett, aztán kezdtem jobban figyelni, milyen is az a salakmotor? Elsősorban Lengyelországban és a britteknél kedvelt sportág. Egy-egy nagyobb versenyen tízezrek szurkolnak a helyszínen, akár egy focimeccsen: görögtűz, zászlók sör stb. stb.. A motorokról annyit érdemes mondani, hogy 500 ccm-esek, metanollal mennek, nincs váltó, és a féket is feleslegesnek találták. 120 km/h körül mennek be a kanyarba fék nélkül... Egy motor ára 2,2 millió jó magyar Forintnak felel meg. Egy tehetősebb versenyzőnek 6-7 motorja is lehet.

Egy jó tanács, ha elkezdesz salakmotort nézni feltétlenül válassz kedvencet. Nekünk egyértelmű volt a választásunk: Emil Sayfutdinov. Minden megvan benne, ami egy fiatal salakmotoroshoz kell: tehetséges, szemtelen és erőszakos! Egy állat. Bár a hétvégén a GP összetettjében visszacsúszott a harmadik helyre, Őt tartják a jövő emberének. A magyar kedvenc: Józsika. Vagyis Tabaka József, aki tavalyi súlyos balesete után (miután elesett szinte elütötte a mögötte érkező) tette a számomra roppant szimpatikus kijelentést:

"A lányok babáznak, a fiúk fociznak, a férfiak pedig motoroznak".
Magyarországon a salakmotor egyértelműen a keleti régióra korlátozódik. Vagyis Pé-ékhez, így hamar megérlelődött bennem az elhatározás, hogy egyszer lemegyek hozzájuk egy versenyre. Nos erre egészen a múlt hét végéig várni kellett. De ami késik...
Szóval addig fajultak a dolgok amíg megint Sárospatakon találtam magam. A program a szokásos volt: megérkezés, foci, sör. Másnap át Sátoraljaújhelyre, majd szombaton irány Miskolci Népkerti Speedway Aréna. A hangulat egy focimeccsre emlékeztetett, azt leszámítva, hogy itt nincs vendégszektor, és nincs harc a táborok között. Mivel Páros EB volt ezért, szép számmal érkeztek vendégszurkolók (elsősorban lengyelek). A verseny rangosságát mutatja az is, hogy itt volt az egyéni világbajnok Kafurov, valamint a csapat VB-n bronzérmes Laguta is. A bevonulás zenei aláfestés mellett füstbombák görögtüzek, valamint pénztárszalagok kísérték. Amelyik versenyző látott még a füstbombáktól, azt fejbe dobták egy pénztárszalaggal. Néhány lopott képet is berakok:



Jöjjenek a sajátok:

A szabályok szerint minden nemzet 3-3 főt nevezhetett és Őket cserélgethették tetszés szerint. A mieinket a Magosi, Szatmári, Tabaka hármas képviselte. Aztán elkezdődött a verseny, felbőgnek a motorok, tolakodás a kanyarban, szórják a salakot az arcodba. Negyedik futamban jönnek a magyarok, zúg a RIA-RIA, ugrál mindenki, mikor az élre áll Magosi, s ott is marad. Jól kezdődik számunkra a verseny, ahol nívós mezőnyben egy dobogós hely is felért volna egy kisebb fajta csodával. A tetőpont a 13. futamban hágott a tetőfokára, amikor is kettős magyar siker született!!! Az aréna az utolsó körben majd felrobbant mindenki kiabált, ugrált rázta az öklét!
Jöjjön pár kép a versenyről:

Némi meglepetésre az első helyet a csehek szerezték meg (vagyis inkább Dryml testvérek), akik a megszerezhető maximum pontból csupán egyet vesztettek. A második helyre az oroszok futottak, be a harmadikra, nos ez csak az utolsó futamban dőlt el. Ahol is a magyar, és a lengyel csapat csapott össze. Az esélyeink egészen az első kanyarig jók voltak. De akkor sajnálatos módon Szatmári elesett s magával sodorta az egyik lengyelt is. Az esés annyira súlyosnak bizonyult, hogy a magyart kórházba kellett szállítani. Az egész nem messze tőlünk történt:

Később kiderült, hogy nincs maradandó sérülése Lacinak. A versenyt elveszítettük, mivel Magosinak egyedül (Szatmárit még ki is zárták, így Tabaka nem ugorhatott be a helyére) kellett volna nyernie, de a két lengyel mellett ez nem sikerült. Az eredmény így is figyelemre méltó, 4. hely.
Először voltam, de remélem nem utoljára salakmotoron, a hangulat egészen egyedi: a metanol szaga, a pár méterre előtted elzúgó motorok, a repkedő salakdarabok, és persze magák a futamok. Durva na...

Bánya

Nos az egész úgy kezdődött, hogy eltévedtem, vagyis rossz fele indultam. De ne siessünk ennyire előre. Ez a kis túra a szomorú végkimenetelű magyar-svéd meccs előtt történt, mikor is úgy gondoltam, hogy mivel egyedül kell felmennem Tatáig, útközben beugorhatnék a Majki Remeteségbe. Na nem egy imára, hanem pár fényképre meg feltérképezni a placcot. A kolostorban kamanduli rend néma remetéi laktak. Minden rendeben is ment, Oroszlányból kifele menet Tata felé jobbra kanyar, aztán már csak a táblákat kellett követnem. Ezek után egy kavicsos útra kell rátérni, majd nem az étterem parkolójában megállni, hanem tovább jobbra fel. Na ott van az épület együttes.
Ezerrel megyek a jegypénztárhoz:
- Egy belépőt kérnék!
- Rendben legközelebb, úgy 3/4 óra múlva lehet bemenni!
Hm, mi fene, visszatértek partiznak a néma remeték, vagy mi???
- Hogyhogy nem lehet bemenni? - kérdem én.
- Mert csak a tárlatvezetővel lehet, és Ő csak akkor kezdi a műsort.
Király akkor feleslegesen jöttem, annyit azonban sikerült elérnem, hogy pár képet csinálhattam az épületekről:





Semmi baj, majd jövőre. Fel a motorra irány Tata, legalább nem kell sietnem. Ebben a tudatban indultam el Csákvár felé (pont ellentétesen Tatának). Nem jutottam messze, mivel egy igen szimpatikus táblába botlottam:


Fék, jobb kanyar. A bányához vezető út elhagyott épületek között vezetett. Nyomom a csengőt mint a süket, abban bízva, hogy itt nincs tárlatvezetés, mert arra nincs időm. Nagy nehezen előkerül az "emberem", közli nagyon szimpatikusan, hogy nyugodtan menjek körbe egyedül (bár van idegenvezetés).
Na ez a beszéd, s megrohantam rögvest a bányát. Először batár nagy gépekbe botlottam, majd egy kisebb tárnába mentem (dacolva a veszélyekkel), és megtekinthettem a különböző fejtési módokat. Az udvaron parkol a géppark egy része (ha ezt Pé barátom láthatná):










Épp ezeket bámulom, mikor megérkezik vendéglátóm, majd szóba elegyedünk. Kiderül, hogy a bányát 2004-ben zárták be, mert az orosz szén olcsóbbnak bizonyult. A szenet a bányából Oroszlányba szállították csillékkel 19 km hosszú pályán. A fejtés 230 m-re a föld alatt zajlott, és a bányát seccperc újra be lehetne üzemelni. Közben vészesen fogy az időm, jelzem neki is, hogy bármennyire is érdekel e téma, azért a válogatott meccs az válogatott meccs. Angolosan távozom, majd most sietősebben távozok Csákvár felé. Lassan, de biztosan kezdett gyanús lenni, hogy nem biztos, hogy jó irányba haladok. Egy közúti tábla ebben a hitemben meg is erősített nemsokára. Ekkor következett be a nagy hátraarc. Így rövid időn belül másodszor is sikerült megcsodálnom a nagyon dekoratív bánya csalogató táblát.

Rest In Peace

2009. március 25.-e. Napsütéses tavaszi nap volt. Korán keltem fel, mert lemaradásom volt az "Utak számítógépes tervezése" című tantárgyból. Tanteremben kínlódtam a leadandóval, mikor megcsörrent a telefonom. Pé szobatársam hívott:

- Hallottad???
- Mit? Nem, mit kellett volna?
- Meghalt Ocskay...
Pf...

Egyedül voltam a teremben , de hirtelen még nagyobb csend vett körül. Rögtön internetre fel, hátha nem igaz... De az volt.
Svájci vb jegyekkel a zsebembe, lassan nagyon lassan kezdett derengeni, 19-est nem láthatom soha életemben. Őt. Pont Őt nem. A magyar jégkorong ikonját, akiről felesleges számokban beszélni. Megtehetjük, de Ő annál sokkal többet jelentett, mindenkinek aki tudja mi az a magyar jégkorong. Mert az, hogy 210-szeres válogatott, hogy 16 VB-n játszott, ott 83 mérkőzésen 48 gólt lőtt, mellé adott 58 gólpasszt szinte nem mond el róla semmit. Az, hogy 9-szeres bajnok, soha de soha nem játszott más clubcsapatban mint a Volánban, megint csak kevés, vagy hogy többszörös gól-, és pontkirály...

Az viszont, hogy halála után ezrek gyászoltak, mécsesek égtek a csarnokokban (legyen az kézilabda vagy jégkorong csarnok), a fórumokon érződött a tehetetlenség, a mély fájdalom, az hogy az NHL hivatalos honlapján vezető hírben írtak Kiscsicsóról, az hogy a MAGYAR-szlovák ellentétet félretéve a szlovák jégkorong szövetség magyarul (!!!) írt nyílt levelet a magyar kollégáinak, az, hogy a feljutástól hazai pályán elütött japánok szövetségi kapitánya sajnálatát fejezi ki az EBEL összes csapatával egyetemben, az hogy a nemzeti csapatban soha senki nem viselheti a 19-est, sőt, egyik magyar klubban se fog senki játszani mezszámában a bűvös 19-esben...

Az, hogy a fehérvári jégcsarnok már a nevét viseli, ugyanúgy mint szeretett csapata is felvette nevébe a 19-et...

Ezek mutathatnak rá sportolói, és emberi nagyságára, pótolhatatlanságára, halhatatlanságára...

Kevesebbek lettünk mióta elment, egy jelenkori hős távozott...
A nemzet 19-ese: ifj OCSKAY GÁBOR

Napokban zajlik a róla elnevezett emléktorna, és napokban hallottam először Fankadeli számát is, melynek a végét már csak homályosan tudtam követni...

Nekem mindig lesz hely a falamon a róla készült emlékposzternek.
Én mindig őrizni fogom a Nemzeti Sport 2009. március 26.-i számát, és emlékét...
RIP ifj OCSKAY GÁBOR

MAGYAR -svéd

Fehér ember jegyért még nem kínlódott ennyit, mint én most. A dolog úgy kezdődött, hogy beszéltem F-kével, hogy menjünk ki a svéd meccsre. Nem jó neki mert meccse van. Ok. Kivel menjek akkor meccsre? Eszembe jutottak miskolci barátaim, s rögvest felvettem velük a kapcsolatot. Igenlő választ kaptam, megyünk P szektor. Mi sem egyszerűbb, kedd reggel a napfelkelte a szombathelyi Ibusz előtt ért. Lelkesedésemet hamar lelohasztották, hogy van jegy, de nem abba a szektorba. Na ja, ücsörögjek egyedül 42 ezer ember mellett? Haza internet. Minden lehetséges megoldás: vatera, teszvesz, express ilyen honlap olyan honlap... Semmi. Szerdán aztán megint vadászatba kezdtem. Először az iwiw-apróba akadtam 3 jegyre, de már mind elkelt mire odatelefonáltam. Nem baj, nem adjuk fel, s délután siker koronázta kitartásom: teszvesz.hu-n 3000-ért U szektor onnan szabad átjárás a P szektorba. Király, licit, ellenfél is felbukkant de lenyomtam, s 3700nél megállt a történet. Péntek 15:59 a licit vége, addig serényen nézegettem, hogy még mindig én vagyok-e a Jani. Én lettem, bingó. Miután megnyertem a rendszer elküldte a srác adatait. Békéscsaba, na fasza telefon: a hívott számon előfizető nem kapcsolható... Kezdtem már tényleg feladni, mikor beléptem a fent említett közösségi portálra, és próba szerencse rámentem ismét az apróra, péntek este 20:44-kor. És lássatok csodát "eladó jegy a P szektorba 4000 Ft-ért". Füstölt a telefon billentyűzete, rögtön telefonáltam, és legnagyobb örömömre (és meglepetésemre) meg volt még a jegy, amit hamar le is foglaltam. Ez nagy elégedettséggel töltötte el közvetlen környezetemet is, akiket lassan kezdtem őrületbe kergetni a jegy miatti aggodalmaimmal...

Akkor, most nézzük, hogy jutok fel Pestre. A terv úgy nézett ki, hogy felmegyek Tatára motoros találkozóra, s onnan vonattal fel a fővárosba. Aztán szombat reggel újabb jó hírt kaptam, mivel barátomék szintén hasonlóképpen gondolkoztak, csak Ők vonat helyett autóval tették volna meg Tata-Bp távot oda-vissza, és még egy hely pont akadt náluk számomra. A felutam kalandosra sikeredett (erről külön), és épp, hogy megérkeztem a megbeszélt időpontra. Az úton már mindenhol piros-fehér-zöld zászlók a buszokban, autókban, a pihenőkben szurkolók söröznek hiába fociláz van!!!

Fent Pesten aztán dugó dugó hátán, gondolom a buzizsúr (FÚJJJ!!!) miatt is, de hát azért 42 ezer embernek valahogy el kell jutnia Puskás Stadionba. A találkozó a "jegyüzéremmel" fél hétre volt megbeszélve a Stadion metró megállójához. Nagy erőkkel igyekszem oda mikor meglátom a rengeteg sárgába öltözött sápadt bőrű északit, akiket lelkesen kísérgetett a rohamsünök.

Ezzel el lehet vágni a tüntetők utánpótlás vonalát gondolhatja a sünelvtárs

Na, király. Amúgy békés népek ezek nem csináltak semmi extrát söröztek vigyorogtak jobbra balra. Türelmesen vártam, jegyemre ami meg is érkezett, de addig csak úgy hömpölygött a nép, akinek szerény becsléseim szerint kb. 65-70% túl volt a 10 sörén is. Ekkor már kezdtem megnyugodni, és már csak a miskolci kollégákat kellett felkutatnom, ami kis nehézségek árán is, de sikerült.

A stadionba a bebocsátás kritikán aluli volt mindenkit egyenként átmotoztak, és ezért annyira lelassult a beléptetés, hogy népek egymást taposták össze, a kisgyerekek alig kaptak levegőt, teljes káosz. A csapatok bemutatása után értünk csak fel szektorunkban. Pár percig csak ámultam, végre eljutottam egy válogatott meccsre a Népstadionba, ahol annyi nagy meccset játszottunk már. Telt ház, minden és mindenki nemzeti színekben pompázik hatalmas hangulat.

Miskolci kolléga

Nemsokára következtek a Himnuszok. A Borsodi jóvoltából megalkottuk a világ legnagyobb magyar zászlóját: az alsó karéj minden nézőjének bekészítettek a székére egy kis zászlócskát amit feltartva a világ legszebb élőképe jelent meg:

Kell ennél szebb???

Himnuszunkat 42 ezren énekeltük együtt, libabőr, felejthetetlen élmény, majd utána hatalmas szurkolás következett, a korán bekapott gól ellenére is. A játékunk finom szólva elég gyengécskére sikerült. Aztán jött Sanyi a második játékrészre, és egy kis harcosságot csempészett játékunkba. Ekkor jobban játszottunk már, s 79.-ik percben megtört a jég: 11-eshez jutottunk amit Huszti biztosan értékesített: hangrobbanás, szerintem Vecsésig hallatszott az önmagából kikelt szurkolók örömittas üvöltése!!! Mindenki a másik nyakában artikulálatlanul üvöltözik és mindezt 42 ezren viszik véghez. Majdnem összedől a sokat látott aréna, egyesek megkezdik a kordonok lebontását. Erre persze rögtön jönnek a biztonságiak, s egy lelkes szurkolóra igényt is tartanának. Na erre vagy 30-an ugranak segíteni neki, így már ki is alakul egy szép kis csetepaté közvetlen alattunk.

A narancssárga mellény ne tévesszen meg senkit, nem szemetet szednek

Aztán hamar helyre áll a béke senkit nem visznek sehova. Percek vannak hátra, nincs mese Dzsudzsiék már a győzelemre hajtanak, mi meg űzzük hajtjuk őket előre, s szinte belehajszoljuk Őket a vesztükbe...
13mp volt hátra (pont annyi mint svájcban a Magyar-szlovák derbin), mikor egy horvát-bosnyák belebotlik a labdába ami onnét a kapuba csordogál...
42 ezer ember néma csöndben maradt. Senki nem szólt semmit, mindenki jól tudta, ez a 2. helyünkbe kerülhet. Hosszú percek kellettek mire magunkhoz tudtunk térni, de elhinni még ma sem tudom, hogy lehet egy ilyen góllal kikapni...
Majd egyszer talán ránk mosolyog a szerencse (mondjuk most szerdán akár), addig is:
RIA-RIA-HUNGÁRIA!!!!
Hajrá fúk, soha ne adjátok fel!!!

Vad Kelet-en II

Kontrollvé

Azért választottam ezt az egyetemisták által oly sokat használt, és módfelett kedvelt billentyűparancsot, mivel ezt a bejegyzést már réges-rég meg kellett volna ejtenem. Utazzunk vissza az időben egészen a Pataki konklávéig. Egy kis segítség, na, ha mindenki sikerrel vette az időutazást hajrá!!!

Nos a pápa miután elcsórta a táskám, benne a farmerommal (csak tudnám ezt kinek fogja meggyónni??), érkeztem meg egy műanyag gyümölcsös ládával a kezemben (melyben a maradék cuccaim voltak) Sátoraljaújhelyre. P barátoméknál volt szállásom, ahol pénteken próbáltuk kipihenni az előző este fáradalmait.

Szombat reggel egy kis túrára adtuk a fejünket, és megnéztük a Szár hegyen található kálváriát. Ezt 1936-ban országos összefogással építették (a mai napig bővítik), és 14 stációból áll, emléket állítva az elcsatolt országrészek előtt. Az oszlopokon minden egyes elcsatolt vármegye címere szerepel, alatta pedig egy idézet. Sajnos mivel a technika csődöt mondott kezembe megörökíteni nem tudtam sem a stációkat, sem pedig a gyönyörű panorámát. Enyhén kaptam @gyf@szt...

Délután kipróbáltuk a vadi új bobpályát, ami mellesleg Közép-Európa leghosszabb pályája. Először kicsit para, aztán másodszorra lehet szaggatni. Olyan érzés minta egy szőnyegen száguldanál kb. 50-55 km/h-val. A legjobbak azonban a visszafordító kanyarok amiket rutinosan egy-egy nagyobb fa elé szerkesztettek fel, így az ember robog ezerrel a fa felé aztán az utolsó pillanatban hopp kanyar!!!

Este salakmotort néztünk,majd ellátogattunk a T-boy nevű egységbe. P nem volt itt már vagy 5 éve, így telefonon kért információt a helyről, hogy biztosan ne késsel távozzunk a hátunkba. Mivel az engedélyt megkaptuk, így elindultunk bőszen sörért. Mikor már célegyenesben éreztük magunkat és éppen léptünk volna be a helyiségbe, akadályba ütköztünk. Egy üveg kalitkába kerültünk (legalább tudom már mit érezhetett Eichmann a perén), és mindenki minket bámult, én meg bőszen rángattam az ajtót. Aztán leesett, hogy ez csak a másik oldalról nyílik azon pedig épp azon röhögnek, hogy a hülye gyerek hogy rángatja az ajtót. Miután mindenki kiszórakozta magát rajtunk, az egyik alkesz megszánt minket és bebocsátást nyertünk a világ legjobban őrzött krimójába. Belépve Kárpátia feldolgozást játszó zenekarra tomboltak a helyi fiatalok (minket kivéve). Mi egyelőre kivártunk egy sörrel a kezünkbe a csocsó asztalnál. Aztán jött a többi... Ekkor már módunkban állt bentről is megfigyelni a beléptető rendszert működés közben, ugyanis épp egy helyi buckalakó próbált bebocsátást nyerni. Sikertelenül...

Másnap jött a lényeg. P-t elkísértem a Füzérkupára, ahol a helyi megyei III-as csapatok mérték össze tudásukat. Megérkezésemkor épp a partjelzőt rúgták agyon labdával, majd ketten sikeresen le is fogták a heves hátvédet, miután megindult a zászlós emberke felé. Na, mondom ez biztos piros lap. Hát nem, sárgát sem kapott. A pálya teknő alakú volt, ezzel is segítve a szélsők játékát mivel így könnyebb beadni a lasztit. Aztán jött P-ék meccse, majd mielőtt kikaptak volna, levonultak a pályáról... Hm jó taktika!

Itt már helyre ráztam a technikát jöjjenek a képek!!!


A meccs szünetében elsiettem pár képet csinálni a várról.
Itt követtem az arany szabályt:
- Hegyet alulról
- Templomot kívülről
- Kocsmát belülről

Szóval nem másztam fel a várhoz időhiány miatt. De egy nálam sokkal okosabb ember egyszer azt mondta, ha felmennél nem is látnád!!! Lentről sokkal szebb!!! Szóval ezek miatt is lent maradtam inkább, bár a meccset biztos jobban láttam volna fentről. Íme a Fűzéri Vár:

Másnap indultam haza, így véget értek kalandozásaim a vad keleten. Pestig Pé húgával, és négy kis gyerkőcével utaztam így nem unatkoztam egy percet sem. Tanulság?? Aki nem akar unatkozni vonaton, vigyen magával legalább négy 8 éven aluli egyént, a siker garantált!!!

"Kölcsönös nyálcsere"

Nos aki a cím hallatán valami szaftos tizennyolckarikás történetre számít, annak a következőkben csalódnia kell. A hétvégén "csak" Haladás meccsen voltam.

De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a hétvége teljesen a sport jegyében telt (leszámítva, hogy kilátogattam a Karneválra először életemben, s rögtön sz@rrá is áztam). Már pénteken volt miért izgulni, ugyanis akkor játszott junior kézi válogatottunk a szbornajával, és annak rendje módja szerint el is verték őket 7 góllal. Este még az ország kedvence is kikapott, hiszen megint égett a fradi, ezúttal a Fáy utca 58. szám alatt véreztek el. Szombaton nyert a MU 5:0-ra, az esti boxról lemaradtam, bár a végeredmény tudatában ezt annyira nem sajnálom.

A nagy meccsek azonban vasárnapra maradtak. Bemelegítésnek egy kis F1 meg Dzsudzsák meccs, aztán 17:00-kor elkezdődött a kézi döntő. Az elején gyönyörűen játszottak a lányok, de sajnos a második félidő közepén kicsúszott a mérkőzés a kezünk közül, s a végén hiába kapaszkodtunk fel két gólra, a lányoknak az ezüstérem mellé, csak a sírás jutott. Sportszerűség ide, vagy oda a nagyképű norvégokat szívem szerint az aranyérmüknél fogva lógattam volna fel csillárra.

Ezek után indultunk öcsémmel a Hali - vidi meccsre, ami szintén nem sok jóval kecsegtetett, hiszen az addig 100% Fehérvárt fogadtuk, míg kedvenceink csak az utolsó helyen szerénykedtek 0 ponttal. Sokáig nem unatkoztunk hiszen már az első percben vezetéshez jutottunk, amit nem sokkal később egalizált a vidi. A gólok tekintetében ez az adok kapok egészen a 88. percig folytatódott amikor is Nagy rúgta a győztest gólt, így kialakítva a 4:3-as végeredmény. A java azonban még csak ezután következett, amikor is a kispadoknál elszabadultak az indulatok. A lelátóról csak annyit lehetett látni, hogy egy kisebb tömegjelenet után a fehérváriak közül valaki a földön fetreng majd a biztonságiak futnak rendet tenni. Na király végre a Csertői is csinál valamit! A stadionból kifele menet próbáltam információkhoz jutni, de haveromék is csak annyit láttak, hogy az edzőbá kiütötte valamelyik fehérvárit. Otthon izgatottan keresgéltem a világhálón mire a Nemzeti Sport honlapján a következőkre bukkantam:

"A találkozó vége előtt Bódog Tamás, a Videoton pályaedzője Csertői Auréllal került szóváltásba, majd a korábbi válogatott játékos leköpte a zöld-fehérek vezetőedzőjét. A kölcsönös nyálcsere után a két szakember egymásnak esett, a rövidebbet pedig Bódog húzta, aki a földre került. Solymosi játékvezető mindkettőjüket a lelátóra küldte."

Hihi. A mi kis csáknoriszunk rendet tett. Ennyi.

Nincs ebben semmi nehéz: távolságot felmérni, lendít és ennyi!!!(Mondjuk ez nem a térde - később)

Szerintem ha beadja, hogy kisebbségi jobb esélyekkel indulhat a fegyelmi tárgyaláson!!!!

Terminátor Aurél akcióban (jobbra van egyébként)

Amit tett teljesen egyértelmű számomra. Tudja mindenki, hogy kicsit inog alatta a pad, így hát ha esetleg kirúgják a kicsi bruszlít, nyugodt szívvel adhatja be jelentkezését a Haladás box szakosztályára (ha oda nem is, de a biztonságinak lehet felvennék).

Aztán a meccs végén megszólalt az áldozat is, szegény teljesen ártalmatlan volt, mikor 2000 gárdista, 10 000 fanatikus Hali szurkoló támadt rá Csertőivel az élen. Nem is értette miért rúgták tökön a Hali technikai zónájában:

„Csertői Aurél a pályán elrúgta a labdát, hogy húzza az időt – mondta Bódog Tamás a Nemzeti Sportnak. – Én odamentem, és visszarúgtam. Ez hiba volt, mert elhagytam a technikai zónát. Csertői Aurél megragadta a nyakamat, és mielőtt reagálhattam volna, térddel ágyékon rúgott.”
Áhá, most már kezdem érteni miért nincsenek labdaszedők a stadionban, Aurél leszerelte az összeset.

A válasz sem váratott magára:

„Ha én átmennék a Fradi pályáján az ellenfél edzőjéhez, úgy megvernének, hogy nem érnék haza” – jegyezte meg Csertői Aurél.

Aki esetleg nem értené az kérdezze meg Szentes Lázárt, akit a Debrecen trénere ként rúgtak vesén az Üllői úton.

Aztán csak finomodott a történet az Nemzeti Sport szerint is:

"A talákozó vége előtt Bódog Tamás, a Videoton pályaedzője Csertői Auréllal került szóváltásba, ami után Solymosi játékvezető mindkettőjüket a lelátóra küldte."

Hamar új látásmódba került az eset, este 11 körül már ez volt fenn. Ez azért kicsit finomabb megfogalmazása az előbbieknek, de tény ami tény erre cserélték le a fenti passzust.

Mi ebből a tanulság a vendég edzőknek a Rohonci úti látogatás alkalmával?
1. Soha, de soha ne hagyd el a technikai zónádat!
2. Ne játszd el a labdaszedők szerepét (szerinted miért nincs egy sem??)!
3. Ha nyálcserét szeretnél kezdeményezni Csertői Auréllel a szuszpenzor viselése kötelező, vagy egy külön arra kijelölt üvegcsében helyezd azt el, és add fel a következő címre:
Csertői Fight Klub, Szhely, Tongpó utca 4., a borítékra feltétlen írd rá: "az öreg dzsedi".

Na hát, tökön rúgás ide vagy oda, nyertünk, és ez a lényeg. Szerdán jön a fradi, addig még lesz két átmozgató edzés meg egy kis zsákolás Aurélnak...

MAGYAR - szlovák másodszorra

Mikor L bácsi felhívta a figyelmemet a vasárnapi MAGYAR -szlovák U19-es női kézilabda európabajnoki mérkőzésre, kis fenntartással kezeltem a dolgot. Idén ugyanis már voltam egy MAGYAR -tót összecsapáson ami sajnos tragikus véget ért, ugyanis jégkorong válogatottunkat 13 mp perccel a vége előtt kapott góllal ütötték el legnagyobb sikerétől. Maga mérkőzés felejthetetlen élményt jelentett a vereség ellenére.

Gondoltam még egyszer ez nem történhet meg, ráadásul a lányok kiütötték a címvédő franciákat, valamint legyőzték a montenegróiakat is, így lényegében már biztos továbbjutóként várták a mérkőzést. Reméltem ez a tét nélküliség nem nyomja rá a bélyegét a találkozóra. L bácsi persze teljes eufóriában volt, s megérkezésemkor bemutatta az egész csapatot, ki hol merre mit csinál stb. stb.

A mérkőzésre mintegy 1000 szurkoló volt kíváncsi, mi rögtön a győri etós fanok mellett foglaltunk helyet, jobbról meg a magyar válogatott kapusedzője ült. Pont jó egyveleg: balról a fanatikusok, jobbról meg a szakértelem. A mérkőzés hasonlóan kezdődött mint a svájci meccs: futottunk az eredmény után, s a félidőben, egy góllal mentek a szlovákok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a két holland biró"nő", valahogy nemhogy a hazai pályat nem fújta, hanem sorozatos hibáival a szlovákokat juttatta előnyösebb pozícióba. Ezt Bartók Úr (a kapusedző )csak így kommentálta:

- Ezért nem kell nők szájába sípot dugni! - kis hatásszünet - Legalábbis nem ilyet!!!

Na ha már Ő ezt mondta, akkor a győri szurkolóktól a nemzetközi fákoffozások, vagy a mádörös verzió elvárható hozzáfűzésnek mondható. Így hát az első félidő leginkább védekezéssel telt:

Itt ép elcsúszott egy kékmezes

A félidőben aztán Róth Kálmán szövetségi kapitány rendet tehetett a fejekben, mivel a második félidőben magára talált válogatottunk. A félidő első gólját Balogh Gabriella szerezte, a dolog szépséghibája csupán az volt, hogy kék mezben kapart leány... Aztán beindult a magyar válogatott egyik motorja a révkomáromi(!!!) születésű Zácsik Szandra is, aki bizonyította ,lehet ezt magyar címeres mezben is csinálni, még ha nem is jelenlegi határainkon belül született!!! A javuló támadójátékunk mellé cserekapusunk Janurik Kinga bereteszelte a magyar kaput, így a végére méretes zakóval küldtük haza szlovákokat, akik így pont nélkül kulloghattak haza Szombathelyről. A találkozó képei:

Kinga véd

Indul a figura

Ez szép munka volt!!!

A hölgyek ma lépnek pályára Pápán a Norvégok ellen este 7-től közvetíti a sportklub élőben.
Tessék szurkolni!!!

Még Keletebbre

Az évi clubtúránk esedékessé vált, mivel lassan, de biztosan kisétálunk az idei nyárból is. Célpont az ország másik vége volt: Mátészalka. Így ismerkedhettünk meg a vidék nevezetességeinek némelyikével.

A szatmári kisvárosból indultunk el egy kisebb túrára szombaton. Olyan sokat nem kopott az amúgy is sovány külső gumim, míg Mátészalkáról átértünk Szatmárcsekére. A falu legnagyobb nevezetessége a "csónakos fejfás temető". Már magát a nevét is megjegyezni nem egyszerű, hát még azt értelmezni. Fejfás egy temető az még rendben van, de hogy még csónakos is. Ennél összetettebb már csak a tehenek gyomra. Apropó tehenek, vendéglátóink szerint egyre kevesebb a tehén a környéken amit az úton hagyott lepények mennyisége is jelez. Ez az elmélet is alátámasztja a vidék hanyatló gazdaságát. Ha már belemásztunk a gazdaságba, feltétlen meg kell jegyezni, Mátészalka gyermekét "az igazit". A Rudi egy vérbeli magyar találmány melyet a 60-as évektől kezdtek gyártani. Az akkori nevét a Túró Rudit Klein Sándor a BME akkori oktatója találta ki, nem kis felháborodást kiváltva ezzel. Ám a mi Rudinkat nem lehetett megállítani, s töretlen fejlődése ma is tart (igaz már Pöttyös néven), bizonyítja ezt egyre gyarapodó repertoárja.

"Kedves elvtársak ez itt a Rudi. Bekaphatják mind!!!"

Nos vissza temetőbe. Az sokkal érdekesebb, mivel még ma sem tudják biztosan, hogy miért is alakult ki ez a furcsa temetkezési szokás. Az egyik magyarázat valószínűleg romantikus tévhit csupán, miszerint ez egy ősi ugor csónakos temetkezési szokás. A másiknak tulajdonítanak több hitelességet, miszerint a gyakori áradások miatt halottakat csak csónakkal vihették a temetőbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos.

Na most már tényleg néhány kép:

A temetőben kapott helyet Himnuszunk szerzője is, az 1838-ban elhunyt Kölcsey Ferenc. Az 1823 január 22-én íródott alkotás tiszteletére később ezt a napot tették a Magyar kultúra napjává is. Költőnk síremléke a temető legmagasabb pontján fekszik. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A síremlék bekerült még a falu címerébe is.

A temető bejáratával szemben emléket állítottak a szétszóródott magyarság emlékének. Néhány adat egészen meglepő (pl. az afrikai kontinensen 25000 magyar él !?!).

Lassan itthon leszünk a legkevesebben...

Ezek után természeti értékeinkre fókuszáltunk, így egy kisebb motorozás után a Tiszánál kötöttünk ki. Egy tökéletes kis szigetre találtunk: kevés ember, gyönyörű táj, rendezett szabad Camping. Tiszába még nem sikerült fürödnöm, így nagy lendülettel vetettem bele magam a vízbe. Ez a lendület azonban hamarjában megtört, mikor testem érzékelte a hideg vizet. Ez egyrészt örömmel töltött el, hogy az elmúlt nap italozásai után szervezetem képes érzékelni a külvilágot. Másodjára azonban sikeresen vetettem bele magam, s rögtön bele is merültem, így már elviselhető volt. Sőt, egy kicsit fel is frissített minket. A dolog érdekességét az adta, hogy túlparton már Ukrajna volt. Vagyis Kárpátalja, így lényegében a "határban" fürödtünk. Ezt a helyet tudom ajánlani Cseh Lacinak is mivel akkora itt a sodrás, ha valaki a parttól beljebb merészkedik, hogy ha teljes erővel is úszik szinte egy helyben mozog csak. A fordulókat meg tudná gyakorolni Laci Ukrajnában.

Kép:

Miután kifürödtük magunkat (vagy inkább sz@rrá fagytunk a vízben), még egy érdekességet tartogattak nekünk házigazdáink. Egy még mindig működő vízimalmot látogattunk meg. Az első írásos emlék már 1315-ben megszületett a malomról, a jelenlegi malom ősét 1752-höz kötik. Az épületnek 11 ablaka, 3 erkélye, 2 kereke, víziládája, és duzzasztó zsilipe is van. Belülről is sikerült megnéznünk a malmot, amit egy rövid időre be is indítottak! Csodálatos környéket csak a helyi dzsibuk esküvője volt képes megzavarni... Róluk nincs kép, de a malomról és környezetéről annál több:

Őszintén megvallva nem hittem volna, hogy ez a környék ennyi látnivalót tartogat az oda látogatoknak, de megnyugtattak, hogy még lenni mit nézni akár ilyen kicsi túra alkalmával is, hiszen km-ben nagyon karcsú volt a látottakhoz képest.